Napi szinten ki vagyunk téve a média által szórt túlzottan sok információnak. Az események, hírek, tudósítások, (szak)vélemények a nap 24 órájában rendelkezésünkre állnak, túllicitálva egymást frissességben, szenzációban, újdonságban. Megtaláljuk a politikai, szociális, kulturális, gazdasági híreket, továbbá sport, divat, tudomány, spiritualitás, és minden más irányú adatot. Mindezek megspékelve mindenféle reklámmal, melyek mind azt sugallják, hogy mit kell beszerezni/elérni ahhoz, hogy boldogok legyünk. És van emellett még a közösségi média, ahol a közéleti szereplőkön túl látjuk a hétköznapi embereket – szomszéd, ismerős –, akik szintén „mutatják”, hogy mitől lehet boldog az ember: nyaralás, új cipő vagy barát, ételek stb.

Mintha minden – információ, adat, közlés – azt a célt szolgálná, hogy fo­gyasszuk, mert a javunkra lesz. De ebben a nagy információáradatban maga az ember – és vele együtt az emberi érték látszik elveszni. És nem maga az információ a „bűnős”, leginkább az, hogy elvész a figyelem a halmozásban, a kifelé figyelésben, és nem marad idő elcsendesedni, befelé fordulni. A kinti zaj elnyomja a belső hangot, ami az igazi útmutatást adná. Mert a test és lélek folyamatosan „üzen”, mire érdemes figyelni. Testünk jelez, ha éhes, szomjas vagy pihenne, de bármilyen más testi tünet és/vagy betegség is jelzés. Lelkünk intelmei az érzelmeink és gondolataink, és ha ezek negatív töltetűek, akkor biztosak lehetünk, hogy kibillentünk az egyensúlyból. A harmónia és egészség visszaállítása pedig csak törődéssel és szeretettel valósítható meg. 

Ezért fontos, hogy a „mindent-is-tudni” oltárán ne áldozzuk fel emberi mivoltunkat, hanem találjunk vissza a valódi életbe és annak természetes ritmusába. Nem hajszolva semmit megtalálhatjuk igazi önmagunkat, ami maga a boldogság forrása.

Keresztes Erika 
bizalmi tanácsadó