Július az év egyik leggazdagabb gombás hónapja, még akkor is, ha az utóbbi időben második felében az aszály egyre gyakrabban és határozottabban kurtítja meg a szezont. Nagy a választék fajokban, köztük vannak persze olyan bőhozamú konyhai gombák is, mint a rókagomba, nyári vargánya vagy a borsgomba (piruló galóca). Ezek mellett legtöbb galamb- és keserűgombának is most jön el a termőideje. A keserűgombáknál (ezek közt két ehető faj is van: a fehér és a zöldülő tejű, a gyűjtők azonban nem szoktak különbséget tenni köztük) szintén július a csúcs, jó is, ha nyár derekán lehull egy-két eső: ez a szezon igen rövid, többnyire csak erre a hónapra korlátozódik.
Máskülönben e két nemzetség, a keserűgombát is magukban foglaló tejelő- és a galambgombák közeli rokonok, ugyanannak a népes családnak (Russulaceae – galambgombafélék) oszlopos tagjai. Több közülük igazi ínyencfalatnak számít vidékünkön. A konyhában főleg sütve mutatják meg gasztronómiai értéküket. Ember legyen a talpán – ha gombász, ha nem –, aki az orra alatt illatozó sült galambot, a parázson megszelídített keserűt el tudja utasítani. Sokan kimondottan azért várják e hónapot, hogy a puha juhtúróval és az üvegesen csillogó szalonnadarabokkal bélelt sercegő kalaposokból belakmározzanak. Ezt a gasztronómiai élményt még tovább lehet fokozni túlérett, lédús, már-már repedező kerti paradicsommal, s aki megengedheti, pohárnyi félszáraz vörösborral is.
Az ehető galambgombák vezéralakja kétségkívül a közismert kékhátú (Russula cyanoxantha). Nagyra növő, kiadós, ízletes faj. Neve kissé becsapós, mert a háta nem mindig kék, gyakran rózsáslila, ibolyászöld vagy akár teljesen zöld. A kalap színe tehát nem irányadó, szerencsére van egy jellegzetes tulajdonsága, ami megkülönbözteti a többi galambgombától: lemezei nem törékenyek, hajlíthatók. Gyakori faj a környék erdeiben, azonban a városba, akárcsak a keserűgombák, egyáltalán nem hajlandó belátogatni.
A másik ugyancsak népszerű, a piacon is gyakran árusított testvére, a varashátú is félénk természetű, de őt már megfigyelték urbánus környezetben, ezért remélem, előbb-utóbb én is megtalálom a város valamelyik zöldövezetében. A nagyszámú rokonság közül (világszerte több mint 750 fajt számlál a Russula Genus) kerül persze olyan is, aki szót ért az emberekkel, és jelen van Sepsiszentgyörgy belterületén.
Farkas János
