Bontják a Bodok szállót. Olvasóink közül bizonyára kevesen tudják, hogy a szálló alatt kincs van. Történt ugyanis, hogy 1618-ban Borsos Tamást, Marosvásárhely főbíráját Bethlen Gábor fejedelem busás kenőpénzzel portai követségbe küldte.
A tehetséges diplomata a rábízott kincs egy részét Kisasszony napjának éjjelén Sepsiszentgyörgy városában titokban elásta. Tudjuk mindezt Bogdán László Címeremben két hattyú című regényéből (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. A Baász Imre által tervezett borítón a lebontott Bogdán-ház, a szálloda és a játékosan megjelölt lelőhely látható).
A szerző színész barátjával hosszas, krimibe illő nyomozás után kiderítette a kincs pontos lelőhelyét. A helymegállapítás feltétele, hogy Kisasszony napján, szeptember nyolcadikán telehold legyen.
Így volt ez 1976 szeptemberében, amikor a kincsvadászok pontban éjfélkor a vártemplom toronycsúcsának árnyékától számolni kezdték a Borsos Tamás által megadott lépéseket. (Figyelmeztetjük a gyanakvó olvasót, a helymeghatározást az idén nem ellenőrizheti, ugyanis a szeptemberi telehold Kisasszony napja előtt egy nappal, 7-én lesz.) A Tres Rosas bizalomgerjesztő épülete előtt jobbra fordultak, pontosan számolták a fóliánsban megadott lépéseket. Közeledik a nyomozás vége, a szerzőt idézzük:
„… miután 1976 szeptemberében Kisasszony napján, éjszaka, fáradtan, zúgó fejjel, a csalódástól és az álmosságtól émelyegve kétszer is átszámoltuk a távot (…) RÁJÖTTÜNK ARRA (…) HOGY A KINCS egyszóval a kincs A KÖRNYÉK LEGHÍRESEBB BORVIZÉRŐL ELNEVEZETT, TÍZEMELETES TORONYSZÁLLÓ ALATT VAN, s mivel nincsenek pontos adataink, arra gondolni is képtelenség, hogy esetleg lebontsanak egy ilyen modern, bár a környék képébe nem éppen illeszkedő toronyszállót ------------------
ÉS MEGSZÜLETETT A LEGENDA”
Most meg bontják a szállót. Bizonyára előkerül Bethlen Gábor elásott kincse. De az is megtörténhet, hogy nem. Ha csak egy arasszal is odébb markol a gép, a ládika a földben marad. Vagy felmarkolja s néhány köbméter földdel észrevétlenül beüríti a billenőkocsiba. Vagy… Vagy…
Ne keseredjenek el olvasóink, ha így történik. A legenda, ettől függetlenül, képzelet és valóság délibábos határán tovább él. Álom, fikció és az úgynevezett valóság nem kizárja, kölcsönösen kiegészíti egymást. Ezt többek közt maga a regény is ékesen bizonyítja. Az álom komoly dolog, a megismerés egyik sajátos formája.
A kincs abban a pillanatban, amikor az író képzeletében megjelenik, valósággá válik. Mindössze azt kell elfogadnunk, hogy ez a valóság a túlsó oldalon, gondolatvilágunkban (?) van. Miért lenne rosszabb helyen ott, mint zűrzavaros világunkban, itt?
A fikció, a másik valóság maradandóbbnak bizonyult az elbonthatatlannak hitt betonépítménynél. A szállót elbontják, a legenda (s vele a szálló emléke is) megmarad.
Kíváncsian, de a legendába vetett rendületlen hittel várjuk a bontás befejezését.
Salamon András
