2014-ben röppent fel a hír a Háromszék hasábjain, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat megvásárolja „a város központját elcsúfitó, romos Bodok Szállót”. Az egykori hotel értékesítésére számtalan próbálkozás volt és mindannyiszor elbukott a rendezetlen tulajdonviszonyok vagy a tulajdonos ellenkezése miatt. A szálló lebontását végül 2023 januárjában jelentette be Antal Árpád polgármester, s helyére a városközpont képébe beillő épületegyüttes létésítését. A most bontás alatt álló épület történetéhez időben ötvenöt évet kell visszamennünk.
Az 1968. januári közigazgatási reform után az újonnan megalakult Kovászna Megye Néptanácsa tanulmányt készített a megye fejlesztési távlatairól, mely egyebek mellett szorgalmazta szállodák építését a megyeszékhelyen és Kézdivásárhelyen, kijelölve azok jövendőbeli helyszínét is. Még az év szeptemberében a bukaresti székhelyű Nemzeti Turisztikai Hivatal (ONT) 1968/4221 számú átiratával elküldte a város központjában építendő szálloda és vendéglő tervrajzát Kovászna Megye Néptanácsának jóváhagyás végett. A terveket a brassói épülettervező intézet készítette.
Bortnyik György légifelvétele nyugat felől. 1. Bogdán-ház (majd Május 1 – később Szorgalom- Szabók Szövetkezete), 2. Központi Szálloda (Fogolyán ház, majd Gábor Áron – később – Őrkő Vendéglő, emeletén lakásokkal) 3. Lakások, műhelyek, 4. Szabó Sándor lakatosműhely (később cukrászműhely), 5. Melléképületek (raktárak, ólak), 6. Udvar, 7. Jakab Álmos háza, 8. Fogolyán-ház – bolthelyiség, 9. Bogdán Flórián háza (később banképület, ma az adventista egyház tulajdona), 10. Kupferstich-ház (később lakások, családorvosi rendelők), 11. Bazár (Gyárfás Jenő Képtár)
Július 7-i határozattal megkezdődnek a kisajátítások: kezdetként lebontásra kerülnek a Bogdán-ház és a volt Központi Szálloda mögötti ingatlanok (egy kisebb emeletes bérház, földszintjén műhelyekkel, Szabó Sándor volt lakatosműhelye és több romos melléképület – műhelyek, raktárak, ólak), valamint a munkálatok helyének hozzáférhetőségét akadályozó két épület: a Bogdán-ház északi oldalához tapadó bolthelyiség és a Kossuth Lajos utca 4. szám alatti, Jakab Álmos tulajdonát képező családi ház.
Bortnyik György felvétele keleti irányból: 1. Bogdán-ház, 2. lakások, műhelyek, raktárak, 3. államositott épület (bolt), 4.Jakab Álmos háza, 5. Szabó Sándor lakatosműhelye (cukrászműhely), 6. Kupferstich-ház (családorvosi rendelők), 7. Ütő András (József Á. háza), 8. Ráduly János háza
Nekünk, a környező Kossuth Lajos, Martinovics Ignác és Fürdő (ma Kőrősi Csoma Sándor) utcai gyerekeknek ez az épületekkel övezett belső udvar jelentette az ötvenes évek elején a grundot: rúgtuk itt a rongy-, gumi-, majd igazi bőrlabdát, golyóztunk, pénzeztünk, karikáztunk, bicikliztünk, bújócskáztunk, országosdit, „likbavetést”, de akár pandúr-tolvajt vagy indiánosdit is játszottunk, gyufafejjel töltött lyukas kulccsal robbantottunk.
A 19. századi felépítésüktől kezdődően a Bogdán-ház és a volt Központi Szálloda határolta a velük szemközti Városháza (ma Tamási Áron Színház), valamint a Bazár épületével együtt az akkor Kis Piacznak nevezett teret (a Nagy Piacz a Mikó-kollégiummal szemben fekvő, akkor még parkosítatlan tér neve volt).
A Kossuth Lajos- és Fürdő (ma Kőrösi Csoma Sándor) utca rekonstruált (kissé torzult) képe dél irányból
Családi házukat Bogdán András, a Háromszék vármegyei takarékpénztár vezérigazgatója és testvére, Bogdán István földbirtokos 1862-ben bővítették és építtették újjá: a klasszicista homlokzat timpanonjában a hit, remény és szeretet szimbóluma volt látható. A 24 lakrészes Bogdán-ház meghatározta a tér északi részének arculatát. 1948-ban az épületbe a szabók Május 1. szövetkezete rendezkedik be: az emeleten műhelyek, lent női- és férfiöltözet-rendelési osztályok nyílnak a korábbi kiskereskedések helyén.
A Bodok Szálloda és Vendéglő és környékének alaprajza új bejelölésekkel. 1.Tizszintes szálloda, 2. Földszintes vendéglő és mellékhelyiségek, 3. Egy és kétszintes turisztikai hivatal (ONT), 4. Kiállítási csarnok, az emeleten bolt (ma megyei kataszteri hivatal), 5. Zöldövezet, parkolók, 6. Bogdán Flórián háza (ma adventista egyház), 7. Központi Szálloda (Fogolyán-ház, majd vendéglő), 8. Bogdán-ház (később kisipari szövetkezet), 9. államosított ház (bolt), 10. Jakab Álmos háza, 11. Bazár, 12. Kupferstich-ház 13. Ütő András (később József Álmos háza), 14. Református egyházi tulajdonú ház, 15. Gyárfás Árpád (később államosított ház), 16.Rádfuly János háza, 17.Schneider (később több tulajdonos birtokolta) ház, 18.Ferenczi Árpád háza, Dancs-ház, 19.Raktárhelyiségek, 20. Művész-mozi 21. A Bogdán- és Fogolyán-ház mögötti épületek
A Központi Szálloda eredetileg bolthajtásos bejáratú épülete valószínűleg a XIX. század első felében épült. Salati Andrástól 1886-ban a Bogdán testvérek, tőlük 1900-ban Fogolyán Kristóf vásárolja meg, akitől az évek folyamán többen bérelték: emeletét szállodának, lakásoknak, földszintjét vendéglőnek, boltoknak rendezték be.
Lebontásra váró műhely, raktár az udvaron az 1950-as években. Fotók: József Álmos gyűjteményéből
A megyei néptanács 1970. július 25-én bocsátja ki az építési engedélyt Czikó Árpád alelnök és Péter Zoltán titkár aláírásával. A Megyei Tükör 1970. október 21-én arról tudósít, hogy elkészült a városközpont részleges szisztematizálási terve, melynek kapcsán Deák Károly, a városi néptanács alelnöke bejelentése szerint „már hozzá is kezdtek a Kossuth Lajos utca sarkán, a jelenlegi kisipari szövetkezet központi irodájának térségében (...) az új szálloda építéséhez”.
A volt fagylaltkészítő, emeletén lakások az 1960-as években
A Kossuth utca elején levő épületek lakói rövid idő elteltével érzékelték az építkezés első negatív hatását: a házak pincéjében megjelent a talajvíz. Ismeretes, hogy Sepsiszentgyörgy teljes főterének altalaja a nyugat felé emelkedő dombokba beszivárgó csapadék miatt tartósan tárolja az így összegyűlt talajvizet. A Kossuth Lajos utca és a volt Bogdán-ház előtti tér vízlecsapoló rendszerét még a 19. század végén elkészítették: a felgyülemlett víz résekkel ellátott terrakotta (égetett agyag) csatornákba szivárgott, melyek aztán a Debren-patakba és az Olt utcai épített csatornába szállították a vizet. Az új szálló alapját a Bogán-ház mögötti udvarra tervezték, így előbb az ott lévő romos színek, ólak, műhelyek bontása vette kezdetét. Következménye a környékbe szétfutó, menekülő, hajlékukat vesztett egér- és patkányhad inváziója volt. Megkezdték a régi víz- és csatornahálózat mélyebbre helyezését, módosítását, elágazások építését, ez pedig a talajvíz-elvezető rendszer sérülését, elzáródását hozta: napok alatt felteltek vízzel főként a telekhez közeli Kossuth utcai lakóházak pincéi. A lebontásukig tartó nyolc év alatt hiába próbálták szigetelni ezeket, a lakások falai fél méterre feláztak. Az eredményes beavatkozás költséges lett volna, nem is került vállalkozó, na meg aztán amúgy is tudni lehetett jövendő sorsunkat. Megjegyzem: családi házunkban is a víz magassága pár nap alatt elérte az 1,20 méter magasságot, pedig biztonságos szerkezete miatt pincénket a háború alatt óvóhelyként tartották nyilván.
A Kossuth Lajos utca 5. szám alatti házunk. Fotók: József Álmos gyűjteményéből
Anyai dédapám, Ütő András az 1800-as évek végén vásárolta meg az akkor Iskola (ma Kossuth Lajos) utca 5. szám alatti 12 ár területű ingatlant az Incze testvérektől, majd bővítette az ott álló házat két család és bolthelyiség részére alkalmas épületté. Hat évet éltem a szálloda árnyékában, s már építésének kezdetétől tudtam, tudtuk, majd távoznunk kell közeléből. Az oda nem illő, környezetét nem tűrő monstrum a hatalom intő jeleként emelkedett: majd ti következtek, alá kell vetnetek magatokat a szocialista településrendezés-rombolás önkényének, a ti házaitok is a megsemmisítés sorsára jutnak. Ez volt a szülőházam, s itt talált az 1978-ban a Kossuth Lajos utca szomszédos öt telkén álló családi házak lakóival együtt az előbb szóbeli, majd hivatalos értesítés, miszerint egy év múlva már máshol lesz otthonunk.
(folytatjuk)
