Forró ez a nyár a romániai oktatás helyzetének és állapotának megítélését tekintve is. Szóltunk már arról, hogy felsőfokú képzés minőségének belső megítélése, azaz az önértékelés és ugyanerről a külső véleményalkotás között óriási különbség van. Az önteltség fokmérője: a Soros Alapítvány által kezdeményezett és finanszírozott felmérés szerint a romániai egyetemi oktatók 70 százaléka semmi különbséget nem lát a hazai és a nyugat-európai oktatási intézmények között.
Ezzel szemben a Traian Băsescu államelnök által kinevezett egyetemi oktatókból kutatókból álló bizottság 31 oldalas jelentésben mutatta ki, hogy a hazai felsőoktatás és tudományos kutatás, néhány kiváló sziget lététől eltekintve, a középszerűség tengerébe süllyedt. A sanghaji osztályozási kritériumok szerint egyetlen egyetemünk sem található a világ első ötszáz felsőoktatási intézménye között, a honi egyetemeknek hét-nyolcszorosra kellene növelniük tudományos tevékenységüket, hogy ebbe a keretbe bekerüljenek. A hazai tudományos közlések számaránya — állítja a jelentés — tizenegyszer kisebb, mint a toplistán szereplő egyetemek átlaga, ötször kevesebb, mint a magyarországi intézményeké, s kétszer kisebb, mint a Bulgáriáé. Az uniós átlagnál is ötször kisebb ez a mutató.
Ezek az adatok mellbevágóak. Traian Băsescu a jelentés szerzőivel és az érintettekkel tartott értekezlet után sajtóközleményben ismételte meg a jelentés alapvető következtetését: a felsőoktatás állapota ijesztő, oktatási rendszerünk hatékonysága alacsony, jelentéktelen, az esélyegyenlőség vonatkozásában nem megfelelő és gyenge minőségű.
A jelentés az oktatás színvonala emelésének útjait-módjait is vázolja.
Nos, ezt a kritikai hangot érdemes egybevetni azzal az önfényező gyakorlattal, amelyet felsőoktatási intézményeink vezető köreiben tapasztalhatunk, s ez alól nemhogy kivétel lenne a bennünket, magyarokat különösebben érdeklő Babeş—Bolyai Tudományegyetem, hanem az intézmény vezetőtestülete, mondhatni, zászlós hajót kormányoz ezen a kurzusfolyamon. Ez a hajó nagy erővel és hanggal különösen azután ,,dübörög", miután Kónya Hamar Sándor, az EP kulturális és oktatási bizottságának tagja tíz pontba foglalva tárta az EP-képviselők elé a BBTE multikulturalizmusát és többnyelvűségét cáfoló érveit. Az előterjesztést magyar képviselőtársai, Kelemen Attila és Szabó Károly is aláírták, ami ellen a bukaresti ellenzéki politikusok vehemensen tiltakoztak, Tăriceanu kormányfő lemondását követelték, s a BBTE vezetősége polgári per indítását helyezte kilátásba Kónya Hamar Sándor ellen. Ebben a csetepatéban megkapta a magáét az RMDSZ is a bukaresti állásponttal szembemenő, az önálló magyar egyetem visszaállítását követelő, ,,különutas" politika miatt.
Nos, eddig, mondhatni, semmi új a nap alatt, attól a nem is jelentéktelen aspektustól eltekintve, hogy Kónya Hamar Sándor és társai tulajdonképpen csatlakoztak, nemzetközi szintre vitték és felerősítették a Bolyai Kezdeményező Bizottság hangját, ami az önálló magyar karok létesítését s a magyar állami egyetem távlati visszaállítását illeti.
Ez pedig nem is kevés.
Új elem viszont, hogy mostanság ezt a törekvést, illetve követelést egyre intenzívebben parírozza az a magyar oktatói csoport, amelynek élén a Salat Levente helyébe lépő Magyari Tivadar rektorhelyettes áll, s a Bukarestben hőzöngő vagy a kolozsvári egyetemen az önálló állami magyar egyetem visszaállítása ellen okoskodó keresztbe tevőknél hatékonyabb érvekkel próbálja leszerelni a magyar ,,egyetempártiakat". Magyari Tivadar közleményeiből megtudjuk, hogy 57 meghirdetett szakra 2100 diák iratkozott be. ,,A felvétel közeledtével megerősödött az a kalandor-kampány, amely a BBTE magyar tagozatát válságosnak, alig létezőnek állítja be, de ez nem érte el a szándékát, a magyar fiatalokat sikerült őszintén, vendégszeretettel megszólítanunk" — nyilatkozta az egyetem magyar tagozatának vezetője. Magyari Tivadar álláspontja tökéletesen egybecseng Leonard Orban többnyelvűségért felelős uniós biztos álláspontjával — egyébként az egyetem román vezetésének egészével —, amely szerint az EU-bizottságnak nincs jogi hatásköre az egyetemek szervezeti rendjét illetően, ez ugyanis a szubszidiaritás és az egyetemi autonómia körébe tartozik. ,,A nyelveket nem az európai emberek szétválasztására, hanem éppen ellenkezőleg, egységük megteremtésére kell használni."
Ezt a tételt jól ismerjük, a Kárpátok Géniusza is ezt hangoztatta, s ,,az egység megteremtésének nyelve", természetesen, a román lehet.
Magyari Tivadar egy másik, terjedelmesebb közleményében arról szólott, hogy az EP-ben folytatott bolyais akciózás nehezíti a BBTE magyar tanárainak munkáját. Érvelése tökéletesen megegyezik — az én korosztályombeliek még emlékezhetnek rá — az átkosban a bukaresti politikai uborkafára feltornásztatott Furo Iuliuéra, azzal a különbséggel, hogy Iuliu a diktatúra bukása előtti években már a magyaroknak is az állam nyelvén fejtette ki a nyelvi és mindenféle egység felette szükséges és szépséges voltát.
,,Nem valóságszerű — mondja Magyari Tivadar —, amikor például ezekben a napokban 1200 magyar diák ballagott tízezernyi szülő jelenlétében magyar nyelvű szavalatok, imák és egyéb köszöntők közepette. Ezen a héten írják záróvizsga-dolgozataikat ötvenféle profilon, szakon, magyar nyelven, és védik szakdolgozatukat, s két hét múlva már magyar nyelvű »Isten hozott« is köszönti az elsőéves beiratkozókat, várhatóan háromezer fiatalt."
Ez tulajdonképpen mind szép és jó. Minél többen jelentkezzenek és jussanak be a magyar szakokra, a végzősök búcsúzzanak magyar szavalatokban gyönyörködve, de abban a hitben iratkozzanak be vagy távozzanak friss abszolvensként, hogy egy egyetemnek mint önálló entitásnak, autonóm intézménynek megvan, illetve meg kell teremtenie azt a kulturális közeget hallgatói és tanári kara számára, amely a több évszázados erdélyi magyar oktatási jelenlét hagyományaiból fakad. Az egyetem ugyanis az egész közösség szellemi állapotának letéteményese, erre visszahat, s a nemzettudat közösségi formáinak alakítója.
Az Isten hozott felirat szép dolog, kedves figyelmesség, de nem pótolja vagy helyettesíti az önálló állami magyar egyetemet, amelynek visszaállítása során, természetesen, vannak fokozatok, de a végső cél nem lehet más, mint az őshonos, másfél milliónál több lelket számláló magyar közösség önálló állami magyar egyetemének megteremtése. Amelynek kapui fölött már más üzenetet közvetít az Isten hozott üdvözlés.
