Farkas Réka
Sok vitatható eleme van a kormány hétfőn elfogadott megszorításcsomagjának. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy az előző kabinetek nagyvonalú pénzszórásának árát meg kell fizetnünk, és azt is sokan látták, Nicușor Dan kampányígérete arról, hogy nem emelik az áfát, hamar semmivé foszlik. Meglepetést ez nem okozott. Azonban néhány furcsaság az új kabinet pénzszerzési igyekezetében szembeötlő.
Olybá tűnik, a frissen felkent vagy régi motoros szakértők egyetlen célja az volt, hogy a kőből is vizet (pénzt) sajtoljanak. Le kellett faragni a költségvetési hiányt, így hát osztottak-szoroztak és emeltek, vágtak, ahol csak lehetett. Legkézenfekvőbb és leggyorsabb pénzszerzési mód mindig az áfa megemelése, és bár a lakosság megérzi, ennél nagyobb békát is lenyelt már, amikor 2010-ben egy hasonlóan válságos helyzetben 24 százalékra növelték az általános forgalmi adót. Akkor a közalkalmazotti bérek 25 százalékos csökkentésével is fűszerezték a megszorításokat, most csak a pótlékokat, pluszjuttatásokat nyesik vissza. Fájni fog ez is egyeseknek, de nem akkora tömegeknek.
A nyugdíjakra kivetett 10 százalékos egészségbiztosítást is el lehet fogadni, itt azonban a határérték igencsak megkérdőjelezhető. A döntéshozók a „nagy nyugdíjak” többletsarcolásáról beszéltek, ám kérdés: a 3000 lejes időskori juttatás miért tekinthető nagynak, mikor megélni is alig lehet belőle, és az elvett legalább száz lej sok jogosultnak komoly érvágást jelent.
Még ennél is furcsább és felháborítóbb a kismamák gyesére kivetett hasonló levonás. Románia rossz demográfiai mutatói okán nem valószínű, hogy ez a tétel jelentős összeggel gazdagítja majd az államkasszát, ám arra jó, hogy megkeserítse és -nehezítse az érintett családok életét és tovább csappantsa a gyermekvállalási kedvet. Persze, ha nem születnek új gyermekek, nem kell majd egészségügyi ellátásukra, oktatásukra költenie az államnak, a 15–20 év múlva (vagy még hamarább) összeomló nyugdíjrendszer pedig nem a mostani vezetők gondja.
Nehezen értelmezhető az is, hogy mindeközben a szerencsejátékokra kivetett adót utolsó percben 10-ről 4 százalékra csökkentették, soványak a magyarázatok arról, hogy szükség volt erre, mert a szürke, fekete zónába vándoroltak volna e tevékenységek.
Mindez csak néhány igen kirívó példa a frissen elfogadott intézkedéscsomag visszásságaira. Hab a tortán, hogy az elfogadás reggelén jelentették be: 40 százalékkal csökkentik a politikai pártok finanszírozását. Enyhítésnek, saját jó szándékuk bizonyítékának szánták a gesztust, de hamar kiderült, hogy csak következő évtől és a tavalyi rekordtámogatáshoz viszonyítva. A nagy megszorításnak köszönhetően a pártok jövőben „csak” 260 millió lejen osztozkodnak, annyin tehát, mint 2023-ban. És ha visszapillantunk arra, hogy 2016-ban még csak 14,5 millió jutott nekik, majd 2017-ben ezt 170 millióra emelték, s azóta évről évre egyre növekszik a támogatási összeg, érthető, hogy jelentős lemondásnak tekintik.
Az elmúlt napokban, hetekben a román sajtóban egymást érték a nagy leleplezések az állami vállalatok vezetőinek hatalmas fizetéseiről, a különböző bérpótlékokról, a közpénzek ész nélküli pazarlásáról. Ilie Bolojan miniszterelnök ígérete szerint ezekről a második csomag gondoskodik majd. Az első csomag elsősorban nekünk, polgároknak fáj, jó lenne, ha a második, harmadik terheit végre azok nyögnék, akik miatt ide jutottunk.
Fotó: gov.ro