Az Erdélyi Református Egyházkerület szerdán Baróton szentelt fel szolgálatra tizenhárom fiatalt. Kolumbán Vilmos József püspök igehirdetésében úgy fogalmazott, a lelkipásztori áldás mellé a legfontosabb feladat is jár: hirdessék Isten igéjét. Hirdessék a kegyelem nagyságát és visszautasíthatatlanságát, Krisztus kereszthalálát és feltámadását, hirdessék, hogy megkönyörül rajtunk az Úr.
Bár a világ folyamatosan változik, a református ember számára a hit sarokköve állandó, azt nem kezdi ki az idő folyása: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz – fogalmazott a közgyűlést elsőként köszöntő főgondnok, Ambrus Attila. A lelkipásztori pályát kezdőknek azt kívánta, szenvedéllyel és buzgósággal végezzék hivatásukat, legyenek erősítők és vigasztalók, „hirdessétek azt, aki így nevezte önmagát Vagyok, aki Vagyok. Hirdessétek alkalmas és alkalmatlan, változásoknak kitett időben az állandóságot, sohasem feledkezve meg arról, hogy most, a pogány idők teljében azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet”.
Szegedi László püspökhelyettes, főjegyző mutatta be a felszentelésre váró ifjakat. A teológiát végzett, segédlelkészi időszakot letöltő, júniusban a második lelkészképesítő vizsgát dicsérettel abszolválók a gyülekezetekben sikeresen helytálltak, így Begué Mátyás Eugene Victor, Birizdó Szabolcs Mihály, Bíró Beatrix, Bokor-Imreh Blanka, Debreczeni Júlia, Kajcsa Orsolya, Kutasi Beáta, Nagy Eszter, Opra Koppány, Péter-Györgyi Debora, Péter-Györgyi László, Szabó Andor Gellért és Telegdi István lelkipásztori esküt tehetett.
Kolumbán Vilmos József püspök szószéki szolgálatát Pál apostol Timóteushoz írt 2. levele 4,1-5 versei alapján végezte. Mint mondotta, a börtönben szenvedő apostol, bár tisztában van azzal, hogy szabadulásra semmi esélye, mégsem aggódik, nem esik kétségbe. „Nem arról ír, hogy fél vagy nem fél a haláltól, nem arról ír, hogy mit tett meg eddig, vagy mit nem tett meg, hanem arról ír, hogy az ifjú szolga miként dolgozzon tovább” – állította követendő példaként Pált a pálya elején álló fiatalok számára.
A püspök arra intette őket: bár az igehirdető két világnak – az isteni és földi valóságnak – rendelődik alá, találja meg az egyensúlyt, s igyekezzen úgy, hogy tisztán és érintetlenül töltse be az evangéliumot és közvetítse Isten üzenetét. Ne nagy tettek végrehajtását tűzze ki célul, ne saját gondolatait hangoztassa, hanem Istent dicsérje, az ő szavát juttassa célba.
A tizenhárom fiatal esküben fogadta: szolgálják a rájuk bízott közösségeket, tisztán és igazán hirdetik Isten igéjét, a szent sákramentumokat rendeltetésszerűen szolgáltatják ki, tanítanak, lelki gondozást végeznek, buzgón munkálkodnak az egyház építésén, példás életet élnek és elöljáróik iránt engedelmesek lesznek. Az esperesi kar megáldotta, Kolumbán Vilmos József püspök pedig az evangélium hirdetésére kibocsátotta őket.
Szegedi László apró ajándékokat adott át a friss lelkészeknek. A biblia, énekes- és ágendáskönyv mellett Kálvin instrukció
a is helyet kapott a csomagban. Azért, mert – ahogy egy könyvtáros mondta a Debrecenbe látogató Ferenc császárnak –, a Biblia után az az alap.
A felszentelt lelkipásztorok nevében felszólaló Bíró Beatrix úgy fogalmazott, pályaválasztás előtt mérlegeltek, bizonytalanok voltak, aztán egyre határozottabb lett a döntésük, s jól fogott a szüleik, tanáraik, mentoraik bátorítása, jó szava, vállveregetése is, mert azok mind kellettek elindulásukhoz. A tizenhárom élet sokféle úton át jutott el ma a lelkipásztori eskütételig, de közös bennük, hogy életükön áldás volt. Ma szolgálatra készek – mondotta a segédlelkipásztori szolgálatát Brassó II. Egyházközségnél töltő lelkész.
Tüzes-Bölöni Ferenc esperes a vendégek számára bemutatta az egyházmegyét. Az egykor Háromszék és Udvarhelyszék egy-egy részét képező Miklósvárszék és Bardoc fiúszék gyülekezeteit tömöríti, az egykori közös egyházmegyéből 1654-ben vált ki és önállósult Erdővidéki Református Egyházmegye névvel. Jelenleg tizenöt anyaegyház, két leányegyház és 4 szórványgyülekezet alkotja, összesen 10 219 lelket tartanak számon.
Tordai Árpád, a Baróti Református Egyházközség lelkipásztora a város és a baróti reformátusok történelmét osztotta meg. Mint mondotta, a közösség az idők folyamán több templomot is épített, a jelenlegi sorban a harmadik. Alapkövét 1994-ben tették le és közel napra pontosan tizenkilenc éve, 2006-ban adták át. Az építésben hatalmas szerepe volt Krizbai Imre lelkipásztornak – ismerte el elődje érdemeit a ma 1860 tagot számláló egyházközség lelkésze.
Benedek-Huszár János, Barót polgármestere az önkormányzat üdvözletét tolmácsolta. Nagy örömnek mondotta, hogy az egykori diáktársat, a tisztséget fél éve átvevő Kolumbán Vilmos József püspököt hallotta a szószéken. A fiataloknak azt mondta, kis és nagyobb közösségek vezetőiként számítsanak arra, hogy életpályájuk olyan lesz, mint a kötéltáncosokéw. Nemcsak az fog számítani, milyen hosszú utat tesznek meg, hanem milyen mélységek felett járják azt végig.
Az ünnepség végén az egyházkerület összetartozását jelképező vándorzászlót a Sepsi Református Egyházmegyétől az Erdővidéki Református Egyházmegye vette át. A templombejárat mellett a felszentelt lelkészek neveit megörökítő kopjafát Kolumbán Vilmos József áldotta meg.
