A tanárok máris elégedetlenek, a szeptemberi tanévkezdésre hatalmas tiltakozást hirdettek a szakszervezetek. Nem csoda, hisz két évvel ezelőtti hosszas sztrájkjuk részeredményei is eltűnni látszanak. Az akkori ígéretek egy része soha nem teljesült – pontosabban az, amit nem kaptak meg azonnal, elszállt, semmivé lett –, a többi pedig a mostani megszorítások áldozatává válik. 

A hétköznapi halandónak jól hangozhat ugyan, hogy a pedagógusok heti óraszámát tizennyolcról húszra emelik, csak azt látja, hogy ő heti negyven órát kénytelen gürcölni, az óraszám mögötti háttérmunkát nem, és azt sem, hogy ily módon sokak katedrája veszélybe kerülhet. Könnyű a minisztériumban egy asztal mögött eldönteni, mennyi az annyi, ám terepen a valóság egészen más. Mit tegyen egy tanár egy falusi iskolában, ahol évfolyamonként egy-egy osztály van, jó esetben 10–15 gyermekkel? Megvan, hogy osztályonként hány óra az általa oktatott tárgy, ha meggebed sem tarthat többet. És nem ingázhat a szomszéd faluba sem, mert ott is hasonló a helyzet. Tart majd zene- és rajzórát, esetleg tornát, hogy megfeleljen a minisztériumi elvárásnak? Tölteléktárggyá válnak azok az ismeretek, melyeknek célja egész más lenne és szakember tudná érdekessé, tartalmassá tenni? Furcsa elképzelés a modern oktatás kiépítéséről. És mi történik azokkal a tárgyakkal, amelyeknél már most is kevés a pedagógus? Lesz-e még fiatal, ki ezt a pályát választja, amikor mindig a következő évtől ígérik a nagyobb béreket, tisztességesebb bánásmódot.

Sok mindenen kellene, lehetne változtatni a román oktatási rendszerben, ám pénzt elvonni – bármilyen nagy takarékosság jegyében – egy durván alulfinanszírozott rendszertől, nem hiba, hanem bűn. Két évvel ezelőtt a tanárok megmutatták, mire képesek, ha folyamatosan packáznak velük és üres ígéretekkel akarják kifizetni őket. Akkor három hétig állt az oktatás. Most ősztől hasonló akcióba hajszolhatják őket, és akkor a Daniel David által megálmodott reformok meghalnak a nagy megtakarítási igyekezetben. Mert észszerű oktatást felépíteni úgy, hogy minden lejjel takarékoskodni kell, nem nagyon lehet. Az igazán eredményes reformok általában pénzbe kerülnek, ha a spórolás a vezérelv, akkor éppen a megújulás válik áldozattá. És ha a minisztérium magára haragítja a pedagógustársadalmat, akkor hiába talál ki új irányt, jobb, eredményesebb rendszert, nem lesz, akivel megvalósítsa.

Ördögi kör ez, amelynek a legnagyobb vesztesei azok, akikért az iskolának, egy eredményes és szakszerű oktatási rendszernek működnie kellene, a gyermekek.

Megtakarítások áldozatává válhat a miniszter által megálmodott új irány. Fotó: gov.ro