Különben Bolojan máris önkritikát gyakorolt és bevallotta, hogy: „Egyrészt sok dolgot ígértünk, amelyeket nem valósítottunk meg, és azt mondtuk, hogyha ránk szavaznak, akkor csoda-megoldásokat hozunk, és utólag kiderült, hogy még sincsenek csodák”. Azt is mondta: „Teljesen normális, hogy a románok nem bíznak bennünk”. Nem értem, hogy a polgárok miért hiszik azt, amit a pártok és a jelöltek mondanak a választási kampányokban, mikor rég meggyőződhetett mindenki, hogy az ígéretekből nem lesz semmi. És ez jobb házaknál és komolyabbnak tűnő jelölteknél is így van. Gondoljunk csak Trump ígértére, hogy megválasztása esetén 24 óra alatt békét teremt az orosz–ukrán háborúban, vagy Nicușor Dan ígéretére, miszerint nem lesz áfaemelés. (A jóindulat megvolt bennük, de köztudott, hogy a pokol felé vezető út is le végig azzal van kikövezve.)

Most aztán Ilie Bolojan változtatott a vállalásokon, és csakis megvalósítható ígéreteket tett, akárcsak a brit miniszterelnök, Winston Churchill, aki azt mondta 1940-ben: „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket”. Bolojan nem kért vért, mert nincs háború (azt adnak az önkéntes véradók), de egyebet mindent, amit Churchill. Kormánya a parlament hétfői ülésén felelősséget is vállalt az első deficitcsökkentő intézkedéscsomagért.

Bolojan azt is mondta: „Azt beszélik, hogy csak a szegények szenvednek majd, nem a szinekúrák (a semmi tényleges munkával nem járó posztokban protekciósan alkalmazottak) kedvezményezettjei”, és megnyugtatta a „szegényeket”, hogy ez nem igaz, mert mindenki szenvedni fog. Ennek – dögöljön meg a szomszéd kecskéje alapon – a szegények biztosan örülni fognak. (Csak azt nem értem, hogy miért nem kezdték a megszorításokat a szinekúrák kedvezményezettjeivel?) De mindenki megértheti, hogy – mint mondta – nem lehet mindent néhány nap alatt megoldani. Igaza is van, hiszen Istennek is hat nap kellett, amíg megteremtette a világot. Első nap az eget és a földet. A választásokon eget-földet ígértek a pártok is. Most Bolojan azt tette, amit Isten a második napon. Mondta: legyen világos(ság), hogy a megszorításokat betartják, és megígérte, hogy a megszorító intézkedések második csomagját is elfogadják július végéig.

Az első megszorító csomag miatt a koalíciós partnerek közül leginkább a PSD és annak vezetője, Sorin Grindeanu restelkedik (hát még hogy fog a második miatt!), és olyasmiket sugall, hogy kiléphetnek a koalícióból. A párt főtitkára meg tisztán és bátran megmondta, hogy ha szép hangjuk nem kerül meghallgatásra, akkor számításba veszik még a kormányból való kiállást is (mert miért is maradnának, ha embereiknek csökken a haszna a kormányzásból?). Nem kezelhetik őket statisztaként a kormány stabilitása biztosításáért. Erre azt mondja Bolojan, hogy „könnyű a szélen állni, és mondani, hogy mit kellene tenni”. 

Különben is, a szociáldemokratáknak (PSD-seknek) és a liberálisoknak (PNL-seknek) köszönhető a túlköltekezés, ami miatt most a lakosság nagy része fizet. Felvetődik a két nagy párt nagy vezére, Marcel Ciolacu és Nicolae Ciu­că – akik miniszterelnökök voltak – felelősségre vonása, de hát nem elég büntetés számukra, hogy bár pártjaik kormányoznak, ők már nem kormányfők, sőt, még a pártvezetői állásukból is kiebrudalták és eltűntek a politika nagyszínpadáról, ahol igencsak szerettek szerepelni?

Az új kormány meg sajnálkozva ugyan, de most visszaszedi a választási kampányban szétosztogatott pénzeket, mert akkor illett némi pénzzel biztatni a nagyérdemű választópolgárt. Sajnos, újabb osztogatásban nem reménykedhetünk, mert a következő választások csak bő három év múlva lesznek, ráadásul új elnök több mint egy évvel később. A kormányzó pártok eleget költöttek, és mégis gyengén szerepeltek a választásokon. Most 40 százalékkal csökkentik a pártoknak nyújtott finanszírozást, ami „csak” annyi lesz, amennyi 2023-ban volt, aztán majd a 2028-as választásokkor ismét lehet az egekbe emelni, mint a tavaly.

Fotó: gov.ro