Rézben érthető – ez a kiállítás címe, mely egyben utal a szobrász által előszeretettel használt anyagra (sárga- és vörösréz), részben a művek mögöttes jelentéstartalmára. Ezt emelte ki a megnyitón elhangzott beszédében Nagy T. Katalin művészettörténész, a kiállítás kurátora is, megállapítva: Makkai István „művészetének egyik sarokköve éppen megtapasztalt jelenségek, élmények értelmezése, a dolgok sokértelműségének kiaknázása”.

Ez a sokértelműség köszön vissza majd minden Makkai-szobron, melyek közül néhány értelmezésében támpontot nyújtott Nagy T. Katalin a megnyitón elhangzott elemzésében, de ezt a sokértelműséget tükrözte a tárlatmegnyitót lezáró performance is, melynek, ha nagyon kellene, azt a címet lehetne adni: a csórékolbász elfogyasztása. A performance ugyanis abból állt, hogy Makkai István a két fogpiszkálóra szúrt miccset komótosan mustárba mártogatva jóízűen megette. Holott a húskészítmény már rég kihűlt (meg is jegyezte egy hölgy a teremben: csak meg ne csömöröljön szegény), és egy művésztárs még az első falat majszolásakor közelebb lépett megállapítani: vajon a valósat vagy a rézből készültet dézsmálja-e a rágás közben arcán az étel ízével való megelégedés mimikáját eljátszó Makkai. Hogy érthető legyen: egyik kiállított műtárgy egy réz csórékolbász hozzá illő körítéssel, ilyképp a performance (egyik lehetséges) magyarázata: a művész, amint felfalja saját művét. De az értelmezések lehetősége, ha nem is végtelen, de sokkal több, mint amennyit az egyszeri látvány kínál.