Kettősnek azért mondjuk az ünnepet, mert immáron hagyományosan ekkorra szokták rögzíteni a község falunapját is. Nyugodtan kijelenhetjük, hogy ez a két esemény a település legnagyobb ünnepe. Ha valakinek kételye is akadna, hadd idézzük Bálint Sándort (1904–1980), egyik legnagyobb néprajzkutatót és vallástörténészt, aki szerint „Nagyboldogasszony vagy Szűz Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, amelyet augusztus 15-én tartanak, egyúttal Magyarország védőszentjének napja is”. Sepsibükszád két magyarországi testvértelepülésének – Berhidának és Vasadnak – küldöttsége is mindig az ünnepélyes templombúcsú részvevője – jelezte Bács Csaba, az 1600 lelkes település polgármestere. 

Ft. Keresztes Olivér bükszádi plébános és Szimion György gondnok arról tájékoztatott, hogy az ez évi fejlesztések és befektetések célja egy új kerítés és kapubejárat elkészítése a plébánia épülete előtt. „Lelkileg itt a hívek már készülnek a templombúcsúra: a települést utcák szerint öt részre osztottuk fel, a gyerekekből öt rózsafüzér-imacsoport alakult, akik az itt élők életéért és lelki üdvösségéért mondanak imát” – fejezte be a plébános.

Vakációs tábor

Tánczene és gyerekzsivaj

Már a reggeli órákban gyermekek zsivajától hangos a falu. Nyári tábort szervezett a kisebb és nagyobb korú gyerekeknek a helyi RMDSZ mellett működő Sepsibükszádi Ifjúsági Szervezet – tájékoztatott a soros szolgálatos Gergely Ágnes tanítónő. „Közel ötven résztvevőnk van – mondta –, a zömmel helybeliek, de vannak a szomszédos Tusnádfürdőről is”. „Pályáztunk a táborra, támogatóink is vannak, többek között a helyi önkormányzat és a táborban részt vevő gyerekek szülei. A reggelit és vacsorát otthon oldják meg, a déli étkezés egy részét a Szent Piroska Otthonban, másik részét vendéglőben. Napi programjaink vannak. „Mindennap kötelező 3 óra tánctanulás, erre kértük fel a tusnádfürdői Zólya Zsombort és Piroskát mint tánctanárokat. Napközben ismerkedünk a két település, Sepsibükszád és Tusnádfürdő látnivalóival, érdekességeivel – hála Istennek, van, amire figyelnünk” – részletezte. 

Herbszt István

Régi dolgokról, a készülő falumonográfiáról

Ezt a vidéket egykoron összefüggő lombhullató erdőség borította. A lombszőnyeg alatt pedig a tatárjárás idején elpusztult települések sorakoztak: Gohán, Rakottyás, Almás, Zsombor. Közös menedékhelyük a vidék két jelentős vára volt: Vápa-vár és Sólyomkő vára: az előbbinek egy része a közeli kőbánya áldozata lett, Sólyomkő vára romjai a hasonnevű sziklaformáció tetejét koronázzák, nemrég felújították. Kiterjedt bükkösök vetették meg itt is az alapját a bükszádi üvegiparnak, amely 1916-ig, a román csapatok bevonulásáig működött. A legegyszerűbb lámpacsövektől a színes, csiszolt és festett üvegekig mindent előállított. Tulajdonosa gróf Mikes Benedek volt, családja házasság útján jutott a Mikók örökébe. Itt élt és működött az erdélyi üvegművesség mestere, Sovánka István (1858–1944), aki magas szintre emelte a bükszádi üvegművességet. Síremléke a falu temetőjében van. Termékeiből a helybeli iskolában látható állandó kiállítás. Az iskola épülete egykor vadászkastély volt, gróf Mikes Árminé, akinek a nevét a tanintézmény viseli. A búcsú napját ünneplő katolikus templom 1867-ben épült a gróf Mikó György adományozta telken. Településtörténeti témában azonban idézzük néhai Herbst István (1949–2023) sorait-emlékét, akit falutörténetének befejezésében halála akadályozott meg – július 10-én töltötte volna 76. életévét. Miként azt hozzátartozói elmondták, monográfiája, közbejött halála miatt késve, de meg fog jelenni. 

Huta-termékek

A história régen kezdődött

– bizony nagyon is régen: a föld alól előkerült tárgyak és romok egy ködbe veszett-régmúlt korról mesélnek. A mese az őskorig nyúlik vissza, hiszen ez a hely már azóta lakott, ezt ásatások során előkerült ős- és ókori leletek bizonyítják szerte a vidéken. Neolitikumi és vaskori tárgyak kerültek elő, de találtak Néró császár (i. sz. 54.) korabeli pénzérmét is; tudott dolog, hogy akkoriban római katonák is éltek itt. Benkő Józseftől tudjuk, hogy egy Auzonius nevű római tiszt „szokott fürdeni azon forrásban”, amelyet róla neveztek el. Ez a felzubogó borvíz Vápa-várától csupán 2 kilométerre van. Dr. Ferenczi István (1921–2000) szerint a rómaiak e vidéki jelenlétét valószínűsíti, hogy „Dacia megerősített határövezetének éppen Uzonkafürdő és Sepsibükszád között kellett húzódnia. Ez lehetett a limes külső vonala, amely a Kis-Murgó keleti lába alól a Bálványos-hágóig s onnan egészen a berecki római táborig folytatódott (…) Az Olt mentén több dák települést is feltártak. Így nem kétséges, hogy Háromszéken is éltek dákok, de Bükszád tájain ez idáig még nem került elő egyetlen ezt igazoló lelet sem. A Vápa várában sem, pedig történelem nélküli várainkat nem húszan-harmincan építették az őskorban, sem az ókorban, sem a középkorban. Kellett oda több ezer ember is. Kik lehettek ők? Merthogy nem a határt őrző, római katonák sürgölődtek a falak körül, az biztos. Erre keresnénk a választ, ha egyáltalán lenne. Vápa vára múltja még most is érdekli a környékbelieket. Kútja olyan mély volt – mesélik –, hogy az Olt szintjéig hatolt le, roppant kincseket rejtegető pincéjéből pedig egy olyan alagút nyílt, amelynek az Olt mellett volt valahol egy ma már ismeretlen kijárata. Az ásatások neolitikumi, bronz- és vaskori telepet tártak fel, de innen került elő Néró császár pénze is. Középkori sarkantyúk, kardhüvelyek, s a közeli Hanczi gödréből nyilak, nyíltáskák, török-tatár fegyverek ismertek, segítenek elképzelni a rég elfeledett harcos múltat. Az időközben elpusztult, említett kis falvak népe Sepsibükszádra települt.

Csíki határfogadó

Turistavidéket teremtett a Fennvaló

Föld felett és föld alatt is hasznosítható kincsek és lehetőségek kínálkoznak. A ma is jelentős kiterjedésű erdő, a jelzett turistautak, tanösvények kínálják magukat. Ásvány- és kőzetlelőhelyek találhatók itt, mi több, szabadtéri kőzetkiállítás várja az érdeklődőket. Színes a vidék növény- és állatvilága, kiterjedt vadászterülete, hogy ásvány- és gyógyvízkincseiről ne is beszéljünk. Bükszád környéke főleg szénsavas ásványvízforrásokban gazdag. Jelentős a vasútállomás felé tartó út mellett a Sós-borvíz, a Csomád-hegy lábánál feltörő langyos (mezotermális) Bükszádi-bugyogó. A Fenyős-patak völgyében buggyan fel a Fenyősarki-forrás, völgyfejében egy kőfülkét Aranyliknak neveznek a helybeliek. Nagy a száma azoknak az apróbb borvízforrásoknak, amelyek a Bálványosi-hágóról alásiető Büdös-patak és mellékpatakai mentén jönnek a felszínre. Forrásvidékén vannak a „vallatók”: a Bükki-, a Hamvas- és az Alsó-vallató. Itt alakította ki még a múlt században a környék tulajdonjogát bíró Mikes gróf a Mikes-fürdőt. „A medencéket azért nevezték a régiek vallatónak, mert vizük nagyon hideg, és ha valakit erőszakkal belenyomtak, még azt is kivallotta, amit nem tett meg soha egész életében.” A környék nem értékesített kincse egy langyos (mezotermális) ásványvíz, amit az Olt bal partján egy fúrás segítségével hoztak a felszínre. 

Albert Tibor

Szálláshelyek, a vidék finomságai

A Sepsibükszádra érkező turisták számára elszállásolási és étkeztetési lehetőségeket nyújt a település három panziója: a Csíki Határ fogadó, a Sólyomkő és az Anna Panzió. A Csíki Határ fogadó Tusnádfürdő és Sepsibükszád között – sepsibükszádi területen – szálláshelyekkel, étteremmel, kerttel és terasszal várja a vendégeket, többek mellett háromszéki és csíki gasztronómiai különlegességekkel – tájékoztatott Albert Tibor. Ellátogattunk a Bükszádi Halászcsárdába is, ahol hat korszerű bungaló, étterem, korszerű szauna várja a turistákat, többek mellett bükszádi halászlé és halas ételek is kaphatók – részletezte a tulajdonos Daragics Péter. 

„Önkormányzatunk a lehetőségekhez mérten igyekszik támogatni a helyi turistamozgalmat – jelezte Bács Csaba polgármester –, vége felé járunk az infrastruktúra kialakításának és fenntartásának dolgában. Egyelőre küzdünk az ivóvízhiánnyal, a település környékén sajnos gyakori a medvejárás is.”