Több júliusi galambgombánk igazi ínyencfalatnak számít, a konyhában főleg sütve mutatják meg, mire képesek. Ember legyen a talpán, ha gombász, ha nem, aki az orra alatt illatozó sült galambot el tudja utasítani. Sokan kimondottan azért várják e hónapot, hogy a puha juhtúróval és az üvegesen csillogó szalonnadarabokkal bélelt sercegő kalaposokból belakmározzanak.
Ráncos galambgomba (Russula vesca)
10–12 centimétert is elérő borvörös, barnásvörös kalapjával a nemzetsége nagyjai közé tartozik. Kalapja előbb domború, majd tölcséresedő, közepe gyakran sötétebb. Idősen kalapszéle bordás, lehúzható száraz bőre nem takarja el teljesen, kifehérlenek alóla a lemezek. A lemezek sűrűn állnak, szélesek, törékenyek, fehéresek, idősen krémszínűek. Tönkje fehér, rozsdásan foltosodó, néha hosszanti ráncok figyelhetők meg rajta. A húsa fehér, viszonylag kemény, enyhe, kellemes ízű (egyes szerzők szerint dióra emlékeztet), nincs jellegzetes illata. Lomb- és fenyőerdőben, főleg savanyú talajon termő, vidékünkön elterjedt mikorrhizás (gyökérkapcsolt) faj.
Sepsiszentgyörgyön ritkának mondható, tíz év alatt alig öt előfordulást sikerült feljegyeznem róla tömbházak körüli zöldövezetben két lelőhelyen: fiatal gyertyánok által beárnyékolt, majdnem teljesen csupasz talajon. Városi környezetben is jól megtermett, egészséges termőtesteket fejleszt. Magányos példányait vagy kisebb, 2–3 egyedből álló csoportjait kivétel nélkül nyáron, júniusban és júliusban figyeltem meg.
Ízletes, kiadós galambgombáink közé tartozik, csakhogy hasonlít több vöröses színű, rossz hírű, enyhén mérgező rokonához (például a hánytató vagy sárguló galambgombához), emiatt egyes gyűjtők kerülik, pedig nem is olyan nehéz kiszűrni a vöröses kalapú galambgombák közül az ehetőeket. Csak a lemezekből kell parányit megkóstolni, s ha ízük nem csípős, bátran kosarunkba tehetjük.
A fehéres, sárgás-zöldes gombáknál más a helyzet. Legyünk óvatosak, csak akkor ízleljük meg ezeket, ha biztosak vagyunk, hogy a galambgombák nemzetségéhez tartoznak, mert fennáll a veszély, hogy összetévesszük a gyilkos galócával. Ez utóbbi azonban bocskort és gallért visel. Ha felmerül valami kétség, mindenképp be kell vinni a gombát a piaci gombavizsgálatra. Viszont oda nem elég a levágott kalap, teljesen ép gomba szükséges, a tönkjével együtt, melyen megtalálható annak minden ismertetőjele. S ha még azt is meg tudjuk mondani a szakellenőrnek, hogy milyen fa volt a lelőhelye közelében, még nagyobb az esély a pontos beazonosításhoz.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
