Ritkaság, hogy egy városon, illetve egy iskolán belül két egyforma érettségi eredmény szülessen: Kézdivásárhelyen ez megtörtént, a Nagy Mózes Főgimnáziumban két diák, a kézdikővári Áfra Melánia és a berecki Jakab Nóra ért el 9,70-es általánost az érettségin. Alább az Áfra Melániával készített beszélgetésünk olvasható.
– Kérlek, mutatkozz be olvasóinknak.
– 2006-ban születtem itt, Kézdikőváron, a nulladiktól kezdve az iskolát a szülőfalumban végeztem. Én mindig a Nagy Mózest láttam első iskolának, de nem is volt más opcióm, mivel oda akartam menni. Tetszett is, meg a szakok is közelebb álltak hozzám. A nyolcadikos vizsga után oda jelentkeztem, és be is jutottam. Az osztályfőnököm Fülöp Rita tanárnő volt. Filológiát végeztem, szerettem ezt az osztályt, mert szerintem ebből a profilból sokfelé lehet igazodni. És lehetőséget adott arra, hogy letegyem a nyelvvizsgákat, az informatikavizsgákat: négy év alatt letettem a nyelvvizsgát angolból, románból is, németből érettségiztünk, és az informatikavizsgákat is teljesítettem.
– 9,70 lett az érettségi médiád. Miből állt ez össze?
– A magyar húzta le egy kicsit, az 9,35 lett. A román 9,80, a történelem ugyancsak, és a földrajz 9,85.
– Mi a terv a jövőre nézve, hol szeretnél továbbtanulni?
– Jogi karon, a brassói Transilvania Egyetemen. Július 21-én tudtam meg, hogy sikerült is a felvételim. Úgy látom, hogy a jog éri meg a legjobban, mert mindennek ez az alapja, és hogyha úgy hozná az élet, hogy nem jogi pályán tudnék elhelyezkedni, úgyis valamilyen szinten segítene, mert alig van szakterület, amelyhez ne kapcsolódna.
– Az 1995–2012 között született Z-generáció tagjainak a zöme telefon- és internetfüggő. Nem vonta el a figyelmedet a tanulástól a Facebook, a TikTok és társai?
– Annyira nem, mert volt bennem egy megfelelési kényszer, és ez ösztönzött. A mi osztályunk alapból olyan volt, hogy mindenkiben volt ilyen motiváció, egy eléggé összetett osztály volt. Most az egyszer – mert általában úgy szokott lenni a Nagy Mózesben, hogy mindig az A-sok a legjobbak –, de most az egyszer mi, a C-sek kerekedtünk felül.
– Az osztályból mindenkinek sikerült az érettségije?
– Egyvalaki megbukott, ő nem is volt érettségizni, de rajta kívül mindenkinek sikerült, huszonheten voltunk az osztályban. Tehát aki vizsgázott, annak sikerült.
– Az osztálytársak milyen irányt vesznek?
– Vannak olyan osztálytársaim, akik orvosira mennek, kettőről tudok. A legtöbben sportra, vagy vannak, akik történelemre vagy bölcsészkarra. Tudtommal én választottam egyedül a jogot.
– Szüleid hogyan élték meg ezt a sikeres eredményt?
– Hát ezt nem tudom (nevet). Évfolyamelső voltam 1–8.-ban is, de itthon ez nem volt nehéz. Szerencsére a középiskolában is sikerült ezt tartani.
– Szerinted hogy jött össze a két egyforma érettségi eredmény ugyanabban az iskolában?
– Ez a véletlen számlájára írható, nem voltak egyformák a jegyeink. Nóra – aki osztálytársam is – inkább „magyaros” volt, neki a magyar jegye nagyobb lett, és bár volt, amiből kisebb, ez neki felhúzta a médiát.
– Az iskola során tantárgyversenyeken vettél-e részt?
– Igen, történelmen leginkább, meg románon. Néha magyaron is, de csak 9–10.-ben. Románon általában mindig.
– A román nyelv ismerete neked nagyon fontos lesz Brassóban, de jelenség, hogy a mai diákok nem teljesítenek jól a vizsgákon. Neked ez miért sikerült jól?
– Talán azért is, mert szerettem. Szerintem azért is, mert ez egy kényszer, hogy elfogadjanak, és ezért is próbáltam mindig jobban megtanulni. Igyekeztem annyira megtanulni, hogy eljussak szinte anyanyelvi szintre. Még nem tartok ott, de úgy érzem, hogy már elég közel állok ahhoz. Ebben segített, hogy román nyelvű könyveket olvastam. És nem utolsósorban, hogy ötödikben és hatodikban volt egy olyan tanárom, Hajdu Roland, aki megadta az alapokat.
