Az elmúlt évadban a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház négy nyugdíjas színésze is kerek születésnapot töltött, akiket életútinterjúk forgatásával és megosztásával, valamint fotóalbumok elkészítésével és más apró figyelmességekkel köszöntött a színház vezetősége. Nemes Levente szeptemberben töltötte 85., Debreczi Kálmán áprilisban 70., László Károly júniusban 90. életévét, B. Piroska Klára pedig pénteken ünnepelte 75. életévét.
B. Piroska Klára bevallása szerint már az anyatejjel magába szívta „a masztix szagát” (színészek álszakállának ragasztószereként használt gyanta – a szerk.). Édesanyja a nagyváradi színházban dolgozott, s már gyerekként rengeteg előadást látott. Fiatalkorában csellózott, egy kamarazenekarban is játszott, mégis inkább a színészi hivatást választotta.
Bevallása szerint élete legszebb négy évét töltötte a marosvásárhelyi színművészeti főiskolán, ahol a város, az ottani színház és az egyetemi élet egyaránt elvarázsolta, olyan színházi emberektől tanulta a szakmát, akikre máig szeretettel és tisztelettel gondol vissza. Akkor lett életében először igazán szerelmes, férjhez is ment még harmadéves egyetemista korában. 1975-ben került a sepsiszentgyörgyi színházhoz, ahol „beugrás” volt az első színészi feladata (szerepátvétel egy korábban készült előadásban), s valahogyan az egész pályáját végigkísérték az ilyenfajta beugrások, átvett szerepek.
Évadonként két-három előadásban játszott, 1990-ig a társulat valamennyi szilveszteri előadásában fellépett. Főiskolai és színházi évei alatt összesen mintegy hetvenöt szerepe volt, közel negyven rendezővel dolgozott. Sosem érezte azt, hogy maradéktalanul sikerült elkészülnie a megformált szereplőkkel. Egyetemista korában úgy gondolta, hogy drámai színésznő lesz, de később rájött, hogy a humor, az ének, a tánc, a pozitív gondolatok tolmácsolása közelebb áll hozzá. A 70-es, 80-as években többször bejárta a térség és a környező megyék kisebb-nagyobb településeit a társulattal, ahol meglehetősen mostoha körülmények között játszottak, de mindig tárt karokkal fogadta őket a közönség. Sosem kért és sosem utasított vissza semmilyen szerepet. Harminchét év aktív színészi munka után vonult nyugdíjba.
„Minden szerepre örömmel és nosztalgiával emlékszem vissza, de sosem voltam igazán elégedett az alakításaimmal, én voltam a saját magam legdurvább és legkegyetlenebb kritikusa. Sok minden közrejátszik egy alakításban: a színész pillanatnyi lelkiállapota, az, hogy sikerül-e kapcsolatot teremtenie a nézőkkel, és milyen érzéseket kap tőlük vissza... Egyes szerepeim vagy azok egyes jelenetei még most is munkálnak bennem, ma is foglalkoztat, hogy vajon miért nem sikerült úgy megoldanom azokat, ahogy szerettem volna, mit kellett volna másképp csinálnom, hogyan tudnám ugyanazt eljátszani a mostani élettapasztalatommal. Figyelem a körülöttem élő emberek mimikáit, gesztusait, próbálom azokat elraktározni magamban. Úgy látszik, ez egy olyan hivatás, ahonnan nem lehet nyugdíjba menni” – vallja B. Piroska Klára színésznő.
A Tamási Áron Színház nyugdíjas művészeinek készített születésnapi albumok olyan színpadi pillanatokra emlékeztetnek, melyeket az elmúlt évtizedek fontosabb szerepeiben élhettek át. „A színházat a megismételhetetlen pillanatok művészetének tartják, de Pilinszky János szerint mindaz, mi elmúlt, halhatatlan” – olvasható az albumokban, melyek által a társulat köszönetét fejezi ki az ünnepelteknek a színház szolgálatában végzett tevékenységükért.
Péntektől egy hosszabb és egy rövidebb filmecske is megtekinthető a színház honlapján, illetve közösségi oldalán, melyekben B. Piroska Klára színésznő mesél pályájáról.
