Fekete Réka
Többször és többféle összefüggésben elhangzott – többek között Tusványoson is –, hogy az erdélyi magyarság romániai lakosságarányához (6,5 százalék) képest közösségünkben jóval kisebb arányú (4,2 százalék) a felsőfokú végzetteké.
A politikusok, szülők, pedagógusok, civil szervezetek hajlamosak a mumusnak tekintett román nyelv és irodalom érettségi sikertelenségét okolni emiatt, mert érettségi nélkül nincs egyetemi felvételi, korlátozott a továbbtanulás lehetősége, és amikor eljött annak ideje, hogy az első olyan diáknemzedék érettségizett, amely előkészítőtől tizenkettedikig sajátos román tanterv, tankönyv – utóbbi majdnem mindig hiányzott – szerint tanult és érettségizett, mindenki ujjongott, hogy a korábbinál jobbak az eredmények. Sajnos, ez nem történt meg a nyolcadikosok országos felmérője esetében, itt továbbra is halomra buktak a magyar tanulók, elsősorban románból, de témánk ezúttal az iskolaelhagyás, lemorzsolódás és nem a román nyelv oktatásának eredményessége.
Köztudott, hogy a gimnázium négy éve alatt és utána sokan külföldi munkát vállaló szüleikkel távoznak az országból, mások hébe-hóba járnak az órákra attól függően, hogy a segélyből élő család mennyire szorul rá a gyermek szociális ösztöndíjára, vannak bukottak, osztályismétlők, akik nem jutnak el nyolcadik osztályig, ha pedig igen, nem szerzik meg az általános iskola elvégzését igazoló oklevelet. Bármilyen oka van a tanulás időleges/végleges felfüggesztésének, sokan nem tudják vagy nem kívánják folytatni tanulmányaikat a gimnázium után, törvény szerint a kilencedikes felvételire annyi helyet kell meghirdetni megyei szinten az elméleti, vokacionális és szakiskolákban, ahányan tanév elején szerepelnek a nyolcadik osztályosok nyilvántartásában. Úgy tűnik, az országos jelenséghez hasonlóan Háromszéken sem éri a széle a hosszát e tekintetben.
Nézzük a tényeket. Évente legalább kétszázzal kevesebb diák iratkozik az évközi megyei és országos szintű próbavizsgára, mint ahányan szerepelnek a nyolcadikos nyilvántartásban, ami nagyjából azt jelenti, a hiányzók nincsenek jelen az oktatásban: magyarán nem járnak iskolába. A 2024/2025-ös tanév elején Háromszéken 1934 nyolcadikost jegyeztek, a márciusi próbavizsgán csak 1710-en vettek részt, 224-gyel kevesebben, a záróvizsgára 1702-en iratkoztak. (Megjegyzés: 116-an nem jelentek meg, az 1586 vizsgázóból 1224-en, azaz 77,18 százaléknyian érték el az átmenő ötöst.)
Az eredménytől függetlenül minden nyolcadik osztályt végzett diáknak van esélye továbbtanulni, mivel a kilencedikes helyeket a tanévkezdeti nyolcadikos létszámhoz igazították, ez megyénkben legalább kétszázzal több a feltételezett valós diáklétszámnál. A felvételi előfordulójában meghirdetett 912 elméleti és szakközépiskolai helyből 879-et foglaltak el, a közel 250 helyből 218 hely telt be a vokacionális osztályokban, a 762 szakiskolai helyre eddig 334-en jelentkeztek. Összesítve: az 1922 felkínált helyből 1431-et foglaltak el a diákok (feltételezhetően azok, akik valóban befejezték a nyolc osztályt). A második fordulóban azok jelentkeznek, akik valami okból kimaradtak korábban, esetleg nem töltöttek ki elegendő opciót vagy meggondolták magukat és mégis a továbbtanulást választják, vagy egyéb okok. Ez ellenben általában nem jelentős számú diákot érint.
Hol van ötszáz háromszéki diák? Kétszáznál több csak a statisztikában? Még egyszer annyi nem tanul tovább? Jól van ez így? A kérdés/téma nyitott, hozzászólhatna az oktatási minisztérium, a megyei tanfelügyelőség, a pedagógusok, a szülők, az iskolát elhagyó, a továbbtanulás értelmét nem látó fiatalok, bárki és mindenki, akit érdekel gyermekeink jövője.
Fotó: Pixabay.com