Székelyföld sajátos terület, sajátos gondolkodású emberekkel, sajátos problémákkal és szellemiséggel és mi úgy éreztük, hogy ez nem kap elég hangsúlyt a sajtóban sem. Bedő Zoltán elnök ezzel magyarázta, hogy 2018-ban egy új újságírói szervezetbe hívták a nemzeti érzelmű, keresztény gondolkodású újságírókat. Az elmúlt néhány esztendő pedig megmutatta, hogy aktív összefogó erő tud lenni, és nem csupán a Székelyföldön élő kollégák, hanem az egész Kárpát-medencében, sőt, azon is túl élő és dolgozó, hasonló értékrendet valló újságírók számára. Ezt bizonyítja az eddig kiadott öt kötet, de a hamarosan a szervezet által, a magyar kormány segítségével felépített, bár még be nem rendezett továbbképző és szabadidőközpont. Az elnök hangsúlyozta, nem valami ellen, hanem egy láthatóan létező igény megjelenítésére jött létre a SZMÚE, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével pedig hivatalosított partneri kapcsolatban állnak, mint ahogy például a vajdasági újságíró szervezettel is közös programokat bonyolítanak.

Galbács Pál televíziós szerkesztő, az egyesület gondozásában megjelent öt kötet ötletgazdája ezek megszületésének körülményeiről beszélt. Az első kötetet Léphaft Pál vajdasági újságíró, karikaturista alkotásai ihlették. Ezek a hazai újságolvasók számára leginkább a Brassói Lapokból ismert rajzok történetet és filozófiát tartalmaznak egyszerre, felkérésre ehhez írtak egy-egy szösszenetet (és nem magyarázatot) a kollégák; így született meg – kalákában, hiszen a szerzők honoráriumként egyetlen tiszteletpéldányt kaptak – az első, Gúnyhatár című kötet – mesélte Galbács Pál, s mert összejött egy jó csapat, magyar tollforgatók a Kárpát-medencéből és azon túl is (Ausztráliából és Hawaii-szigetekről is van egyesületi tag és szerző), a többi négy kötet is követte. Ami bizonyította, hogy együtt, magyarul tudunk gondolkodni és ez fejezi ki igazán az összetartozásunkat.

A köteteket, amelyekről lapunkban már több alkalommal írtunk – Gúnyhatár, Múltból jövendőt, Kárpátországi téridő, Kárpátországi szolgálat és Vértelen vértanúk – Szekeres Attila mutatta be bővebben a közönségnek. Ugyanakkor további megvalósításokról is beszélt, hiszen a szervezet riport, esszé- és filmpályázatot írt ki, a havi rendszerességgel megtartott klubtalálkozók pedig az egyesületi élet motorjai.

Sarány István szerkesztő a moderátor felvetésére, hogy ebben a digitális médiavilágban egyáltalán szükség van-e az írott szóra, a könyvkiadásra, úgy vélte, a minőségi írásokra igény van, ezt bizonyítja az egyre több, nagy érdeklődésnek örvendő könyvvásár, a sok működő kiadó, a megjelenő címek, de az egyesület által kiadott könyvek fogadtatása is – igaz, sok helyen szerveztek könyvbemutatót, az olvasásra való igényt pedig alakítani kell. 

A jövőt illető tervekről pedig megtudhattuk, készül a hatodik kötet, amely a magyar nyelv hazai elsorvasztási kísérleteinek történeteit eleveníti fel, a tanulmányi és szabadidőközpontot pedig, amelyet várhatóan jövőben avatnak, élettel kívánják megtölteni.