Gyimesben a hagyományok éltetését és továbbadását, Moldvában a magyar identitás erősödését alapozták meg az elmúlt harmincöt esztendőben, ami mindkét esetben azt jelenti, a jövő elkezdődött – ezzel a gondolattal zárták pénteken a Gyimesi és moldvai csángók régen és most című szakmai beszélgetést a csángóknak szentelt napon Tusványoson a Kriza János Csűrben.
Százötven éve hunyt el Kriza János, a Nagyajtán született neves néprajzkutató, ennek apropóján fő műve, a Vadrózsák székely népköltési gyűjtemény jelentőségéről tartott szakmai beszélgetéssel nyitották meg kedden a Kriza János Csűr programjait, amelyeknek idén a mezőségi népzene, -tánc, -mese és -viselet adta a gerincét, és a hagyományokhoz híven egy napot a gyimesi és moldvai csángóknak szentelt a két szervező: a Hagyományok Háza és az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány.
A pénteki csángó nap szakmai beszélgetésén a résztvevők felidézték a székelyek vándorlásain keresztül a csángó falvak kialakulását, megfogalmazták, szerintük ki a csángó. Ha a vándorlást, csángálást vesszük alapul, akkor a bukovinai székelyek a leginkább csángók, mert nekik jutott az a sors, hogy többször kellett költözniük, míg végre Baranyában megállapodtak, de a köztudatban a mai napig a hétfalusi, gyimesi és a moldvai magyarokat nevezik csángóknak – fogalmaztak. Benke Gráczy moldvai származású csángó magyar szakértő kifejtette, szerencsésebb a moldvai magyarok elnevezés, mert a történelem során a csángó szó tévesen lekicsinylő tartalmat nyert.
A gyimesi csángó múltat Molnár Szabolcs, az Erdélyi Magyar Népzenészek Egyesülete elnöke, a moldvai csángókét Benke Gráczy ismertette, az elmúlt harmincöt esztendő törekvéseiről és eredményeiről Varga Zsuzsa gyimesi táncoktató és Polgár László, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke számolt be, a beszélgetést András Loránd, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kulturális szervezője moderálta.
A 2023-ban elhunyt magyarországi Sára Ferenc és felesége, Varga Zsuzsa 1995-ben vállalt néptáncoktatást a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél (jelenlegi nevén Hargita Székely Néptáncszínház), 1998-tól a Gyimes-völgyi óvodákban és iskolákban tanítottak néptáncot, majd népzenét is. Ahogy Varga Zsuzsa fogalmazott, visszaszerettették a gyimesiekkel a saját népi kultúrájukat, a fiatalok ismerik a gyökereiket, úgy véli, lesz folytatás. Jelenleg minden gyimesi óvodában és iskolában tartanak néptáncórát, nagyon sok fiatal megtanult zenélni, évente megtartják a gyermeknapi táncfesztivált és az öregek bálját.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében harmincöt településen működik a magyar oktatási program, ezek közül tizennyolcban a helyi iskolában is, ez összesen közel kétezer gyermeket érint, de még legalább tízezerhez kellene eljutniuk – hangsúlyozta Polgár László. A szövetség oktatási, vallási, hagyományőrző, gazdasági programjait százhetven alkalmazottal működtetik, érezhető a magyar identitástudat erősödése, de még nagyon sok a tennivaló – mondotta. A jövőre vonatkozóan Molnár Szabolcs azt szeretné, ha a gyimesi zene és tánc a jelenleginél több hangsúlyt kapna a táncházakban, Polgár László szerint a moldvai magyar és a székely közösség közötti kapcsolatokat kellene erősíteni.
A tusványosi csángó napon nem hiányzott a zene- és táncoktatás, mese kicsiknek és nagyoknak, volt viseletbemutató, hagyományőrző muzsikusok koncertje, kézműves-foglalkozás és hajnalig tartó mulatság.
