Semmi értelme szépíteni, kozmetikázni a valóságot, a medvekérdésben már jó ideje a körmünkre égett a gyertya, és noha pár tétova lépés mégiscsak történt a helyzet rendezésére – mint az állományszabályozó kvóta, valamint a sürgősségi beavatkozás bevezetése –, de ezek csak apró tapaszok az egyre szélesedő seben, a döntéshozók pedig gyakran továbbra is a bizonytalan ígérgetés útját járják, miközben az egyszerű adatok is tisztán mutatják, hogy hatalmas a baj. 

Önmagában az a tény, hogy a becslések szerint körülbelül háromszor annyi medve él az ország területén, mint ahány számára élettér létezik, máris sürgős intézkedésre kellene hogy sarkallja az illetékeseket. De amennyiben ezek a számok nem lennének elég meggyőzőek, az egyre szaporodó, esetenként tragikus kimenetelű emberek elleni támadások, a gazdaságokban komoly károkat okozó randalírozások, illetve egyáltalán a közutak mentén, településeken és azok határában otthonosan mozgó, az embertől sem tartó, egyre nagyobb számban észlelt, „kéregetésből” is élő nagyvadak mégiscsak vészjelzésként kellene hogy szolgáljanak. De szintén erős figyelmeztetés kellene hogy legyen – és ismételten gyors lépésekre késztetnie a döntéshozókat –: sokan máig sincsenek tisztában, micsoda veszélyt jelent a saját biztonságukra nézve a medvék etetése, a megközelítésük akár egy fénykép erejéig, illetve azzal, hogy az etetéssel az állatnak is rosszat tesznek. Hozzászoktatják ezeket a példányokat a könnyen megszerzett élelemhez, amivel  „halálra ítélik” azokat, hiszen egyrészt elszoknak attól, hogy ellássák önmagukat, illetve a településeken fogják megkeresni az élelmet, és könnyen előfordulhat, hogy emiatt kilövés vár rájuk.

A medvekérdés összetett, a kezeléséhez több fronton is lépni kell, ám azt egyértelműen ki kell mondani: az utolsó előtti órában vagyunk, radikális, drasztikus beavatkozásra van szükség. Bárhogy is magyaráznák, az semmiképp nem természetes állapot, hogy lassanként a turistaösvényeken, a felkapott kirándulóhelyeken, a közutakon, sőt, még a településeken is attól kell tartanunk, hogy mikor jön szembe egy vagy több medve – találkozás, amely akár tragikus is lehet. Ezt az állapotot nem lehet tovább fenntartani, félrenézni, részmegoldásokkal jönni, a döntéshozóknak pedig vállalniuk kell ezeket az esetenként népszerűtlen, egyes társadalmi csoportokkal konfliktust generáló lépéseket (így a kilövési kvóták megnövelése, a sürgősségi beavatkozás egyszerűsítése vagy éppen a felelőtlenül az állatokat etetők, megközelítők keményebb büntetése). A kulcsszó pedig a gyorsaság, a medvék ugyanis nem várnak sem munkacsoportokra, sem bizottságokra, sem miniszterre, és évről évre csak többen lesznek, egyre nagyobb veszélyt jelentve.

Fotó: Iochom István