Méltó helyszínen, a zabolai Mikes-kastély rendezvénytermében mutatták be múlt héten a Rodostó, a Rákóczi-kultusz zarándokvárosa című tanulmánykötetet és a Rodostóra nyíló ablak című építészettörténeti kiállítást. Az esemény középpontjában II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai emlékezete állt, valamint az a szellemi örökség, amelyet Rodostó, Mikes Kelemen és a száműzetésben született levelek jelentenek a magyar emlékezetkultúrában.
A rendezvényt – melynek házigazdája Gergely Roy Chowdhury, zabolai Gróf Mikes Ármin dédunokája volt – Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője nyitotta meg, kiemelve: Rodostó és Budapest után Zabola lehetett a következő méltó állomása a kötetbemutatónak. „Ez az a hely, ahol a Mikes család emléke elevenen él” – fogalmazott. Hozzátette: „Nagyon örvendek, hogy Zabola közönsége is megérkezett, ugyanakkor annak is, hogy sokan eljöttek Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról és a környékről. Külön köszönöm, hogy a kötet népes szerző- és szerkesztőgárdája is jelen van.”
Both Hajnal, Magyarország csíkszeredai konzulátusának képviselője hangsúlyozta: Rákóczi Ferenc száműzetése és Mikes Kelemen irodalmi öröksége olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely a nemzeti méltóság és összetartozás eszméjét őrzi. Rodostó „nemcsak földrajzi hely, hanem a magyar történelmi emlékezet zarándokhelye” – mondta.
A könyvbemutatón Fodor Gábor történész, a kötet egyik szerzője és szerkesztője elmondta: az isztambuli Liszt Intézet vezetőjeként nyolc évig gondozta a rodostói Rákóczi Emlékházat, amelynek története és a hozzá kapcsolódó építészeti kutatások alapozták meg a kiállítást és a most bemutatott kötetet is. Ennek célja, hogy tudományos igényességgel, mégis közérthetően mutassa be a rodostói magyar emlékezet új kutatási eredményeit. Kiemelte: a „rodostói magyar házak” valójában jellegzetes 17–18. századi török lakóházak, amelyeket magyar bujdosók laktak – ez az új megközelítés adja a kötet egyik tudományos újdonságát is.
Ezt követően Tóth Ferenc történész, tudományos tanácsadó (Történettudományi Intézet, Budapest), a francia–magyar kapcsolatok kutatója ismertette a rodostói magyar emigráció tágabb európai összefüggéseit, különös tekintettel a francia szálakra.
Katona Csaba történész (Magyar Nemzeti Levéltár) a Rákóczi-kultusz kialakulását és torzulásait járta körül, az érzelmi nemzeti ikon mögött megbúvó történeti valóságot keresve. Mint mondta: a történelem nem a mítoszok igazolásáról szól, hanem a kérdésfeltevésről és a válaszok elfogadásáról – akkor is, ha azok néha kellemetlenek. A kötetben megjelent tanulmányában Katona Csaba Rákóczi Ferenc fejedelem újratemetésének történetét politikai összefüggésekbe helyezi. Rámutatott: a kassai temetés 1906-ban nem pusztán kegyeleti aktus volt, hanem tudatos kormányzati PR-eszköz, amellyel a hatalom a belpolitikai válságról kívánta elterelni a figyelmet. „A temetés méltó volt – a döntés motivációja viszont napi politikai érdek” – hangsúlyozta.
Végezetül Csorba György történész (Országgyűlés Hivatala, Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság), aki az isztambuli Feriköy protestáns temető kevéssé ismert magyar vonatkozásait tárta fel tanulmányában, egy elfeledett sírhely és egy elhalványult kultusz újraértelmezését vázolta fel – Rákóczi emlékének kevésbé ismert peremvidékéről.
A kötet szerzői között szerepel továbbá Kovács Gergő építész és Kincses Katalin történész is, aki a Rákóczi-kultusz egyik legismertebb mai kutatója.
A rendezvény zárásaként az érdeklődők megtekinthették a Rodostóra nyíló ablak című kiállítást, amely a száműzöttek egykori lakóhelyének építészeti hátterét és a magyar emlékezetbe ágyazott jelentőségét mutatja be.
