Tartalmas hetet zárt a zabolai Csipkésben a július 27. és augusztus 3. között mintegy hetven résztvevővel megrendezett XXVI. Cigányfolklór Tábor. A nappali programban táncoktatás, énekórák, néprajzi előadások, filmvetítés szerepelt, este pedig koncertek és hajnalba nyúló táncházi mulatságok zárták a napot. Emellett a táborlakók egész napos kiránduláson meglátogatták a csernátoni Haszmann Pál Múzeumot, Ikavárát és a székelypetőfalvi fürdőt.
A cigányfolklór-tábor 1999 óta az erdélyi néptáncvilág egyik meghatározó rendezvénye, amely az érdeklődő közönségnek, adatközlőknek és szakmabelieknek egyaránt fontos találkozási alkalom. Időtállóságát az is bizonyítja, hogy idén immár huszonhatodik alkalommal szervezték meg Zabolán. (A nemzetközi hírnévnek örvendő tábornak évekig Kommandó adott helyet, azonban pár éve a zabolai Csipkésbe költöztek.)
A szászcsávási táncokat idén is Tőkés Edit és Tőkés Csaba Zsolt tanította, élő zenei kísérettel, a Szászcsávási zenekar közreműködésével. A zenekar azon kevés erdélyi vonós cigányzenekarok egyike, melynek tagjai máig hűen őrzik az őseiktől örökölt népzenei hagyományt. Bár szülőföldjükön, a Kis-Küküllő mentén egyre kevesebben igénylik a hagyományos zenét, a táncházmozgalom és folklórfesztiválok közönsége minden alkalommal lelkesedéssel fogadja őket. Dinamikus, virtuóz játékuk és közvetlen előadásmódjuk különleges élményt nyújt minden korosztály számára.
A másik fő táncanyag az őrkői cigány hagyomány volt, amelyet ezúttal is Orza Călin és Demeter Erika oktatott. A tábor vendégei között visszatérőként ott voltak az őrkői hagyományőrzők, akikkel a szervezők immár több mint húsz éve ápolnak szoros kapcsolatot. A Mocsel család – Mocsel Anton Rémus és Lajos – ezúttal is aktívan közreműködött.
A tábor idén is nemzetközi részvétellel zajlott: Erdély mellett Magyarországról, Franciaországból, Angliából, az Egyesült Államokból érkeztek fiatalok, de egy Budapesten élő, indiai származású fiatal is bekapcsolódott a programokba. A szervezők szerint ez is jól mutatja, hogy a népzene és néptánc messze túlnyúlik a földrajzi határokon.
Újdonságként a hangszeres oktatás is visszatért a tábor napi programjába: a résztvevők a Szászcsávási zenekar tagjaitól sajátíthatták el a csávási stílusú hegedű-, brácsa- és nagybőgőjáték alapjait. Ez is része volt annak a törekvésnek, hogy a tánc- és zeneoktatás már ne csak alkalmi, hanem „intézményesült formában” legyen jelen a táborban.
Amint Orza Călin elmondta: „Igazából nem is olyan új a hangszeroktatás a táborban. Korábban is volt erre példa pár évig Kommandón, amikor Gázsa még aktív volt. Szóval mondhatjuk, hogy inkább egy régi hagyományt elevenítettünk fel. Erre igény volt, hiszen a megyében és a környező térségekben is sok tehetséges fiatal él, akit érdekelhet a hangszeres zenélés, ami akár kenyérkereseti lehetőség is lehet. Ha valaki jó zenésszé válik, elsajátítja a hagyományos népzene alapjait, akkor akár meg is élhet belőle. Székelyföld tele van hivatásos táncegyüttesekkel, akiknek szükségük van zenészekre”.
Levetítették azt a dokumentumfilmet is, amely a tábor huszonöt éves történetét dolgozza fel, archív felvételek és friss jelenetek egyaránt helyet kaptak benne. A vetítést közönségtalálkozó követte, amelyen a régi emlékek és anekdoták is előkerültek – például az, amely szerint egy korábbi, kommandói táborban pocsolyában táncoltak a fiatalok, amit az egyik zenész találóan csak „sártáncnak” nevezett el. Ez az élmény most filmcímmé nemesedett. A mostani táborban is „volt napsütés, volt eső, sár is akadt – ahogy egy rendes cigány táborhoz illik” – mondták mosolyogva a szervezők.
A folklórprogramok csúcspontját a Heveder zenekar csütörtök esti koncertje jelentette, amelyen őrkői és csávási vendégzenészekkel, hagyományőrző táncosokkal kiegészülve fergeteges műsort adtak elő. A gálaműsorra a Kovásznán tartott Orbaiszéki Forgácsfesztivál keretében került sor szombat este, ahol tudással, szenvedéllyel, az együtt zenélés és táncolás örömével adták át a tábor hangulatát.
