Templom a határon

A thai–khmer vita középpontjában a 11. században Kambodzsa északi részén, egy hegytetőn épült, a politeista hindu vallás Siva istenének szentelt Preah Vihear-templom hovatartozása áll. A hinduizmus hanyatlásával a buddhisták is használták. Az ENSZ Nemzetközi Bíróságának (ICJ) 1962-es ítélete szerint a templom Kambodzsát illeti. 2008-ban az UNESCO a világörökség részének nyilvánította a Preah Viheart. 2011-ben Kambodzsa kérte a hágai bíróságot, hogy pontosabban  határozza meg a templom körüli területet. A bíróság megerősítette Kambodzsa szuverenitását a templom felett, átmeneti időre demilitarizált övezetet hozott létre a templom körüli területen, de a határvonal pontos megállapítása elmaradt.

Domináns buddhizmus

Kambodzsa – hivatalos nevén Kambodzsai Királyság – 17 és fél milliós lakosságának 95 százaléka a buddhista vallás híve. A buddhizmus alkotmányban rögzített államvallás. Thaiföld – hivatalos nevén Thaiföldi Királyság – több mint 70 milliós népességének 95 százaléka buddhista. Itt is a buddhizmus a domináns vallás, az állam kiemelten támogatja, de nem hivatalos államvallás.

Mint ismert, a buddhizmus a nagy világvallások egyike, jelenleg kb. 500 millió híve van. Alapítója Gautama Sziddhártha, ismertebb nevén Buddha („a megvilágosodott”), aki kb. i. e. 563 és i. e. 483 között élt az indiai szubkontinens északi részén. Tanítása, mely szerint minden ember egyenlő, kezdetben a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakozók körében terjedt el. Szerinte az élet szenvedés. Az emberek a vágyak és ragaszkodások leküzdésével, valamint a tudatlanság megszüntetésével megszabadulnak a szenvedéstől és elérhetik a megvilágosodást, a nirvánát. Ez utóbbi egyfajta belső béke és felszabadultság állapota, megszabadulás a világ minden szenvedésétől. A buddhista etika szabályai szerint a világi hívőknek tartózkodniuk kell az élet elvételétől, a lopástól, a helytelen szexuális magatartástól, a hazugságtól és bódító szerek fogyasztásától. Szájhagyomány útján  átörökített tanításait Tripitaka néven foglalták össze.    

Nem sokkal Buddha halála után követői különböző csoportokra, „iskolákra” szakadtak, attól függően, hogy miként értelmezték a tanításokat. A buddhizmusnak három fő ága van. Az egyik a hínajána, régi nevén théraváda („kis út”), amelynek célja az egyéni megvilágosodás elérése, jellemzően kolostori, szerzetesi élet révén. Kambodzsa és Thaiföld hínajána vagy théraváda ország, ahogyan Srí Lanka, Mianmar (korábban Burma) és Indonézia is (utóbbiban a hatalmas muzulmán többség súlya jelentéktelenné vált). A másik fő ág a mahájána („nagy út”), melynek lényege a mindenkire kiterjedő megvilágosodás elérése, nem csak az egyéni. Mahájána ország ma Kína, Tajvan, Korea, Japán és Vietnam (utóbbi részben). A harmadik ág, a vadzsrajána („gyémánt út”) egyik megkülönböztető eleme a rituálé, amelyet alternatívaként használnak a korábbi absztrakt meditáció helyett (a gyorsabb megvilágosodásért). Olyan országokban/területeken van jelen hívei által, mint Tibet, Bhután, Nepál, Észak-India (Ladakh), Mongólia, Burjátföld, Kalmükföld és Japán (utóbbiban a sintoizmus mellett vagy azzal ötvözve).

Thaiok országa

Thaiföld lakosságának 75 százaléka thai nemzetiségű, 14 százaléka kínai eredetű, a három legdélibb területet malájok lakják. 1939 nyaráig az ország hivatalos neve Sziám volt. 1945-ben ugyan visszakapta erdeti nevét, de 1949-ben újra Thaiföld lett az ország hivatalos elnevezése.

Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, amely nem vált valamelyik nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává, de gyakorlatilag félgyarmati státusba került. Az első világháborúban az antant szövetségese volt. A második világháború alatt japánbarát politikát folytatott. Japán 1945-ös kapitulációja után a franciák és az angolok az országot legyőzött államként kezelték (ennek ellenére az Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtott Thaiföldnek). A vietnami háború idején (1963–1975) az amerikai légierő thaiföldi támaszpontokról (is) felszállt bombázói észak- és dél-vietnami célpontokat támadtak. Az alkotmány szerint államfő a király, X. Ráma, akinek legfontosabb szerepe a nemzeti identitás és egység megtestesítése, valamint a thai buddhizmus védelmezése. Megbízott miniszterelnök jelenleg Pumtam Vecsajacsaj.

Thaiföld legészakibb megyéje Chiang Rai, ahol három ország, Thaiföld, Laosz és Mianmar (korábban Burma) határa ér össze. Itt található a híres-hírhedt Arany Háromszög. Negyven-ötven évvel ezelőtt még ezen a vidéken termelték a heroingyártás alapjául szolgáló ópium oroszlánrészét (világviszonylatban 1970-ben 70 százalékát), az Arany Háromszögbe csak úgy dőlt a pénz. Azóta sok minden megváltozott. A mákföldeket felszámolták, a határokat őrzik, a titkos játékbarlangokat bezárták. A legendák azonban tovább élnek, éltetik őket a turisták, akik most egyre nagyobb számban mennek oda. (Mekong folyó, csodálatos hegyek, festői tájak, varázslatos hangulat.)

Khmerek országa

Kambodzsa lakosságának  92 százaléka kambodzsai (khmer) nemzetiségű, a többi vietnami, kínai, thai. Őslakóit khmereknek hívják. 1863 és 1953 között a mai Kambodzsát, Laoszt és Vietnamot magában foglaló Indokína nevű francia gyarmat része volt. 1941-től 1945-ig japán megszállás alatt állt. 1945-ben Norodom Szihanuk király kikiáltotta az ország függetlenségét, de visszatértek a francia csapatok, és csak további nyolcévi francia uralom után, 1953. november 9-én vált függetlenné. 1955-ben Szihanuk lemondott a trónról apja javára, hogy miniszterelnök lehessen. Apja halála után, 1960-ban felvette a hercegi címet, államfő lett, de a miniszterelnöki tisztséget továbbra is megtartotta. 

1970. március 18-án Lon Nol tábornok és Sirik Matak herceg Amerika-barát államcsínye megdöntötte a kommunisták iránti szimpátiával vádolt Norodom Szihanuk monarchikus rendszerét, és kikiáltották a Khmer Köztársaságot. A hatalmas korrupció és destabilizáció a Pol Pot, Khieu Samphan, Ieng Sary, Nuon Csea stb. vezette radikális kommunistáknak, a Vörös Khmer mozgalomnak kedvezett. Annak fiatal, fekete egyenruhás katonái 1975. április 17-én bevonultak Phnom Penhbe, és kikiáltották a Demokratikus Kambodzsa nevű államot. Az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka kezdődött el (1975–1979). Bevonulásukkor a katonatiszteket likvidálták, eltörölték a vallást, a városi életet, a magántulajdont és a pénzt. A buddhista szerzeteseket legyilkolták, kényszermunkán pusztultak vagy elmenekültek (főleg a szomszédos Vietnamba). Hatalomátvételükkor 65–80 ezer buddhista szerzetes élt az országban, bukásuk után alig találtak 3000-et.

A Vörös Khmerek úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre az általuk létrehozandó agrárparaszti kommunista országban. „Átnevelő iskoláknak” nevezett táborokat (haláltáborokat) hoztak létre, ahová bárkit elhurcolhattak, ha értelmiségi, tanár, orvos, mérnök, vallási vezető, szemüveges, nem khmer nemzetiségű vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. Az is gyanús volt, ha valaki szemüveges, sokszor ennyi is elég volt a kivégzéshez. Tébolyult rémuralmuk túltett a sztálini vagy a maói terroron is. Vannak olyan becslések, amelyek szerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A Pol Pot-rezsimnek a vietnami hadsereg 1979-es bevonulása vetett véget.

A vietnami csapatokat 1989-ben vonták ki Kambodzsából. Az 1993-ban megtartott első szabad választások után megalakult 120 tagú Nemzetgyűlés Norodom Szihanukot választotta királlyá. 2004-ben leromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott a trónról. Még abban az évben, október 29-én egyik fiát, Norodom Szihamonit választották királlyá, aki mint államfő inkább reprezentációs feladatokat lát el. Kambodzsa „erős embere” Hun Sen, aki évtizedekig volt miniszterelnök,  2023-ban legidősebb fiának, Hun Manetnek adta át a kormányfői tisztséget.

Ötnapos háború

Kambodzsa és Thaiföld határvitája következtében 2008-ban, 2011-ben és 2025 májusában fegyveres villongások voltak a két ország hadserege között a kérdéses régióban. A katonai erőviszonyok jelentősen eltérőek. Thaiföld nagyobb, jobban felszerelt hadsereggel, modern légierővel és haditengerészettel rendelkezik. Kambodzsa elsősorban szárazföldi csapataira támaszkodik, jelentős számú rakétavetője és harckocsija van. Jó hír: Hun Manet kambodzsai miniszterelnök és Pumtam Vecsajacsaj thaiföldi megbízott miniszterelnök július 28-án Malajziában azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet kötött, s ezzel véget ért az ötnapos háború.