Nyolcvanon túli nagymama mondja sajnálkozva: annyira leköti a tévé elemista és tizenéves unokáit, hogy beszélgetnie velük alig kínálkozik alkalom, pedig szívesen mesélne, mert egyre mélyebbre merül el múltjában. Az, ami tegnap történt, egykettőre kimegy a fejéből, de gyermekkorának, ifjúkorának képei egyre fényesebben, meglepő pontossággal merülnek fel lelke mélyrétegeiből, s szívesen pörgetné az emlékeket — de ritkán akad, aki meghallgassa.
Nem teszi hozzá, de nyilván hozzágondolja: az idő telik, és az övé legfeljebb kurta években mérhető.
Meggondolkodtató és szívfájdító. Aki megélte már, akiben ott sajog az elmaradt beszélgetések hagyta hiány, aki már csak képzeletben tud társalogni az elmentekkel, az felmérhette, helyrehozhatatlan mulasztás történt, s jó lenne megkímélni tőle saját gyermekeit.
S akkor itt a tévékészülék hatvan csatornáján át szüntelenül ömlő szín- és képkavalkádjával, valós és képtelen érdekességeivel, mert mind a hatvan csatorna azért verseng, hogy ő kössön le, és tudja beléd szuggerálni színes műsorba csomagolt nyílt vagy leplezett reklámjait.
Hogyan versenyezhet e bőséggel, e csillogó-villogó kínálattal, eme érzékeket elkábító mákonnyal a szegény nagyszülők szerényebb, meghitt hangulatú mesélgetése, az emlékezés spontán vonzereje? Ha mégis versenyezhet, mint ahogy van példa rá, annak a magyarázata nyilván abban rejlik, amivel az emberi kapcsolat bensőségessége, szeretetteljes volta több minden elektronikus médiamutatványnál.
Mégis sokakat elsodor a tévéből-számítógépből özönlő áradat, miként azt számtalanszor tapasztaljuk.
Hogy ennek elejét vegyük, nem bízhatjuk a dolgot a véletlenre, ésszel és erővel kell megfékezni a médiaszörnyet, és szülői eszközökkel megteremteni a nagyszülők és unokák közti együttlét alkalmait. Az öregek meghallgatásának egyik fő ellensége lett a tévé, sok család esetében áthidalhatalan szakadékot nyit a két nemzedék közt. Olyan felszámolását idézheti elő a családi tradíciónak, melyre eddig, nem tudom, volt-e példa. Egészen biztosan nemkívánatos, ha a nagyamamák magukba süppedve fogalmazgatják meg életük tanulságait, s azokról az unoka soha tudomást sem szerez — ezért tenni kell ellene.
