Kedvező volt a terület földrajzi helyzete, így már a csiszolt kőkor idejéből kerültek elő régészeti leletek, festettkerámia-telepről, szárnyas, bronzból való nyílhegyekről adtak hírt a régészek. Megtelepedtek a vidéken a rómaiak is, a Kovászna vize lapos teraszsíkján állt a feltárt borosnyói római katonai tábor (castrum). Ennek nemcsak az Ojtozi-szoros felé vezető római hadi út védelme volt a feladata, hanem bizonyára annak a hegyi úténak is, amely a 720 méter magas Hammas-hágón áthajlott a Bodzákra.
A régió eléggé terjedelmes, az említett Hammas-hágótól lehajlott a Lécfalva és Maksa közötti síkságig (547 m), amolyan 15 km hosszúságban és közel 10 km szélességben. Területén áthalad a Feketeügy és a galibát okozó Kovászna vize, utóbbi pedig itt gazdagodik a Zágon vizével és a Borosnyói patakkal. Területén közepes magasságú hegyek, dombvidékek, teraszsíkok és síkságok váltakoznak. Ez határozza meg az időjárást, a növényzetet és az élővilágot a felső-háromszéki medence déli részének egyik legváltozatosabb területén. Hat településének meséjét kötöttük egy csokorba olvasóink számára: Nagyborosnyó községközpontét, Lécfalváét, Cófalváét, Feldobolyét, Kisborosnyóét és a hozzá tartozó Kispatakét.
Énekbe való a községközpont neve
Nagyborosnyó Orbaiszék jeles történelmi települése. Fölötte emelkedik az 564 m magas Oltár-hegy. Ez egy eróziós tanúhegy, a mélyben levő egykori hegy csúcsa. Tetején állott régen „Székelynez” vára. Megfigyelő- és búvóhely lehetett.
„Nincsen pénzem, de majd lesz, amikor Nagyborosnyón vásár lesz” – éneklik gyakran errefelé az ismert dalt. A valamikori járásszékhelyen a 19. század derekától országos és hetivásárokat tartottak. A község központjában áll a mai református templom (épült 1854–1856 között), a település harmadik temploma, előtte a település hőseinek emlékműve. A nagyborosnyói vasútállomás és a Cófalva közötti mocsaras réten fél évszázaddal ezelőtt tömegesen nyílott tavasszal a védettnek nyilvánított növényritkaság, a kockás liliom. Bizonyára már egy szálra sem akadna ma senki.
A községnek sok jeles családja volt. Említjük a Bartha családot, Bartha Andrást (megh. 1727) marosvásárhelyi fejedelmi ítélőmestert, aki nagy szónok volt, ő köszöntötte a Marosvásárhelyre bevonuló Rákóczi Ferencet. Bartha Gergely (sz. 1826) negyvennyolcas százados volt. Nagyborosnyói Bartha Károly (1886–1956) sepsiszentgyörgyi tanítóképzői, majd debreceni egyetemi tanár, néprajzkutató, a borosnyói helybeli általános iskola névadója, nevét, emlékét Budapesten élő leszármazottjai őrzik.
A falu papja volt Uzoni Zajzon Mihály (1739–1819), aki 1792-ben verses emlékiratot készített a helybeli toronyépítésről, a madéfalvi veszedelemről, a török háborúkról. Itt hunyt el a nagyborosnyói református egyházközség történetírója, kisbaconi Benedek Áron (1792–1879) nagyenyedi tanár és szerkesztő, műfordító, helybeli református lelkész. Nagyborosnyó szülötte volt Barabás Andor (1880–1952) Háromszék vármegye alispánja, a Magyar Párt megyei elnöke. Itt ringatták bölcsőjét a két Lantos testvérnek, Lantos Andrásnak (1904–1942) és Lantos Lászlónak (1907–1942), akiket a francia ellenállás résztvevőiként a németek kivégeztek. Saját nyomdájukban nyomtatták a megszállás idején illegálisan megjelenő L’Humanitét. A Borosnyai család tagjaként született Kézdivásárhelyen Herman Ottóné Borosnyai Kamilla (1856–1916), aki Pósa Lajossal közösen szerkesztette az Én Újságomat.
Kanyó Antal polgármester
Pótolhatatlan az emlékpark
Emlékkopják, emlékfák és emlékkövek őrzik azoknak a jelességeknek nevét, akik ebben a régióban, Háromszéken és a magyar nyelvterületen éltek és alkottak megmaradásunkért. Kisborosnyó szívében alapította a Nyíres lokálpatrióta kört vezetője, néhai Damó Gyula (1931–2019) néptanító, helytörténész és baráti köre. Gondozását és fenntartását a református egyházközség – Székely Róbert református lelkipásztor és Bartha Árpád gondnok – vállalta, ők a vendégek idegenvezetői is.
A református templom virágmintás padelőkéi 18. századi eredetre utalnak. A falu jeles szülötte volt Nagy Károly (1868–1926), az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, emléktáblája a templomban látható, nevét felvette a település iskolája.
A falu több székely nemes családnak volt a fészke. Ezek egyike a Tompa família. Rég leromlott udvarházának reneszánsz virágmintás, kőből faragott tornáca (1728-ból) a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában látható. Tompa Mihály költő egy életen át kutatta családjának származását, kapcsolatát az itt élő ősi ággal. Kisborosnyói volt Tompa Miklós (1830–1901), Háromszék vármegye alispánja és Herszényiné Tompa Klára (1883–1944), minden közjó támogatója.
Itt ömlik a Nagy-patakba nyugati irányból a Kis-patak. Erdőkkel szegélyezett völgyében terül el Kispatak, a Kisborosnyóhoz tartozó, alig tucatnyi házból álló telep, ahol mintegy tizenöt reformátust tartanak nyilván – tájékoztatott Székely Róbert kisborosnyói lelkipásztor. Kispatak turisztikai érdekessége a tőle alig fél kilométerre levő Borzvár. Nevét a Várhegy oldalába vájt borztanyáktól eredeztetik. A régészek itt egy neolitikumi kerámiával bizonyított telepet és vaskori települést tártak fel. Az itt talált sarkantyúkat, lándzsa- és nyílhegyeket sajnos beolvasztották. A falak egy részét lebontották és a kőből kemencéket raktak, kutakat köveztek ki.
Székely Róbert lelkipásztor
Országgyűlés Lécfalván?
Lécfalva 1899 óta Várheggyel együtt Nagyborosnyó község egyik legrégebbi történelmi települését alkotja. Szerepel ugyan a pápai dézsmák 1332-es regestrumában, de még 1567-ben is csak 28 kapuja volt. A mai református templom jelenlegi formáját az 1878-as átépítéskor kapta. Belsejében látható a faluközösség millecentenáriumi emléktáblája, cintermében pedig a magyar szabadságharc és a két világháború hősi emlékműve.
Az egykori községháza (1908) – jelenleg kultúrotthon – faragott székely kapuját felújították. A lexikon szerint 1600. október 25-én itt tartottak meg egy, a székelyek megfékezését célzó országgyűlést. Ősi alkotmánya szerint a nemes székely nemzet adómentes volt, a trónörökös születésekor és koronázásakor önkéntesen felajánlott ököradóval tartoztak és a haza iránt hadviselésre voltak kötelesek. A székelyek katonai szervezeten nyugvó önkormányzatát a magyar királyok tiszteletben tartották. János Zsigmond fejedelem (ur. 1556–1571) kezdte ősi jogaikat csorbítani, ami a 16–17. század fordulójára a közszékelyek jobbágyságba taszításáig fajult. A szabadság ígéretében támogatták ugyan Mihály vajdát (ur. 1599–1600), s a vele cimborálók megfenyítésére tartották az első országgyűlést Lécfalván, amely elrendelte a székelyek lerombolta várhegyi vár újjáépítését, és a székely népet eltiltotta a fegyverviseléstől. Ez utóbbi rendelkezést Bocskai István (ur. 1604–1606) és Bethlen Gábor (ur. 1608–1613) szüntette meg, s szinte hihetetlen, hogy Lécfalva utóbb még 12 háromszéki közgyűlés helyszíne volt.
Kelemen Géza alpolgármester
A székelység történetében érdemet szerzett családok közül innen származik a Gyárfás, a Bodor, a Keresztes. Gyárfás Győző (1855–1912) Sepsiszentgyörgy királyi főmérnöke, a Székely Nép szerkesztője volt. Lécfalván ringatták bölcsőjét Keresztes István (1877–1936) jogásznak, Keresztes Károly (1891–1944) zeneszerzőnek, akik mindketten ugyancsak lapunk elődjének, a Székely Népnek szerkesztői voltak. A falu temetőjében láthatjuk Bodor Tivadar (1857–1912) jogász síremlékét, aki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium főgondnoka volt. Két tankönyvírót is adott a magyar szellemiségnek Lécfalva: Nagy Károlyt (1854–1889), a Nevelés szerkesztőjét és Sipos Samut (sz. 1854). Lécfalván jegyezték be az anyakönyvbe a Kelet-utazó Barátosi Balogh Benedeket, akinek édesapja lécfalvi jegyző volt.
Az apadó lélekszámú Lécfalva művelődési életének irányítását a Leza Egyesület vállalta fel, évek óta kis és haladó tánccsoportot működtetnek, akikkel részt vettek a kovásznai Forgácsfesztiválon is – tájékoztatott Dénes László, az egyesület elnöke, községi tanácstag. Idén támogatja őket a borosnyói polgármesteri hivatal is, felújítják a lécfalvi iskola tetőzetét, használhatóvá teszik az épület két szobáját, ahol a táncosok próbálnak.
Feldoboly, református templom
Bejártuk a Várhegyet
A Feketeügy jobb oldalán emelkedő Várhegy eróziós eredetű. A szájhagyomány szerint „a hegyet rabszolgákkal és rabokkal hordatták össze az egykori hatalmasok”. A hosszan elnyúló hegy déli lábánál, az egykori kőbányában jól láthatók a környező hegykeretet alkotó kárpáti homokkövek. A téglaidom alakú, mutatós és vizesárokkal körített vár reneszánsz bástyás erődként alig négy évtizedig uralhatta az 550 m magas tetőt. 1599-ben a Báthoriakkal nem rokonszenvező székelyek, mert kiváltságaikat a fejedelmek nem voltak hajlandóak elismerni, a Bodzán bejövő Mihály vajda táborába álltak azzal a feltétellel, hogy a vajda adjon parancsot a vár lebontására. A várat János Zsigmond fejedelem építtette 1562-ben a székelyek szemmel tartására. Mihály vajda pedig mindent megígért azért, hogy a székelyeket a maga pártjára állíthassa. A Várhegy lábánál összesereglett háromszéki székelység földig rombolta a szép erődöt. Ma már csak a gyeppel benőtt területét járhattuk be. Neve sokatmondó: „ha támad a székely, a székely bánja”. Székelytámad „testvérvárát” Székelyudvarhelyen építették fel. A székelységben akkora volt a gyűlölet és az ellenszenv, hogy az országgyűlés rendeletére sem építette újra a várat.
Várhegyet egy ideig a Mikesek, majd a Szentkereszty bárók birtokolták, köveiből szeszgyárat és épületeket emeltek. Tetemesebb részén Varga József mérnök, a volt várhegyi állami gazdaság vezetője gazdálkodik.
Dénes László, tanácstag
Hova lett a feldobolyi szilvatermés?
Az ide tévedő turistának a felújított műemlék református templomot kell megtekintenie, melynek minden darabkája a régmúltat idézi. Mai alakját 1773-ban nyerte el. Ez az évszám olvasható a cinterem déli, barokkosan ívelő oromfalán is. Csak hagymasisakos harangtornya fiatalabb ennél, de az abban szóló ún. Bartha-féle, műkincsértékű, reneszánsz díszítésű kisharang 1693-ból való. A templom felbecsülhetetlen, egyedülálló értéke a fából faragott, stukkókkal díszített festett mennyezete. Szendrei József munkája 1768-ból. Az ülőpadok és a nyugati festett karzatmellvédek is minden bizonnyal 1773-ban készültek. A faragott festett papi szék és az orgonakarzat 1782-ből való. Szószékkoronája népi barokk ízlésben készült 1808-ban.
A település szélvédett helyen fekszik, ami kedvezett a gyümölcsfáknak, messzi földön híres volt a feldobolyi szilvapálinka és a házilag készített szilvalekvár. Utóbbit hagyományként emlegetik, ismert volt itt az évente megszervezett szilvalekvár-ünnepség. De az utóbbi évek szárazsága és a korai fagyok nem kerülték el a feldobolyi gyümölcsösöket sem.
Doboly jeles szülöttei között tartjuk számon Erdély két református püspökét: az egyházi író és tanár Borosnyai Lukács Jánost (1694–1760) s a pap tanár, teológus Bodola Jánost (1754–1836). A falu szívében áll a Hármashalom, melyet a bécsi döntés évében bevonuló honvédek emlékére állítottak, jelenleg hősi emlékmű. Itt él és alkot Éltes Barna (sz. 1981) szobrászművész, líceumi tanár.
Lőrinc Lehel cófalvi falufelelőst sajnos csak telefonon értük el. Elmondta, hogy a községvezetés megfoltoztatta a falubejárati kátyús aszfaltos útszakaszt, és hogy nagyon fontos lenne a település központjában levő Csorgó forrásának kitakarítása.
Átadás előtt a ravatalozó
Aranyleletéről híres Cófalva
A református falu nevéhez fűződik az itt talált aranylelet története. A főút mellett találtak rá egy több darabból – lószerszámokból, kultikus eredetű fokosokból, lemezes ékszerekből – álló gyűjtelékes leletre 1840-ben. Amíg a hivatalosságok a dolognak hírét vették volna, több darabja illetéktelen kezekre jutott, aranyművesek prédájává lett. Van egy olyan írásos adat, miszerint a kincs megmentésének fejében Cófalva 1000 aranyat kapott, s ezt kipótolva építették mai templomukat. Ez utóbbit állította a lelet ismerője, néhai Téglás Gábor régész is, aki szerint a bronzkorból való volt. Darabjai ma a Magyar Nemzeti és a Bécsi Történeti Múzeumban láthatóak.
A hagyomány szerint volt a falunak egy imaháza az Orbaitelek felé tartó út mentén vagy a temetőben. A 18. század végén a mai templom helyén egy kőből való imaházat építettek. Ez az 1802-es földrengés áldozata lett. Hosszú szünet után helyére épült fel a mai templom 1855-ben. Közvetlen közelében van a település műemlék értékű épülete, az 1794-ből való késő barokk Veress–Incze-udvarház. Jelenleg lakóházként használják.
Cófalva szülötte volt Benkő András (1870–1939) tanfelügyelő és szerkesztő, Csia Antal (1886–1958) református kántortanító, népnevelő, művelődésszervező. A falu temetőjében nyugszik Csia Domokos, „Gábor Áron kanócos legénye”, ajánlatos lenne az emlékkövet – mint ritka Gábor Áron-emléket – áthelyezni a helyi templom cintermébe. Cófalvának négy szabadságharcos hőse volt: Bede Ferenc, Csia Béniám és Veress Ferenc a szépmezői ütközetben, Veres Károly pedig a szegedi harcokban esett el.
Csorgó, Feldoboly
Múlt nélkül nincsen jelen
– Mi a mesélő múltat sohasem hagyjuk el – kezdett beszélgetésünkbe Kanyó Antal, Borosnyó község polgármestere, akinek ebben a ciklusban is a víz okozza a legnagyobb gondot. – Az árvíz sújtotta családok egyfelől még várják a katasztrófa idején ígért ilyen-olyan, külföldről is érkező támogatásokat, önkormányzatunk pedig a településfejlesztésekre szükséges anyagi alapokat. Szép a vidékünk múltja, de nehéz a régió fejlesztése pénz nélkül – hangsúlyozta.
Mondhatnánk, hogy látszik már a kanyarban az ivóvíz- és a szennyvízhálózat megépítésének lehetősége, a megvalósíthatósági tanulmány szerint egymás mellett, párhuzamosan fog megépülni a két rendszer. Befejezték a volt községháza tetőzetét, külső részének három oldalát, marad a gond a belső részével, bútorzatára külön pályázni kell. A községközpont számára egyelőre az a legfontosabb, hogy nincs olyan település, ahol lehetetlennek látszana egy-egy előre való lépés.
– Most fejeztük be a feldobolyi rövid aszfaltos szakasz foltozását. A mindennapi dolgok mellett a művelődés sem marad el, a központi sportpályán levő fedett pavilon mellé szabadtéri színpadot fogunk építeni. A helyi kezdeményezéseket szolgáló 100 ezer lej háromnegyedéből az egyesületeket, egynegyedéből az egyházközségeket támogatjuk – mondta el a polgármester, aki nemrég fogadta a Kis-Balaton menti Nagyrada (Zala megye), Cófalva testvértelepülésének baráti csoportját.
– Befejeződött a község területén az útszéli gyomok lekaszálása, az aszfalt nélküli útszakaszok kavicsozása. A cófalvi kultúrotthon tetőzetének javítása halaszthatatlan. Az egész régióban elvégeztük a mezei utak gréderezését, kavicsozását – egészítette ki a Kanyó Antal által elmondottakat Kelemen Géza alpolgármester.
