A programok több helyszínen zajlottak: a Zabolai Kultúrházban, a Teleházban, a Csángó Néprajzi Múzeumban, a Mikes-kastély termeiben és parkjában, valamint a székelytamásfalvi Thúry–Bányai-kúriában. A cél idén is változatlan maradt: a hagyományok megőrzése, az értékek átadása és a közösségépítés.

A táncoktatások során három tájegység hagyományait ismerhették meg a résztvevők. A magyarszentbenedeki táncokat Tőkés Edit és Tőkés Csaba Zsolt tanította a haladóknak, míg a szászcsávási magyar táncokat Mátéfi Ágota és Fülöp Csaba, a magyarlapái táncokat pedig Stefán-Dobai Katalin és Stefán Bencze mutatta be. A népdalok világába Nyitrai Marianna vezette be az érdeklődőket.

Az estéket élő zene kísérte, a hangulatot az Üsztürü, a Katlan, a Finom Zenekar, valamint Ábri Béla és bandája biztosította. A táncházak hajnalig tartottak, a közös éneklés és a ropogós csizmaverések a kastélypark fái között visszhangoztak.

Táborozó gyermekek a Csángó Múzeumban

A gyermekek számára népi játékokkal és kézműves-foglalkozásokkal készültek a szervezők, a közös programok között pedig különleges élményt jelentett a szekeres kirándulás Székelytamásfalvára, ahol a helybeliek a Thury–Bányai-kúria udvarán fogadták a vendégeket. A helyiek meleg szívvel és bőséges vacsorával látták vendégül a táborozókat: báránytokány, babfőzelék és vegetáriánus lecsó került az asztalra. A közös étkezés előtt a résztvevők a hagyományos csoportképre gyűltek össze az épület előtt, majd a vacsora után hajnalig tartó táncház kerekedett, ahol a zene és a jókedv újra összehozta a helybelieket és a lelkes táborozókat.

„Kezdetben azzal a szándékkal indítottuk a tábort, hogy a zabolai ifjúság és a környékbeli fiatal hagyományőrzők, amatőr tánccsoportok, illetve bármely népi kultúra iránt érdeklődők körében továbbörökítse kultúránk hagyatékát. Ezért jövünk minden évben Székelytamásfalvára, ahol vendégül látnak minket. A két település között így barátság és szoros kapcsolat alakult ki. Mivel a helyszínek is változatosak – nemcsak a birtokon, hanem a faluban is tartunk esti táncházakat –, Zabola is megtelik élettel, ami szerintem nagyon fontos” – fogalmazott Roy Chowdhury Gergely, a tábor szervezője és házigazdája.

A tábor szombaton este gálaműsorral, majd ezt követően hajnalba nyúló táncházzal ért véget a zabolai 1-es számú kultúrotthonban.

Tánctanulás a Mikes-kastély rendezvénytermében

A Mikes-kastély környéke újra elcsendesedett, de az élmények, a baráti nevetések és a táborban született anekdoták még sokáig ott maradnak az emlékezetekben. Az egyik ilyen történet arról szól, miként lett a bálából gála.

Történt ugyanis, hogy tavaly az egyik vegetáriánus hollandiai táborozó, aki a Kónya Endre Sportcsarnokban volt elszállásolva, a gálaest délelőttjén beugrott a szemközti üzletbe. Az üzlet előtt néhány helybeli gazda megállt egy sörre, mielőtt kimentek volna a mezőre – ahogy az falun szokás. Aratás után épp a szalma bálázásának volt az ideje, és miről is beszélhettek volna a gazdák, ha nem a bálákról? A holland fiatalember csak törve beszélt magyarul, így a „bálát” gálának értette. Félig szavakkal, félig mutogatva elmagyarázta, hogy ő is megy „bálázni” – valójában azt akarta mondani, hogy készül az esti gálára. A gazdák itallal kínálták, ő viszonozta, és így folytatták, amíg mindenkinek jókedve kerekedett. Végül a társaság a hollandussal együtt kiment a mezőre bálázni, majd a munka végeztével sor került az áldomásra: poharaztak, szalonnát sütöttek. Így a hollandusnak a bálázás volt a gála, másnap mosolyogva mesélte társainak, milyen remek élmény volt a „bálázás”, és milyen finom a zabolai szalonna.