Az elfogadott közértelmezés szerint „az egyensúly valamely testnek olyan helyzete, amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlőek, s ezért a test megmarad nyugalmi állapotában vagy mozgásában”.
Jó tehát, ha biztos ez az állapot, legyen szó akár fizikai, akár lelki egyensúlyról, hisz tudjuk, könnyen megbillenhet, ingataggá válhat bármelyik, és akkor jöhet az erőfeszítés a helyreállításához. Ha átvitt értelemben nézzük, akkor az az állapot, amelyben az ellentétes hatások, körülmények, törekvések kiegyenlítik egymást. Említettem a létfontosságú lelkit, de manapság igencsak közismert az egyre bomlékonyabb hatalmi, pénzügyi, gazdasági, politikai, államháztartási egyensúly is.
A definíció szerint a lelki egyensúly a lélek kiegyensúlyozott, nyugodt állapota. Belső nyugalmunk, lelki egyensúlyunk megteremtéséhez azonban békére van szükségünk, mely a rend által meghatározott, hisz köztudott, már Szent Ágoston megfogalmazta: a béke a rend által determinált. Azonban egyik édeni állapot sem elérhető a szeretet nélkül. Szabó Lőrinc így fogalmaz: „szeretet / kapcsol össze kicsit és / legnagyobbat, szeretet / mégiscsak a megtagadhatatlan / szeretet őrzi / a rend egyensúlyát, szeretet / dolgozik a javító / idő szívében”. Beran Ferenc teológus így fogalmaz: „A hirtelen jött háborút követően sokan eltöprengtek azon, hogy mi is okozta az újabb veszedelmet.” Meg is válaszolja: „ahol nincs vagy felrúgják az értékrendet – vagyis nincs rend –, ott előbb-utóbb háborúk törhetnek ki”. Glatz Ferencet idézi, aki szerint az I. világháború nem ért véget, a másodikban folytatódott és a jelenben is tart, mert a XIX. század elején Európában nem tudott megvalósulni a rend nyugalma, hisz a birodalmak nem voltak békében egymással, ugyanakkor belülről az önállósuló népek nemzetté való átalakulási vágya feszítette szét őket. Ez a folyamat folytatódott a II. világháború után is, sőt, napjainkban új világhatalmak jönnek létre, egyre nyíltabban esik szó a világ újrafelosztásáról. Ráadásul a politikai nagyhatalmakon túl az egyre befolyásosabb gazdasági hatalmak a háborúban érdekeltek.
Így a rend nyugalma, mint a béke feltétele, egyre nehezebben megvalósíthatónak tűnik – mondja a tanár úr, és felteszi a kérdést: mit tehet egy hívő ember ilyenkor? És meg is válaszolja: a keresztény ember a rend nyugalmát mint Istentől kapott ajándékot a szívében hordozza, így képviselni is tudja a békét. Ha azt teszi, akkor a béke közvetítőjévé tud válni, és hozzájárulhat az új, tartós egyensúly megteremtéséhez. S közben azért vigyáz, hogy szárazon maradjon a puskapor – mondja bennem a kisördög…
Fotó: Pixabay.com