A nőt azért verte meg a férje, mert eltört egy befőttesüveget – olvasható egy tegnap délelőtti hír elején a Maszol.ro portálon. Noha a bűntényekről szóló információk a legolvasottabbak, e frissen kiragadott példa nem a kattintásvadászat jelenségéhez kapcsolódik, hanem valójában egy társadalmi kórkép, amely az erőszakos cselekedetek sokaságára figyelmeztet, kiváltképpen a családon belüli, illetve a nők ellen elkövetett agressziókra. Ha ugyanis valaki egy hétig egy viszonylag kiegyensúlyozott televíziós hírcsatornát követ, akkor is megdöbben a bemutatott bűncselekmények láttán.
Szinte nincs olyan nap, hogy az ország valamelyik szegletében ne történjék valami olyasmi, aminek normálisabb, egészségesebb és emberibb körülmények között nem lenne szabad megtörténnie. Tízéves kisfiú gyilkolta meg nagybátyját édesanyja védelmében – e döbbenetes, július végi fejleményre nem lehet nem összerezzenni, és csupán azért legyinteni, mert tőlünk távolabb – Dolj megyében – történt, vélhetően más nemzetiségű közösség körében. Miként az egyre gyakoribb nőgyilkosságok – csupán ebben az évben a romániai esetek száma meghaladja a harmincat! – is feltűnőek, aggasztóak, s a részvét, az együttérzés elsődleges gondolatai mellett magyarázatért is kiáltanak.
Ám a magyarázat már nem elég, sürgős hatósági lépések, intézkedések kellenek, nem csupán az elkövetők ellen, hanem és főként megelőző intézkedésekre van szükség, az erőszakot kiváltó okok felszámolására, legalábbis mérséklésére. Hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak áldozataként, parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását kéri az RMDSZ – reagált a napokban e súlyos társadalmi problémára az érdekvédelmi szövetség. Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, az RMDSZ Nőszervezetének ügyvezető elnöke azt is rögzítette, hogy az év első hat hónapjában óránként 14 segélykérés érkezett a hatóságokhoz, ám ez csak a jéghegy csúcsa, a valós szám ennél jóval magasabb.
Joggal és megalapozottan tehető fel tehát a kérdés: mit lehet tenni? A világjárványt követően mifelénk ugyanis a közbeszéd, a közösségi hálókon olvasható véleményözön példátlan és elfogadhatatlan módon eldurvult, e folyamatot alapozta meg a gyűlöletbeszéd elharapódzása, politikában és stadionokon egyaránt. E gyűlölethullám példátlan módon söpört végig a tavalyi és az idei választásokon is, s e folyamat egyértelmű következménye a szélsőségesen nacionalista, vasgárdista és legionárius eszmék újjáéledése, terjedése, eme ideológiák térnyerése is.
Mindezek eredője részben a szegénység, a tudatlanság, az ostobaság, az erőszakos cselekedetek, a családon belüli erőszak pedig a szélsőséges irányba mutató tényezők következménye is. És e rendkívül összetett társadalmi, gazdasági helyzetből igen nehéz kikászálódni: a jog szigora és az erőteljes hatósági fellépés mellett közép- és hosszabb távon a minőségibb és hatékonyabb oktatás hozhat érdemi változást. Hiszen egyelőre az is látszik, tudatlan, vagánykodó fiatalok egy része a kommunista diktátorral szimpatizál, ez pedig nem csupán döbbenetet kelt, hanem e mostani rendszer kudarcára is utal. E halmozódás összességében aggasztó és elfogadhatatlan. Egyértelműen látszik: a valós, a lényeges változásért cselekedni kell, és a gyógyulásért, a megújulásért mélyebbre kell ásni, nem elég a felszínt kapirgálni, igazi reformokra van szükség minden téren. Hiszen pusztán tüneti kezeléssel e súlyos társadalmi kórt – melynek tünetei tehát: erőszak a családon belül és kívül, bántalmazás szóval és ököllel, tudatlanság, tájékozatlanság, céltalanság, depresszió stb. – lehetetlenség gyógyítani.
Képünk illusztráció. Fotó: Facebook / Csép Éva Andrea