A nem mindennapi esemény hálaadó istentisztelettel vette kezdetét, amelyen a templomot megtöltő helyi lakosok mellett jelen volt Porzsolt Levente polgármester a községi tanács tagjainak kíséretében, Gáj Nándor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, Gál Károly parlamenti képviselő, Ferenczi Kálmán tervező, valamint Antal Bertalan és Kovács András mérnök. 

„Hat teljes év telt el, mióta megszületett a vágy, az igény, a szükség, hogy Angyalosnak legyen új kultúrotthona. Hat év kérés, tervezés, imádság, reménység, újrakezdés, kitartás. Hat év, amelyek alatt megtanultuk, hogy Isten ideje más, mint a miénk, de az Ő terve mindig jobb és tökéletesebb, mint amit mi előre elképzeltünk” – tekintett vissza prédikációjában az elmúlt időszakra Tusa Róbert helyi református lelkipásztor.  

Arra is figyelmeztetett: „Vigyáznunk kell, ne csak alapot és tetőt, hanem közösséget, hitet, összetartozást építsünk. Hogy az új kultúrotthon falai közé ne csak beton és tégla kerüljön, hanem mindannyiótok imádsága, szeretete, hálája, hite és az összefogás ajándéka. A hivatását pedig csak akkor tölti be, ha megtelik gyermekek nevetésével, fiatalok lelkesedésével, felnőttek beszélgetéseiével és idősek történeteivel.” 

Fohászában arra kérte Istent, hogy „legyen ez egy olyan hely, ahol összegyűlhetünk ünnepre és gyászra, gyermekeink játékára, időseink meséire. Legyen ez egy olyan hely, ahol él a magyar szó, a zene, a hagyomány és az emberség. Legyen ez egy olyan hely, ahol odafigyelnek egymásra, amelynek tagjai nemcsak együtt élnek, hanem egymásért is, mert csak így válhatunk újra közösséggé.” A jelenlévők imádságát a helyi gyermekkórus tagjainak ajkáról felcsendülő dal erősítette meg.

Istentisztelet után a szép számban egybegyűltek rendezett sorokban levonultak az építkezés helyszínére, ahol Bartha Levente községi tanácstag, a helyi református gyülekezet főgondnoka felelevenítette a kultúra új hajléka felépítését lehetővé tevő döntés megszületésének előzményeit. 

Megtudhattuk, hogy az angyalosi református gyülekezet által az 1930-as években épített művelődési ház a II. világháború után a román állam tulajdonába került. Kommunista parancsra és módon bővítették 1959-ben, a szakszerűség helyett az anyagspórolást tekintve elsődlegesnek. Olyannyira, hogy amint a presbitérium által 2007-ben elvégeztetett szakszerű felmérés nyomán kiderült, ez a rész még alappal sem rendelkezett. Ezért nem lehetett felújítani, így végül kénytelenek voltak lebontatni az egyház tulajdonába megromlott állapotban visszakerült épületet. A falu lakossága és a mindenkori presbitérium azonban, belátva annak nélkülözhetetlen közösségi szerepét, nem mondott le a kultúrotthon iránti igényéről. Megépítése érdekében állandó jelleggel ostromolta az egyház- és községvezetést. Kitartásuknak köszönhetően 2019-ben néhai Berde József akkori polgármester megígérte, hogy amennyiben a gyülekezet elkészítteti az immár életveszélyessé vált művelődési ház lebontását lehetővé tevő dokumentációt, támogatni fogja egy új felhúzását. Megtörtént. Az időközben elhunyt polgármester által elindított munka folytatását hivatali utóda, Jancsó Ernő és a tanács is támogatta, az építkezés megkezdésének elrendelése viszont már a 2024-es választások nyomán tisztségbe lépett polgármesterre és tanácstagokra hárult.

Porzsolt Levente rámutatott, hogy a beruházás tetemes összegbe, áfával együtt mintegy 2,5 millió lejbe kerül, amit a község költségvetéséből kell kigazdálkodniuk. A terület szabvány által megszabottnál kisebb mérete miatt ugyanis külső forrásra nem lehet pályázni. Ennek ellenére a kultúrotthon felépítése mellett döntött, a tanácstagokkal együtt, mert a helyiek óhajának teljesítését és a közösségi élet várható felpezsdülését egyaránt fontosnak tartják, akárcsak a világi hatalom és az egyház közötti összefogás létrejöttét is, amely végül elvezet a megvalósuláshoz.

Gáj Nándor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke ünnepi beszédében egy közösségi tér alapkőletételének nevezte az eseményt, mert véleménye szerint mi, székelyek csak közösségben gondolkodva maradhatunk meg, ezért a leendő kultúrotthonnak közösségi térré kell válnia. 

Az ugyancsak szóra emelkedő Gál Károly, Erdővidék parlamenti képviselőjének megfogalmazásában „ez a pillanat nemcsak egy építkezés kezdete, hanem egy közösségi álom és igény megvalósításának az első lépése is. Egy helyé, ahol találkozni, tanulni és szórakozni lehet.”

A továbbiakban Bartha Levente, a gyülekezet főgondnoka és Imre Gábor gondnok a leendő épület egyik sarkában elhelyezte a réz időkapszulát, illetve Porzsolt Levente polgármester és Bartha Levente az alapkövet.

Az időkapszulában emlékszöveget, a Háromszék napilap augusztus 8-i számát, a régi épület lebontásakor megtalált emlékiratok másolatát, egy-egy 10, 5 és 1 lejes bankót, valamint 10 és 50 banis érmét raktak az utókór számára. 

Az ünnepség himnuszaink közös eléneklésével zárult.