De hova menekült volna nagyapám? Nem volt traktorja, amelybe beugorjon, ha a medve meglepi a földjén, ahol nyári vakációk idején gyakran lábatlankodtunk körülötte, míg a szüleink munkába jártak. Szerettünk vele menni, egyrészt derűs, csendes természete miatt, amin az őt is kifosztó kollektivizálás sem változtatott, másrészt azért, mert a nagy melegben behajtott minket az erdőbe: ő megszokta a tűző napot, szalmakalapja is volt, de mi inkább bóklásszunk az árnyékban.
Az erdő pedig egy csodálatos kaland: vad gyümölccsel tömtük magunkat, és apró élőlényekkel ismerkedtünk. (Gomba is volt többnyire, de ennek szedését nem bízták gyermekekre.) Bújócskázni, egy-egy megfelelő ágon hintázni, madárhangot utánozni, csak úgy elheverni, beszélgetni, hallgatni, érdekes mintájú levelet keresni csuda jó volt, és nagy hősöknek éreztük magunkat, hogy a rókától sem féltünk (messziről láttuk néha). A medve egyáltalán nem volt téma, távoli, havasi rengetegekben élt, nem a barátságos faluszéli természetben.
Megadatik ez a mai gyermekeknek? 2016, a medvevadászat betiltása előtt még mindenfelé óvodás, kisiskolás csoportok kirándultak vígan a szülőkkel, pedagógusokkal, tanösvényeket is kialakítottak számukra, ma azonban már a sepsiszentgyörgyi várostáblán belül emelkedő Pacéra is kevesen merészkednek fel a szomszédos Gyümölcsösben tébláboló medvék miatt. A 2021-es medvetámadás óta a Sugásfürdő felé sétálók, szaladók, biciklizők, piknikezők száma alaposan megcsappant, és az Olt gátján futó új bicikliút közelében is láttak már nagyvadat (az Aréna mellett hármat). Már nem csak hegyvidéki vendéglátósok panaszolják, hogy a szülők nem merik táborba engedni a gyermekeiket (panziókba sem, nemhogy sátoros cserkészrendezvényekre) a medveveszély miatt – amit az is növel, hogy más vendéglátósok viszont minden tiltás ellenére etetik a medvéket, ők ugyanis olyan látogatókra hajtanak, akik a Transzfogarasi úton történt haláleset ellenére közelről akarják fényképezni Európa legnagyobb ragadozóját. Miközben a gazda már a saját földjén sincs biztonságban: Uzon község két falujában a traktor nyújtott védelmet a kukoricásból támadó állat ellen. De mitévő legyen, aki gyalog vagy kerékpáron jár? Vagy egyáltalán, senki ne merjen a szomszédba se átmenni?
A túlszaporodott medveállomány (a környezetvédelmi minisztérium szerint háromszor-négyszer annyian vannak, mint amennyit az élőhelyeik elbírnak) már a Romániával amúgy keveset foglalkozó New York Times figyelmét is felkeltette, a több százezres példányszámú világlapnak nyilatkozó háromszékiek pedig elmondták, hogy a tavaly újra bevezetett kilövési kvóta nem sokat segített, az emberek fogollyá váltak saját villanypásztorral körülvett bennvalóikban. Kinek jó ez?
Földművelés az Olt-menti bicikliút mellett. A szerző felvétele