Egyik közmondásunk szerint a legszebb kincs az emlékezés. A székelyek egyik szép emlékezőhelye a felsőlemhényi Poszkár-tető (Rácz-hegy), ahol egy érdekes jurta áll, amelynek belsejében a magyar királyok fából faragott, ember nagyságú szobrai sorakoznak. Nevezetes emlékezőhely még az úzvölgyi hadi temető, a Nyerges-tető vagy a kopjafaerdő Gábor Áron eresztevényi síremléke mellett, de más helyek is.
Szentivánlaborfalván is létrejött egy emlékezőhely, hiszen a falu székely népessége emlékezni tud a múlt századok történeteire, történéseire, eseményeire, személyekre, a falu jó vagy rossz sorsára is. Erre éppen alkalmasak lehetnek a minden évben megszervezett falunapok, amelyeken nem csupán szórakozás kell hogy legyen, hanem emlékezés is, akár egy családban egy évforduló, születés- vagy névnap vagy más ünnepség.
Az idei falunapokat augusztus 23–24-ére tűzték ki, ez kissé fura, hiszen az 1944-es román kiugrás évfordulója a dátum, amely a kommunizmusban Románia nemzeti ünnepnapja volt, kötelező jelenléttel. Na de a szentivánlaborfalviak a település életéhez szorosan kapcsolódó eseményekre és személyekre emlékeznek idén, például Jókai Mór íróra, a magyar irodalom kimagasló alkotójára, aki 200 éve született, és falunk laborfalvi leszármazottját, Benke Juditot, a híres színésznőt vette feleségül, aki Laborfalvi Róza művésznevén vitte szét a nagyvilágba a település (jelenleg Szentivánlaborfalva) hírnevét. Emlékezünk nagy költőnk, Petőfi Sándor születésének 202. és halálának 176. évfordulójára is, mert ő nevezte el Szépmezőnek ezt a rónaságot, amelynek peremén lakunk.
Emlékezünk Sepsiszentiván és Laborfalva, a két kis falu 1900-ban végbement egyesülésének 125. évfordulójára, és (nem éppen lelkesedve) az 1915-ös esztendőre, amikor a falunk lakossága két alkalommal is menekülni kényszerült a román betörések miatt (110 éve már); 1920-ra, amikor a gyalázatos trianoni ítélet miatt falunkat Erdélyországgal együtt Romániához csatolták (105 éve); 1940-re, amikor a második bécsi döntés révén visszatértünk (85 éve), vagy 1944. szeptember 8-ára, amikor a szovjet hadsereg átvonult itt, nagy félelmet keltve; 1946-ra, amikor a földreform által 160 szentivánlaborfalvi személy részesült termő- és építkezésre alkalmas területből; 1960-ra, amikor megtörtént a nagy kollektivizálás, és egyik napról a másikra több mint 300 kis- és középgazda maradt föld, igásállat és mezőgazdasági felszerelés nélkül (65 éve). De emlékezünk az 1989–90-es évekre is, a 35 éve végbement nagy román álforradalomra, az ezt követő zűrzavarra, amikor a gazdák visszakaphatták földjeiket (és más javaikat abból, ami a kollektív kezén még megmaradt). E történelmi fordulatok kapcsán is bőven van mire emlékezni, és kell is.
Ugyancsak a múltunkhoz tartozik az is, hogy volt és van háromszor negyven olyan személyiség, akik falunkat 1332 óta derekasan, hősiesen és nevezetesen képviselik.
• 40 katona, aki hősi halált halt a magyar forradalom és szabadságharc idején (1848–49), az I. (1914–1918), valamint a II. (1939–1945) világháborúban. A köztemető bejáratánál felépített méltóságteljes emlékmű jelzi, hogy az utókor nem feledkezett meg róluk.
• 40 öreg- és leventekatona, akik 1944. augusztus 26–27–28-án részt vettek az Úz-völgyi harcokban a betörő szovjet–román haderővel szemben. Erre az úzvölgyi hadi temetőben felállított kopjafa emlékeztet, amelynek felirata a következő: Itt védte hazáját 40 szentivánlaborfalvi székely határőr.
• 40 híres és nevezetes személyiség, akik itt születtek vagy több évtizeden át itt dolgoztak és alkottak, akik falunk hírnevét magasra emelték; a köztemető szívében egész kopjafasort állítottunk nekik.
Mindezeket az utólag idetelepült személyek is megismerhetik most. Az emlékeket és emlékjeleket a mindenkori ifjúság fogja majd ápolni és gondozni, rájuk marad a múlt megőrzésének nemes feladata is, mert Szentivánlaborfalva történelme a legszebb emlékezési kincs marad örökre.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
