A Torján lakó 74 esztendős Kovács Károlynak különös hobbija van: szabadidejében puzzle-ok kirakásának hódol. Eddig több mint hetven kirakóst készített el.
Átlagban napi öt-hat órát szentel a játéknak, amikor megunja, szünetet tart, majd folytatja. Nyugdíjba vonulásáig Kézdivásárhelyen lakott, 1990-ig a csavargyárban dolgozott metrológusként, majd onnan költözött haza szülőfalujába, Torjára. Első nyugdíjas éveiben nagyobbik fiának segített, aki előbb Nagyszebenben indított be készruhaipari kisüzemet, majd annak leányvállalatát Torján. Nyolc évvel ezelőtt az üzem bezárt, Kovács Károlynak pedig rengeteg szabadideje maradt, ezért nekifogott puzzle-ozni. Felesége kertészkedik, ő pedig kirakósokkal foglalkozik. A legkisebbek százdarabosak, a legnagyobb pedig hatezer darabból áll. Az utóbbi fél év alatt készült el, a 3000 darabból állókkal általában három hónapot tölt el. Kedvencei a tájképek, de szívesen rak ki kastélyokat, csendéleteket, állatokat, hajókat, autókat ábrázoló puzzle-okat is.
Elmondása szerint ezt a hobbit gyermekkorából örökölte, amikor az apró, lapos köveket összetörte, majd összeillesztette azokat. A puzzle-hoz nemcsak szabad idő, hanem sok-sok türelem is kell – hangsúlyozta Kovács Károly, aki azt is elárulta, hogy az első puzzle ezerdarabos volt, a második már hatezres, amely nagyon megfogta, de nem hagyta abba a kirakását. Egy-egy puzzle kirakása azzal kezdődik, hogy az összes darabot kiborítja egy asztalra, majd szétteríti őket. Előbb a keretet rakja ki, majd színek szerint szétválogatja a töredékeket. Nagyszebenben lakó fia torjai házában a nappali falát huszonöt berámázott, üveg alatt őrzött, különböző méretű puzzle díszíti. Azt is elárulta, hogy nem minden puzzle jó minőségű, az általa kedvelt márka a Castorland, azok a legeredetibbek és a legfinomabban kidolgozottak.
Kovács Károly örömére nagyszebeni menyét is sikerült „megfertőznie”: amint megérkeznek Torjára, máris nekifog kirakni valamit. A puzzle-ok egy részét vásárolta, de sokat kapott ajándékba a fiaitól is, és néha az ismerősei is meglepik egy-egy dobozzal. Azt is megtudtuk, hogy puzzle-jei egy részét helyhiány miatt értékesítené, hiszen az utóbbi időben készített darabjait már úgy sincs hová kitennie, és több doboz puzzle várja kibontatlanul, hogy kirakja azokat. „Amíg élek és mozogni tudok, nem hagyom abba a puzzle-t” – mondta búcsúzásképpen Kovács Károly.
