A lelki és szakmai irányítást Takó István plébános és Ferencz Zsolt segédlelkész vállalta, akiket közel 40 pedagógus és sok lelkes önkéntes fiatal segített, így összesen nagyjából száz segítő dolgozott azon, hogy a 3–11 éves gyerekek tartalmas, élményekkel teli vakációs hetet élhessenek át Isten közelségében. A zenéről Horváth Enikő pedagógus és Lőfi Gellért karnagy gondoskodott Kocsis Rebekával és Bakcsi Zsomborral együtt.

A hét első öt napján a gyerekek egy-egy szent életét ismerték meg, akik életre szóló példaként állhatnak előttük. Elsősorban a városban vagy környékén élő szerzetesek mindennapjaira fókuszáltak. Szombaton ezért közösen Esztelnekre zarándokoltak, ahol találkoztak az ott élő ferences baráttal, és bepillanthattak a szerzetesi élet hétköznapjaiba is. A tábor vasárnap hálaadó szentmisével zárult, amelyet családos közösségi nap és jó hangulatú bográcsozás követett.
 

Legyetek jók, ha tudtok...

Ottjártamkor épp a 12 órai Úrangyala-imára gyűltek össze a csoportok vezetőikkel együtt a fák hűs árnyékában, ahol egy rövid pillanatra megállt az idő, majd mindenki folytatta aznapi tevékenységét. A plébánia udvara és kertje megtelt élettel: gyerekzsivaj, nevetés és sürgő-forgó tevékenység tölti be a teret, miközben minden sarkon a közösség eleven lüktetése érződik. A közös imádság után Takó István plébánossal beszélgettem a részletekről. 

– Az idei témánk az életszentség, ezért főleg olyan szenteket kerestünk, akik ismertebbek vagy modernek. Van köztük magyar szent, mint pl. Boldog Özséb, de ott van Teréz anya is, mert ő maga is többször járt a városunkban, és az ő „leányai” ma is jelen vannak Sepsiszentgyörgyön. Szent Ferenc is adott volt, mert őt a ferences barátok révén nagyjából mindenki ismeri. Batthyány-Strattmann Lászlót azért választottuk, hogy lássák: az életszentség nem feltétlenül a megszentelt életet jelenti, hanem bármilyen életállapotban, a családban is meg lehet élni. A tábor szerkezete évek óta adott, a csoportvezetők, segítők csapata is részben állandó, de mindig vannak újak is köztük. A polgármesteri hivatal, a megyei tanács és sok nagylelkű vállalkozó vagy anonim személy támogatása és az önkéntesek munkája teszi lehetővé ezt az egyhetes együttlétet. Közel százra tehető a csoportvezetők, segítők, konyhai személyzet, hátterezők, az operatív csoport tagjainak száma. Sokan vannak az egykori résztvevők közül, akik immáron segíteni, szolgálni jönnek vissza. Tisztában vagyunk azzal is, hogy sokan egyfajta szolgáltatásként élik meg ezt a részünkről, de pont ezért nem csak a templomba, hittanra járó gyerekeket hívjuk meg, remélve, hogy az elhintett magvak a legtöbbjükben jó földbe hullik. 

Ferencz Zsolt segédlelkész elmondta, több okból is a szerzetesek álltak idén a tábor középpontjában. Egyrészt maga Ferenc pápa és XIV. Leó pápa is egy-egy szerzetesi rend tagjaként ismert (Ferenc pápa jezsuita, utóda Ágoston-rendi szerzetes – szerk. megj.), másrészt a városban és környékén is élnek olyan szerzetesek, akikkel a gyerekek akár nap mint nap találkozhatnak – mégis keveset tudnak róluk. „Ezért olyan szenteket szerettünk volna bemutatni, akiknek élete és karizmája itt, a környezetünkben is kézzelfogható” – mondta a segédlelkész. Így kerültek fókuszba az árkosi ferences nővérek, az őrkői Szeretet Misszionáriusok és a valamikor Illyefalván szolgáló „fehér barátok”. A csoportoknak előre kijelölt védőszentjeik voltak: Szent Cecíliától egészen a mindössze 15 évesen elhunyt, de sokakat inspiráló Carlo Acutisig. Célunk az volt, hogy a gyerekek megtapasztalhassák: minden korszaknak megvannak a maga szentjei, és az életszentség nem csupán régi történetekben él, hanem ma is olyan valóság, amely bárkit megszólíthat. Így a gyerekek nemcsak történeteket hallhattak, hanem közelebb is kerülhettek ezekhez a példákhoz – és felfedezhették, hogy a szentek élete inspiráció lehet a saját mindennapjaikban is.

A csoportok egyikét a nagycsaládos Demeter Zsuzsanna óvó néni vezeti, aki a kezdetektől aktívan részt vesz az evangelizációs hetek programjaiban. A tízórai szünetben lehetőség nyílt rá, hogy kötetlenül beszélgessek vele.

– Az első evangelizációs héten még csak körülbelül negyven gyerek töltötte meg élettel a plébánia tereit. A legszebb az egészben, hogy azok a kicsik, akik akkoriban még aprócska gyerekként vettek részt, ma már segítőként vagy csoportvezetőként térnek vissza. Ilyen például Berszán Balázs, aki ma Lemhényben szolgál kántorként. Egykor kisgyerekként itt sírdogált a táborban – most pedig szabadnapján újra velünk van, és mosolyt csal mindenki arcára. Az én csoportomban huszonnégy kisgyerek van, ezért több segítő is van mellettünk. A kicsikkel nem könnyű mindennap egy-egy új szent életét mélyebben megismerni, ezért mi inkább vissza-visszatérünk a csoportunk védőszentjéhez, Néri Szent Fülöphöz. Már előre sejtettem, hogy főként apróságok lesznek a csoportban, így őt választottam: hiszen Fülöp atya mindig is a gyerekek barátja volt. Jelmondata – „Legyetek jók, ha tudtok” – és üzenete – „Nevess sokat, szeress, tégy jót!” – nagyon közel áll a gyerekek világához. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is igyekszem átadni ezt az örömteli lelkületet, bátorítva a gyerekeket, hogy ne csak ezen az egy héten, hanem a mindennapokban is figyeljenek egymásra, derűvel és szeretettel. A gyerekek önfeledt kacagása és játékossága áthatja a csoportot. Amikor pedig szentmisére gyűlünk, szinte kézzelfoghatóvá válik, hogy a mennyek országa itt van közöttünk: a gyerekek jelenléte különleges varázst ad, a tér és a szív egyaránt megtelik örömmel és szeretettel.

Istenre figyelve, a szentség útján járni

Péter-Ilyés Kinga pedagógus, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat Lovagrend nemrégiben felavatott tagja mesél a rendezvénysorozat élményeiről és hangulatáról:

– Körülbelül 35–40 pedagógus kapcsolódott be a csoportok vezetésébe, és mindenki szívvel-lélekkel tette a dolgát. A készülődés során minden csoport már választott magának egy „védőszentet” – magyar szenteket, de olyanokat is, akik közelebb hozzák a gyermekekhez a hitet, az erényt és a példát. Az első napon a gyerekek a saját csoportjuk szentjét ismerték meg. Zászlót készítettek, amelyen a szent erényei és karizmái bontakoztak ki – színek, formák, jelek, amelyek az életet és a hitet szimbolizálták. Mindennap egy-egy szent életének különleges mozzanatait hoztuk közelebb hozzájuk, és az elméleti tanításokat követően a fiatalok dramatizálták is az illető szent életét vagy életének egy-egy jellegzetes aspektusát. Kalkuttai Szent Teréz példáján keresztül a gyerekek megtanulták, hogyan lehet felfedezni Jézust minden emberben, minden szenvedő tekintetben, és hogyan lehet ezáltal tudatosan, szeretettel viszonyulni hozzájuk. Megértették, hogy a sok munka és teendő nem vonhatja el figyelmünket Istentől. Szent Ferenc mellett Boldog Batthyány-Strattmann László életpéldája is különösen fontos volt: orvosként és családapaként gyakorolta a jézusi szeretetet hősi fokon. Az én feladatom az volt, hogy kézműves-foglalkozások és műhelyek révén a szentek üzenetét a gyerekek kezébe, szívébe és fantáziájába vigyem. Tegnap apró, halacska formájú hűtőmágnesek születtek az idei év mottójával, ma tízszemes rózsafüzéreket készítünk fagolyókból, amelyek az imádság csendes eszközei lesznek, holnap pedig fakanálbábokat öltöztetünk a választott szent jellegzetes öltözékébe, hogy a karakter, a habitus és az erények életre keljenek a kezeik között. Az utolsó nap egyfajta küldetésként szolgál: mindenki elkészít egy „szolgálatkereket” papírtányérokból, hogy gondolkodjon arról, miként lehet kreatívan és lelkesen felebarátaink szolgálatára lenni. A hét kezdetét adó történet mintegy keretbe foglalta az egész tábort: ahogy a napraforgó a nap felé fordulva bontja ki szépségét, úgy mi is Istenre figyelve meríthetünk erőt és szolgálhatunk ott, ahol vagyunk. Egész héten azt próbáltuk közvetíteni a gyerekek felé, hogy mindannyian lehetünk szentek. Nyitottságuk, a világra és a teremtés csodáira való rácsodálkozásuk, a jóra való fogékonyságuk és kis cselekedeteik mind ezt erősítették. Szolgálni vagyunk itt. Minden pedagógus, aki idejét áldozza, a szolgálat és az elköteleződés szép tanúságát adja. Öröm látni, hogy egyetemistáink is visszatértek és lelkesen kapcsolódtak be a hét gazdag, színes életébe. A hét minden napja egy-egy apró csoda volt – csoda a szentek példájában, a gyerekek nyitottságában és a közösen átélt örömökben.