A Bolojan-kabinet költségcsökkentőnek, reformcélzatúnak beállított intézkedései miatt más érdekvédelmi szervezetekhez hasonlóan a tanügyi szakszervezetek már jó ideje harcban állnak a szaktárcával, sőt, mostanra már az egész kormánnyal. Esetükben az oktatási rendszerben tervezett átalakítások: a pedagógusok tanóraszámának növelése, az ötszáznál alacsonyabb diáklétszámú iskolák önálló jogi személyiségének megvonása, az osztályok létszámának növelése, a bértábla módosítása, a rendszer finanszírozásának átalakítása ütötte ki a biztosítékot, és úgy tűnik, a miniszterelnökkel való találkozó, az egyeztetések sem javítottak a helyzeten.

A hónap elején sztrájkőrségre kivonuló szakszervezetek a tárgyalásokat követően már országos szintű tüntetéseket, a tanévkezdés bojkottját, sőt, az általános sztrájk lehetőségét is előrevetítették, amennyiben a kormány nem változtat a hozzáállásán. Ilie Bolojan és minisztere, Daniel David viszonyulása ugyanakkor egyelőre nem azt mutatja, hogy meggondolnák magukat: némi finomhangolást ugyan végeztek az intézkedéscsomagon, de a fő kifogásolt tételek maradtak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nyilatkozataik sem kecsegtetnek túl sok jóval, tisztán pénzügyi szempontokat hangoztatnak, az ország anyagi helyzetére hivatkoznak, és mintha szándékosan nem akarnák meghallani a szakma érveit. Pedig az érintettek üzenete egyre hangosabb: alapos zűrzavart idéznek majd elő az intézkedések, ráadásul a kormány által várt eredményt sem érik majd el, viszont az oktatás minősége alaposan leromlik, az egész rendszer sokkal rosszabbul teljesít majd. A jósolt zűrzavar, káosz előjelei már láthatóak, az oktatók, tanintézet-vezetők (óvoda- és iskolaigazgatók) teljes bizonytalanságban, félelmekkel várják a szeptembert, egyesek egyenesen azzal számolva, hogy ősztől munka nélkül maradnak.

A kialakuló patthelyzet ismét jó példája annak, hogy vannak olyan területek – így az oktatás és az egészségügy –, ahol nem lehet csak egyszerű könyvviteli, költséghatékonysági elvek mentén eljárni, összetettebb megközelítés szükséges, még akkor is, ha éppen egy ijesztő költségvetési válságot próbálnak orvosolni. Egy olyan országban, ahol aggasztóan nagy a funkcionális analfabetizmus, az iskolaelhagyás, illetve folyamatosan napirenden van az oktatás anakronisztikus, túlhaladott jellege – többek között a rosszul elképzelt, felépített tantervek miatt –, a kormánynak nagyon meg kellene fontolnia, hogy mit szándékszik tenni. És ami legalább ennyire fontos: meghallgatni az ágazatban dolgozók, a szakemberek véleményét és kompromisszumos megoldásokra törekedni. Kérdés, a Bolojan-kabinet a fennmaradó három hétben felismeri-e, hogy mégiscsak az lenne a járható út, ha szeptember 8-án megszólalnának az iskolacsengők a tüntetések, bojkott, általános sztrájk helyett. Utóbbiak árát ugyanis ismét a gyerekek, szülők, pedagógusok fizetik meg, és nem a politikum.

Fotó: Facebook / FSLI România