A 19. század végén több más székelyföldi településhez hasonlóan Árkoson is alakult olvasóegylet a mai könyvtárak mintegy „elődjeként”. Egy, a helyi unitárius egyház levéltárában fellelhető jegyzőkönyv kapcsán több dokumentum is előkerült az egylet működéséről, ezek alapján igyekszünk rekonstruálni rövid történetét.
A kezdeményezők
„Sepsi Árkos lakói olvasó egyletet tartanak fenn oly célból, hogy az által önmívelődésök előmozdítására a kornak megfelelő népkönyvtárt alakítsanak és lapok által a hazai s külföldi események folyamát figyelemmel kísérhessék” – írja az egylet alapszabályának első pontja.
A kiegyezés utáni, 1868-as oktatási reform változásokat hozott nemcsak a háromszéki városok és nagyközségek közművelődési életében, hanem a vidék többi településén is, ahol létrejöttek népnevelési egyesületek, köztük olvasóegyletek és népkönyvtárak. Ha megvizsgáljuk Árkos 19. század végi elitjét, akkor szinte természetes volt, hogy olvasóegylet alakult a faluban. A szervezők és résztvevők nagy része nemcsak a művelődés terén volt tevékeny, hanem a társadalmi élet más területein is jeleskedtek.
Nézzük csak az alapító tagokat: soraiban ott találjuk Kiss Mihály unitárius lelkész-esperest, aki Kriza János népköltészeti gyűjtőtársa volt, könyvek szerzője, számos írása megjelent a korabeli lapokban; Kolcza Lajos református lelkészhez kötődik az olvasóegylet alapítása és a községi iskola létrejötte; Veress György ügyvéd országos hírnévnek örvendő személyiség, aki fiatalkorában maga is szerkesztő volt kolozsvári és brassói lapoknál; Benkő György honvéd és földbirtokos, aki 1890-ben a Rikán Belüli Honvédegylet tagja, a nagyenyedi bölcsészeti osztály hallgatója volt; továbbá Faluvégi András, Fábián Károly és Cserei Gyula tanítók, a közösség megbecsült értelmiségei. Sőt, az alapító tagok között egy kőröspataki személyt is találunk Téglás Mihály személyében.
Alakulás
A kezdetet egy 1875-ben a községi iskola gyermekei által tartott színielőadás és az azt követő táncestély 22 forintos bevétele jelentette. Sok habozás után abban sikerült megállapodniuk, hogy a faluban egy népkönyvtárral egybekötött olvasóegyletet hozzanak létre. 1877. január 28-án délután a községi iskola egyik termében megtartották az alakuló gyűlést. Ezt megelőzően Kiss Mihály, Kolcza Lajos és Cserei Gyula az olvasóegylet alapszabályait dolgozták ki, amit az egylet jegyzőkönyvének első oldalaira bemásoltak. A szabályzat többek között előírta, hogy évente hivatalnokokat, vagyis elnököt, jegyzőt, könyvtárost, pénztárnokot és ellenőrt válasszanak. A gyűlésen 9 alapító és 4 pártoló tag volt jelen.
Ugyanebben az időben az unitárius egyháznál is jegyeztek egy könyvtáralapítás céljából érkezett adományt: 1873-ban egy amerikai unitárius utazó, Robert Morrison 10 osztrák értékű forintot kitevő alapot adományozott egyházi könyvtár létrehozása érdekében. Több atyafi adakozásával ez az alap 54 forintra nőtte ki magát. Az eklézsia 6 forintot költött könyvvásárlásra. 1876. december 3-án számbavételkor kiderült, hogy a pénz Veress Ferenc gondnoknál volt, ekkor született az a határozat, hogy 48 forintot a sepsiszentgyörgyi Takarékpénztárba helyezzenek el.
1879 januárjában az olvasóegylet egy bizottságot nevezett ki, mely Kolcza Lajosból és az akkori hivatalnokokból állt, felkeresték az unitárius eklézsiát, és hivatalosan kérték a két alap összeolvasztását. Az E. K. Tanács azonban nem egyezett bele. Az egyházközség számadási jegyzőkönyvében követhető az évente növekedő alap és kamatjai. A bizottság azt a választ kapta, hogy az eklézsia átadja az alap kamatait, de a tőkekamatok átvétele „előre nem számított alaki akadályokba ütközött”, ezért azt ajánlották, hogy az ügyet halasszák el mindaddig, amíg az unitárius püspök meglátogatja az árkosi eklézsiát. Ez 1888-ban történt meg, de az alap kamatjainak sorsáról nem olvashatunk semmit. Valószínű, hogy az alap nem járult hozzá végül az olvasóegylet fenntartásához, hiszen 1890-ben annak egy részét a kepealaphoz sorolták.
Az olvasóegylet jegyzőkönyvének borítója
Indulás
Az olvasóegylet nagy lelkesedéssel indult. A könyvtárból a társasági tagok vasárnap délután 2-től 4 óráig kölcsönözhettek könyveket. A kölcsönzött könyveket nyolc napig tarthatták, késés esetén 5 krajcár büntetést fizettek, de létezett egy újabb 8 napi meghosszabbítási lehetőség. Idézek az alapszabályzatból: „13. Az egylet tagjai az olvasóteremben egymás iránt illedelmes magaviseletre köteleztetnek. Lárma-ének által a közcsend zavarás tiltva van. 14. Az olvasóteremben kártyázásnak, szeszes italok élvezésének nincs helye. 15. A játéknemek közül sakk, dominó s más ezekhez hasonlók engedtetnek meg, ezek is azonban csak időtöltésből a nyereszkedés kizárásával, éspedig oly feltétel alatt, ha az olvasni kívánók figyelme azzal nincs zavarva, minthogy az olvasóteremben elsősorban az olvasásnak van helye.”
Az alapszabályzatot 1879. október 10-én revideálták, és a falu szolgabírói hivatalához három hitelesített példányát küldték, onnan pedig a Magyar Királyi Belügyminisztériumhoz juttatták el. A magas hivatal november 26-án jóváhagyta az alapszabályt. A tagsági díj évi 1 forint volt az alapító tagoknak, 50 krajcár feletti összeg a pártoló tagoknak és 50 krajcár a rendes tagoknak.
1877-ben 16 alapító és 8 pártoló tagot számlált az egylet. Olvasóteremnek a községi iskola épületében a tanári kar átadta az egyik nélkülözhető lakószobát. A világítást a plusz 50 krajcáros hozzájárulásból vásárolt petróleummal oldották meg. Felajánlások is érkeztek: Benkő György a Vasárnapi Újság 1872–1876. évi teljes évfolyamát, valamint az 1877-es Politikai Újdonságok című lap számait, az 1873-as bécsi világkiállítással kapcsolatos értesítéseket is az olvasóterem rendelkezésére bocsátotta. Meghozatták a budapesti népkönyvtári bizottság könyvtára részére összeállított könyvlistát, és ezekből kiválogatták azokat az olvasmányokat, melyek örömet és hasznos tudnivalókat szereztek az olvasni vágyóknak. Az egylet pénzének nagy részét könyvek vásárlására használták. 1877-ben a begyűlt 59 forintból 40 forintot fordítottak erre a célra.
Az éves rendszerességgel tartott táncos mulatságokkal folyamatosan pótolták a működéshez szükséges pénzösszeget. 1877 márciusában tartottak egy ilyen kosaras bált, melynek bevételéből a frissen vásárolt könyvek bekötését akarták megoldani. A táncmulatságokon a helyi műkedvelő egyesület, a helyi dalkör szerepelt, felajánlva a keresetet az egylet javára. Csifó Salamon unitárius lelkész beiktatása alkalmával 1888-ban az olvasóegylet táncmulatságot rendezett, bevétele 13 forint 84 krajcár volt; 1897-ben a műkedvelő testület 6 forint 68 krajcárt adományozott az egyletnek.
A beérkezett könyveket egy csekély díj fejében olvasásra bocsátották. A könyvekre viszont kevésbé ügyeltek az olvasók, a vizsgálóbiztosok fájdalommal jegyezték meg: „a könyveket olvasni kivett egyének azok tisztaságára és épségben tartására gondot nem fordítottak, mert a könyvek úgy épség, mint tisztaság tekintetében csorbát szenvedtek”.
A kezdetekkor Kolcza Lajos elnök még így látta: „úgy látszott, (…) hogy felhagy (a nép – szerk. megj.) az eddig annyira bálványozott kocsmával, hol trágárnál trágárabb beszédeket hall és tanul, s szellemi táplálékot keres magának a jó könyvek olvasásával, s örömmel adja fillérét annak gyarapításához”. De nem így történt. A megalakulás után beiratkozott olvasók eltávolodtak a könyvtártól és olvasóegylettől, annyira, hogy már az egylet léte is kétségessé vált. „Minek is az olvasás? Évenként 1 forintot vagy 50 krajcárt, vagy a legcsekélyebb 20 krajcárt fizetni: az már igen sok. Veszünk a kompaktortól (könyvkötő – szerk. megj.) 20–30 krajcárral oly szép olvasmányt, hogy az embernek szíve megesik rajta, mikor elolvassa! – Ezek a népkönyvtári könyvek igen hosszadalmasak, vége-hosszát nem éri az olvasásnak. Aztán még nevetni sem lehet rajta” – mondogatták a faluban.
Az elnök felhívással fordult az egylet alapító, pártoló és részvényes tagjaihoz: „Jertek ne engedjük elenyészni, hanem anyagi tehetségünkhöz képest igyekezzünk fenntartani és gyarapítani, nehogy azt kellessék elmondani felette: árkosi népkönyvtárunk és olvasó egyletünk alig született – már meghalt.”
1878-ban Cserei Gyula indítványozta az olvasóegylet önképző körré alakítását, de elutasították. Előadásokat tartottak a lótenyésztésről (Benkő György), majd a fatermesztésről (Veress Dániel).
A kezdeti időszakban az egylet nem járatott lapot, Veress György ügyvédet kérték fel, hogy az általa megrendelt lapokat adja át olvasásra az egyletnek. 1879-től évente megrendelték a Vasárnapi Újság és a Politikai Újdonságok című lapokat, rövidebb időre Az Erdélyi Gazdát, a Talpra, Magyart, illetve a Bolond Istók élclapot. A Székely Nemzet, mely a községek hivatalos közlönye volt, ugyancsak az olvasóterembe került.
Nem hiányoztak a balhék sem, 1878 novemberében a megtartott táncmulatság alkalmával megjelent idegen vendégekkel szemben „fosztogatással határos utcai támadást követtek el az árkosi fiatalság mintaképei” – írja Faluvégi András tanító. 1891-ben elhatározták, hogy március 15-ét minden évben ünnepéllyel ülik meg, melyet egy 15 krajcáros belépti díj mellett lehetett megnézni. Íme az 1892-es ünnepi program: 1. Elnöki megnyitót Csifó Salamon lelkész tartott, 2. Alkalmi felolvasást tartott Fábián Károly egyleti jegyző, 3. Szavalt Nagy Lajos, Benkő Árpád, Cserei Gyula és Veres Vince. 4. Hazafias nemzeti dalokat a dalkör énekelt. Az ünnepélyt március 15-én este a községi iskolában tartották meg, bevétele 5 forint 30 krajcár volt.
Az olvasóegylet pecsétje egy könyv első oldalán
Gyarapodás
Az évek folyamán sok könyvadományról számol be a jegyzőkönyv. Időrendi sorrendben: 1879-ben Veress Dániel a Protestáns vértanúk és hitbajnokok című könyvet adományozta. 1891-ben Veress Vilmos tanár a könyvtárnak ajándékozta könyveit, de a jegyzőkönyv nem említi ezek címét. 1894-ben Barta Benjáminné Kőrösi Laura sepsiszentgyörgyi lakos öt ponyvafüzet-sorozatot ajándékozott. Rá egy évre Bartha Károly a Szeretve mind a vérpadig és Goldstein József a Begum ötszázmilliója című, ma már szinte ismeretlen regényeket adományozta.
De milyen könyveket is lehetett olvasni az egyletben? A regények, beszélyek és novellák listáján a magyar szerzők közül Jókai Mór, Jósika Miklós, Mikszáth Kálmán, Kemény Zsigmond szerepelt, mellettük többek között Dózsa Dániel, Beöthy Zsolt, Vas Gereben. A világirodalmat Alexandre Dumas és Jules Verne képviselte. A történelmi, életleírások, kor- és jellemrajzok, földirat- és közhasznú művek sorában a magyar és világtörténelem számos személyiségéről szóló könyvek kerültek a könyvtár polcaira. Érdekes címek találhatók a falusi könyvtár listáján: Egészség könyve, Anyák könyve, Kertészet könyve, A mező- és kertgazdaságra káros rovarok ismertetése, Házi ügyvéd, A babonák könyve, Takarékosság stb.
1878-ban Nagy Béniámot 1 forint fizetség mellett fogadták meg a gyűlésekre való összehívás elvégzésére. A berendezésről is gondoskodtak: 1879-ben elhatározták egy kétfelé nyíló ajtós tékának a beszerzését, mely 10 forintba került, 1880-ban már ennek polcain sorakoztak a könyvek. Készítettek egy pecsétnyomót is, melynek körirata a következő volt: „Községi olvasó egylet Árkoson”; Goldstein Ignác pedig egy paddal és egy asztallal gazdagította az olvasótermet. Ugyancsak ő ajánlotta fel a magának megrendelt Budapesti Hírlapot.
1889-ben fahiány miatt csak szerdán, pénteken és vasárnap fűtöttek be, az egyletnek 30 tagja volt.
Az egyleti életet komolyan vették: 1882-ben Jules Verne Utazás a Holdba című kötetének visszaszerzése érdekében egy bizottság jelentkezett Veress György ügyvéd utódainál.
Hanyatlás
Az évente megrendezett bálok, táncestélyek bevétele ellenére az egylet anyagi helyzete nem volt a legrózsásabb.
A táncmulatságok szerepéről 1884-ben a szervezőbizottság így nyilatkozott: „Ha önmagukat még mindnyájan nem tudnák meggyőzni, akkor bizonyára korunk egyik haladni szerető szelleme, a »népmíveltség« meg fogja győzni arról, miszerint okosabb dolog lesz filléreiket a közmíveltségét fokozó valamely jó irányú törekvésnek oltárára hordani, mint nemes cél nélküli magán zsebtöltésre rendezett bálokban, amilyeneket fiatalságunk egy része évenként többször is rendez, jövőre való tekintet nélkül elkölteni.” Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy az egyleti tagdíj befizetése sokszor késett, sőt, elmaradt. 1882 novemberében Göde Sándor pénztárnok arról számolt be, hogy a tagok, kevés kivétellel, 1881-re és 1882-re nem fizették be a tagsági díjat, 1886-ra pedig egyetlen tag sem fizetett díjat.
Idővel a lelkesedés is esett. 1888 decemberében Göncz Mihály szomorúan állapítja meg az olvasóegylet elnéptelenedését. Javasolta, hogy a téli estékre rendezzenek be egy olvasótermet, ahol az olvasni nem tudóknak felolvasnának, s az erre alkalmas időseknek analfabéta-tanfolyamot tartsanak.
Két évre rá még jegyzünk egy fellendülést, amikor az Árkosra kihelyezett Csifó Salamon unitárius lelkész ügybuzgósága következtében a könyvtár könyvállománya megduplázódott. Mégis, mindez kevésnek bizonyult. Kolcza Lajos lelkész 1890-es számadásában így fogalmazott: „Ily népes község e közművelődési intézményt sokkal nagyobb pártolásban részesíthetne. De napjainkban az anyagiasság és szellemi fejlődésünk kérlelhetetlen tusájában igen gyakran előtérbe léptetjük amazt emennek nagy kárára.”
Az egyleti jegyzőkönyvben az utolsó bejegyzés 1898. január 14-éről való. Kisgyörgy Benjámin 1981-es cikkében azt állította, hogy a század végére az olvasóegylet megszűnt. De a sajtótudósítások szerint ez nem történt meg, legalábbis 1903-ig nem, amikor még adataink vannak az olvasóegylet tevékenységéről. Annyiban változott viszont, hogy a mindennapi létért való küzdelemben színielőadásokkal törekedtek az érzések nemesítésére. Így 1902. december 6-án Szigligeti Ede A csikós című darabját mutatták be a nagyérdeműnek, melynek bizonyos jeleneteit „tüntető tapssal” jutalmazták. Az előadás után kezdetét vette a tánc, mely hajnalig tartott. Rá egy évre a Székely Nemzet újra tudósít Árkosról: az olvasóegylet műkedvelői a községháza dísztermében Berczik Árpád A parasztkisasszony című darabját adták elő. Különlegessége az volt, hogy Kárpáti József kereskedő kivételével a többi szereplő földműves volt, akik „meglepő ügyességgel és szabatossággal játszották meg szerepüket, valódi élvezetet nyújtva a nagyszámú hallgatóságnak”. Tekintélyes összeget (50 koronát) gyűjtöttek össze az egylet javára, ugyanakkor azt is megtudjuk, hogy 200 korona értékben vásároltak könyveket.
Nem tudjuk, mi történt a későbbiekben, a mi információink szerint 1912-ben a Gazdakör alapított könyvtárat 300 kötettel. Adat van arról is, hogy 1930-ban ez a könyvtár a teljes állományával még megvan.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
