A román átállás

2025. augusztus 21., csütörtök, Történelmünk

Augusztus 23-hoz, az 1944-es román átállás évfordulójához közeledve Történelmünk rovatunkban (lábjegyzetek nélkül) folytatásban közöljük Kása Csaba Adalékok az 1944. augusztus 23-i átállás történetéhez. Románia a II. világháborúban: területvesztések és -nyereségek című tanulmányát a Magyarságkutató Intézet 2021-es évkönyvéből, mely 2022-ben jelent meg Budapesten.

  • Hitler és Antonescu 1940. novemberi tárgyalása. Fotó: Az Egyesült Államok Holokauszt Múzeuma
    Hitler és Antonescu 1940. novemberi tárgyalása. Fotó: Az Egyesült Államok Holokauszt Múzeuma

Bevezetés

Romániát legújabb kori történelme során elsősorban Erdély megszerzésének és megtartásának a vágya vezérelte. Az európai összetűzések során mindig, minden irányból igyekezett biztosítani magát: bármikor, bárki is győz, ott tudjon lenni a nyertes, a nyertesek oldalán, egy olyan szerződéssel, amely elsődlegesen Erdélyt és esetleg más történeti tartományokat vagy tartományrészeket neki ítéli. Erre jó és a jövőre nézve intő példa volt az első világháború során, előtte és alatta tanúsított magatartása. A szövetségesei szempontjából megbízhatatlan, bárkit, bármikor eláruló, de szükséges rossz partner azonban saját szempontjából sikeres országszerző politikát folytató, befolyásos európai államnak tekinthető.

A Nagy Háborút Románia jelentős területi nyereséggel fejezte be. Oroszországtól Besszarábiát, Magyarországtól Erdélyt, a Bánság (Bánát) keleti vidékét, az Alföld szélső sávját Máramarossal (magyarországi „Részeket”, azaz a Partiumot), Ausztriától pedig Bukovinát csatolták hozzá, és Bulgáriától visszakapta az 1918. évi bukaresti békében elvesztett Dobrudzsát is. A háború után minden cselekedetét, bel- és külpolitikáját, szövetségi rendszerben való részvételét elsősorban Erdély megtartásának rendelte alá.

1939 őszén Németország már túl volt Ausztria annektálásán, Csehszlovákia és Lengyelország nyugati felének megszállásán. Románia határainak sérthetetlenségét még Nagy-Britannia és Franciaország garantálta, azonban az ország vezetése már a háború utáni időszakra készült. Bíztak abban, hogy a semlegesség megtartásával kimaradhatnak a hadi cselekményekből, és a háborút békekonferencia fogja lezárni. A kormány már ekkor egy béke-előkészítő bizottságot hozott létre, amelynek feladata a felkészülés, a későbbi konferenciához szükséges dokumentációk összegyűjtése volt. Ez a bizottság 1940 márciusában ismertette addigi tevékenységét a kormánnyal. Legfőbb céljuk Románia területi egységének megőrzése volt, és úgy vélték, hogy az ország elkerülheti a háborút.

A megerősödő Németország, a vele szövetségre lépő Olaszország és a hozzájuk csatlakozó Magyarország miatt Románia szükségét látta legutóbbi, Erdélyt és a többi szerzeményt neki juttató szövetségeseinek hátat fordítani. Az utolsó komoly figyelmeztető jel Bukarest részére az 1940. június 26-i szovjet ultimátum – amely (a Dél-Bukovinát is magában foglaló) Besszarábia és Észak-Bukovina átengedését követelte – során történt. Németország ugyanis a háború elkerülése érdekében a szovjet követelés teljesítését tanácsolta. Azonban az átállás még az alig titkolt, feléje irányuló német rokonszenvvel együtt sem volt elegendő a második bécsi döntés megakadályozásához, és ráadásul szeptember 7-én a román–bolgár megállapodás alapján Dél-Dobrudzsát is át kellett engednie Bulgáriának.
 

Románia belépése a II. világháborúba

Észak-Erdély elvesztése Romániában zavargásokat és hatalmi harcot váltott ki. 1940. szeptember 5-én a Berlin által támogatott Ion Antonescu lett a miniszterelnök, akinek kinevezése után II. Károly király lemondott a trónról fia, Mihály javára, és elhagyta az országot. Szeptember 14-én kikiáltották a „nemzeti-legionárius” államot, azaz a kormányban részt vett a fasiszta Vasgárda, annak vezetője, Horia Sima miniszterelnök-helyettes lett. Románia jövőjét Németország szövetségeseként tervezték el, de úgy, hogy ezzel együtt elérjék Észak-Erdély visszaszerzését. Antonescu az egyik minisztertanácson ezt a célt így foglalta össze: „A Tengelyt illetően megmondtam: mi 100 százalékosan, a halálig a Tengellyel megyünk. Vagy diadalmaskodunk a Tengellyel, vagy bukunk a Tengellyel. (…) Én azonban – anélkül, hogy kimondanám – meg akarom buktatni a bécsi döntést, és előkészítem a nemzetközi közvélemény számára a kampányt.”

Ehhez Románia fő külpolitikai céljává vált, hogy Németország kegyeiben Magyarországot megelőzze. Antonescu miniszterelnök-tábornok, akit a „conducător al statului” (államvezér) cím illetett, 1940. november 22-i megbeszélésén Hitlernek bejelentette, hogy már másnap csatlakozik Románia a háromhatalmi egyezményhez. Ez meg is történt, mindössze három nappal Magyarország után, bár a román külügyminisztérium célja Magyarország csatlakozási elsőségének megakadályozása volt. Antonescu azt is felajánlotta – az egyezményt aláíró országok közül elsőnek –, hogy készen állnak fegyverrel harcolni a tengelyhatalmak oldalán „a civilizáció győzelméért”. 1941 májusában – amikor már megindultak a Szovjetunió elleni támadást előkészítő keleti irányú német csapatfelvonulások – Románia titkos szerződést kötött Németországgal, amelyben háborúba lépése esetére jelentős szovjet területekre kapott ígéretet.

Antonescu az 1941. június 12-i megbeszélésen tovább folytatta a felajánlkozásokat Hitlernek, kijelentett: „A román nép kész mindhalálig együtt menetelni a Tengellyel, mert tökéletesen bízik a Führer igazságérzetében. A román nép Németországéhoz kötötte sorsát, mert a két nép gazdaságilag kiegészíti egymást, és politikailag ugyanazzal a veszedelemmel kell szembeszállnia” (ti. a Szovjetunióval). Később azt fejtegette, hogy a Nagy Háború alatt Románia nem Németország ellen harcolt, hanem Ausztria és főleg Magyarország ellen, hogy régi követeléseit és kétezer esztendős jogait érvényesítse. Mihelyst célját elérte, nem is volt többet nézeteltérés Németország és Románia között. Ezen a Szovjetunió megtámadása előtt tíz nappal lezajlott megbeszélésen Hitler kérdésére, hogy Románia közreműködik-e mindjárt az első naptól fogva az Oroszország elleni akcióban, „Antonescu azt válaszolta, hogy ő szeretne az első naptól fogva együtt küzdeni”. Ez így is történt, 1941. június 22-én, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, ugyanaznap Románia haderejével csatlakozott szövetségeséhez, és meghirdette a „szent háborút” Besszarábia és Észak-Bukovina visszaszerzésére.

Antonescu, aki ezen a napon „generalissimus” lett, felhívásban üzent hadseregének: „Letörlöm a nemzet arcáról és a ti homlokotokról a rajtatok esett szégyent. Elérkezett a legszebb és a legszentebb, az igazságért való harc pillanata. Katonák! Elrendelem, lépjétek át a Prut folyót, zúzzátok össze keleti ellenségeinket, a bolsevizmus vörös igája alá hajtott testvéreiteket szabadítsátok fel. Induljatok el III. István (Ștefan cel Mare) fejedelem útján, és vigyétek diadalra a román eszméket. Előre! Tudjatok meghalni szüleitek és gyermekeitek tűzhelyéért, hozzatok dicsőséget a román nemzetnek. A miénk a győzelem! Tehát Istennel előre!” Románia több mint 800 ezer fős haderejének csaknem felét mozgósította, s elvonuló seregtesteinek egy részét már június 22-én német alárendeltségbe vonták. Részvételüket tovább növelte a Déli Hadseregcsoporton belül Ion Antonescu tábornok seregcsoportja. A román 3. és 4. hadsereg kilenc hadosztállyal, két dandárral, egy harckocsiezreddel, légierejük 423 repülőgéppel kezdte meg a hadjáratot.
 

Románia területi nyereségei a németek oldalán

Románia német oldalon folytatott szovjetellenes hadjárata jelentős áldozatok árán, de sikereket hozott az országnak. Nemcsak a korábban hozzájuk tartozó területeket foglalták el, hanem a Dnyeszteren ­átkelve a transznisztriai térséget, majd az augusztus 8-tól október 16-ig tartó csatában Odessza városát is. De ez is csak azután sikerült nekik, miután Erich von Manstein német tábornok seregeivel szeptember 29-én áttört a Krímen, és fenyegetést jelentett Szevasztopolra, a Vörös Hadsereg vezetése pedig parancsba adta a város kiürítését. Ezért a hódításért egyébként nagy árat fizettek a románok. A román 4. hadsereg 340 223 katonájából összesen 92 545 főt vesztett el. Közülük volt 17 729 halott, 63 345 sérült, 11 471 eltűnt. Ezzel szemben a szovjetek kisebb veszteséget szenvedtek el.

A keservesen, német segítséggel meghódított területet Hitler Romániának ajándékozta, igaz, nem teljesen. Az 1941. augusztus 30-án megkötött német–román szerződés a Dnyeszter és a Bug közötti transznisztriai területet – Odessza környékét is beleértve – román közigazgatás alá helyezte, de Románia nem kebelezhette be azt. Az új szerzemény kormányzójává Antonescu miniszterelnök Gheorghe Alexianut nevezte ki, aki nemcsak az odesszai zsidókon torolta meg az ellenállást, hanem a területen létesített táborokban gyilkolták meg a Románia többi területéről odaszállított zsidókat is.

A sikerek azonban nem tartottak sokáig, a német támadás már 1941 őszén, az esőzések beálltával akadozni kezdett, télen pedig megtorpant. A rendkívüli hideg és az utak, vasutak gyenge áteresztőképessége miatt az utánpótlás nem a megfelelő ütemben érkezett, a villámháborús stratégia csődöt mondott. Sőt, a szovjet csapatok 1941. december 5-én Moszkvánál, majd 1942. január 8-án az északi és a nyugati fronton korlátozott célú ellentámadást indítottak. Hitler Antonescu marsallnak 1942. február 11-én két megbeszélésen is azt állította, hogy a hadműveletek megszakításának az eső, a sár és a szélsőségesen hideg tél volt az oka. Antonescu pedig hűségének bizonygatása mellett kitartóan követelte: Hitler érje el, hogy Magyarország minden erejét vesse be a harctéren. A marsall „szavát adta, hogy egész hadseregével rendelkezésre áll és megtartja ezt az ígéretét. Ő, ha szükséges, még több csapatot fog mozgósítani, és egymillió embert küld a harctérre. (…) Romániának viszont ennek fejében biztosíték kell, hogy Magyarország sem a háború alatt, sem utána nem fog kiváltságos helyzetbe kerülni.”

Ezzel párhuzamosan a román kormány felújította a béke-előkészítő munkát. A bevezetőben említett bizottságnak az ország szétesése után, 1940-ben megszakadt munkáját folytatandó, egy új, különleges irodát hoztak létre Vasile Stoica, a Külügyminisztérium főtitkára vezetésével. Javaslatára 1942 júniusában Mihai Antonescu miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a béke-előkészítő munka teljes átszervezésével létrehozta az úgynevezett Béke Irodát. Megalakulásakor, június 16-án elmondott beszédében Mihai Antonescu kifejtette: Romániát etnikai határok közé kell helyezni, „elsősorban az Erdély földjéhez való jogaink helyreállításával”. Az Iroda tennivalóit a technikai titkárság hangolta össze, amelyet Stoica vezetett. Csak elvi tevékenységet végeztek, a gyakorlati diplomáciába nem folytak bele. A külügyminiszter hiányolta az eredményeket, újabb változtatásokat hajtott végre. A Mihai Antonescu és Vasile Stoica között kialakult véleménykülönbség hátráltatta az Iroda munkáját, majd az 1944. augusztus 23-i átállással tevékenysége okafogyottá vált.
 

Románia hozzájárulása a német háborúvesztéshez

Időközben – bár a front egyes részein a németeket 80–250 kilométerrel vetették vissza – a szovjet támadás kifulladt. Adolf Hitler 1942. március 15-én megtartott beszédében kijelentette, hogy a Vörös Hadsereget még az év nyarán végleg meg fogják semmisíteni. A német és a szövetséges csapatok támadásának súlypontját az arcvonal déli részére tervezte, előretörést a Kaukázusig, a Baku környéki kőolajmezők birtokbavételét, majd az iráni határ elérését. Ennek részeként 1942. július 17-én megkezdték az előrenyomulást Sztálingrád felé. Azonban az utánpótlási gondok, az állandó üzemanyaghiány, Hitler kapkodó, következetlen hadműveleti utasításai és a vártnál erősebb szovjet ellenállás miatt – miután a város 90 százalékát elfoglalták – október elején fordulat következett be. Ekkor már elkeseredett helységharcok folytak a jól rejtőzködő szovjet lövészek ellen. Azonban a német gyalogság létszáma olyan mértékben lecsökkent, hogy október 6-án a támadásokat be kellett szüntetni. A német 6. hadsereg élelmezési létszáma az augusztus végi 254 ezer főről 139 ezer főre fogyott. A szovjetek ezalatt a Volgán keresztül biztosították az utánpótlást, szívósan kitartottak, és megkezdték a német csapatok bekerítésének előkészítését.

Eközben a román 3. hadsereg kevésbé harcképes erőit, amelyek korábban a Kaukázus nyugati részén harcoltak, visszavonták a német 6. hadsereg bal szárnyának (északról való) fedezésére. Sőt, a német 6. hadsereg jobb szárnyának (délről való) biztosítását is a románokra, a 4. hadseregükre bízták. „A Sztálingrádnál harcoló német csapatokra nézve a későbbiekben a románok által fedezett szárnyak gyengesége végzetes következményekkel járt.” Sőt, Petre Otu román történész véleménye szerint a németek később a románokat tekintették a sztálingrádi csatavesztés fő felelőseinek.

Ugyanis a szovjet hadvezetés tervei szerint – amely az Uránusz-hadművelet fedőnevet kapta – a Délnyugati Frontnak át kellett törnie a német 6. hadsereget északról biztosító, az összefüggő arcvonalban ott védősávot foglaló román 3. hadsereg vonalát, a Sztálingrádi Front csapatainak pedig a németeket délről védő román 4. hadsereg vonalát, majd egyesülve a német 6. hadsereget be kellett keríteniük.

Ez így is történt. A Délnyugati Front 1942. november 19-én indította meg támadását, és már az első napon áttörte a 152 ezer főt számláló román 3. hadsereg 138 kilométer széles védelmét, és 25–30 kilométert nyomult előre. A románok mögött állomásozó német csapatok sem tudták elreteszelni a betörést, több sikertelen ellenlökés után súlyos veszteséget szenvedtek. A felbomlott és pánikba esett román 3. hadsereg négy nap alatt 75 ezer katonát veszített. Ezzel bal oldalról, azaz északról megindult a német 6. hadsereg bekerítése.

A Sztálingrádi Front másnap, november 20-án lendült támadásba. Estére áttörte a 75 ezer fős román 4. hadsereg védelmét, ezáltal jobb oldalról, azaz délről is elkezdődött a német csapatok bekerítése. A Délnyugati Front támadása után négy nap, a Sztálingrádi Front megindulása után pedig három nap múlva, 23-án egyesült a két szovjet front, ezzel a német 6. hadsereg és a 4. páncélos hadsereg nagy része körül bezárult a gyűrű. A Wehrmacht történetében először kerítettek be egy teljes német hadsereget. Létszámuk körülbelül 296 ezer fő volt.

1942. november 21-én a németek Erich von Manstein tábornagy főparancsnoksága alatt létrehozták a Don Hadseregcsoportot, amely a német 6. hadsereg és 4. páncélos hadsereg maradványaiból, továbbá a román hadosztályok roncsaiból állt. A hadseregcsoport feladata a bekerített erők felmentése lett volna. Antonescu a románok szégyenletes futásáért természetesen a németeket igyekezett hibáztatni. Levelet írt von Manstein tábornoknak, amelyben a német hadvezetés szemére vetette, hogy nem szentelt kellő figyelmet a román parancsnokságok felől eljuttatott többszöri figyelmeztetésnek, miszerint a szovjetek folyamatosan erősítik a Don menti hídfőjüket, ahonnan végül a támadást indították.

A német felmentési kísérletek sikertelenek maradtak, így a szovjetek – az alkalmat kihasználva – megtámadták a meggyengült német 4. páncélos hadsereg és a román 4. hadsereg maradványait. Utóbbi a novemberi és a decemberi harcokban több mint 30 ezer katonát veszített. A német hadsereg szárnyai – a román alakulatok összeomlása miatt – védtelenek voltak, így a szovjet támadók helyenként könnyen átkarolhatták azokat. A végeredmény: a Paulus tábornagy által vezetett csapatok január 31-én letették a fegyvert, majd február 2-án a Sztálingrádban bekerített német északi csoportosítás is beszüntette az ellenállást. A német 6. hadsereg megsemmisült. A Wehrmacht és szövetségeseinek teljes embervesztesége a sztálingrádi csatában mintegy 800 ezer halott, sebesült, eltűnt és hadifogoly volt. A sztálingrádi ütközet második szakaszában a románok 159 ezer főt vesztettek.

Antonescu 1943. január 10-én ismertette Hitlerrel a román álláspontot. Szerinte katonái rendkívül bátran verekedtek, de a rossz felszerelésük miatt nem tudtak a túl­erővel szemben helytállni. Ezenkívül a Škoda tankok minőségét rosszallotta, amelyek páncélzatát az orosz lövedékek könnyen átütötték. Bírálta egynéhány német parancsnokság magatartását, amelyek a román hadsereg szemére vetették, hogy „puha, holott csak a felszerelése volt rossz”. Vagyis most is mindent a németekre igyekezett hárítani, mert ők nem szállítottak a románok számára elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű felszerelést. Megint szerencséjük volt, ugyanis a Führer még mindig egyik tábornokát hibáztatta az áttörésért, aki azzal védekezett, hogy teljesen elvesztette a kapcsolatot a románokkal. Azonban Antonescu ezt is a német parancsnokság ellen fordította vissza. Itt Hitler befejezte a számára feltehetőleg kellemetlen irányba forduló beszélgetést azzal, hogy Antonescunak nem kell védelmébe vennie a román hadsereget, csak arról van szó, hogy tisztázzák a jövőre vonatkozó kérdéseket, ennek pedig előfeltétele a még meglévő egységek kitartása.

A románok így elkerülték felelősségük további boncolgatását, és aránylag presztízsveszteség nélkül kerültek ki a vitából. Politikai és hadvezetésük, valamint a Királyi Udvar bizonyos körei feltehetően elgondolkoztak azon, hogy a harctéri helytállás nem az erősségük, és hasznosabb lenne elővenni az első világháborúban bevált receptet: azaz időben a győztesek oldalára helyezkedni. A sztálingrádi szovjet győzelem és az azt követő offenzíva pedig kételyeket ébreszthetett a németek legyőzhetetlenségével szemben.

Kása Csaba

(folytatjuk)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az Ilie Bolojan által bejelentett megszorításokról?








eredmények
szavazatok száma 1286
szavazógép
2025-08-21: Sport - :

Kikapott azeri riválisától a Ferencváros (Labdarúgás, Bajnokok Ligája)

Az első félidő után még vezetett a Ferencváros az azeri Qarabag FK ellen kedden a Groupama Arénában a Bajnokok Ligája rájátszásának első mérkőzésén, szünet után azonban fordított az ellenfél, amely végül 3–1-re diadalmaskodott. Ha a 36-szoros magyar bajnok sikerrel veszi a párharcot, öt év után szerepelhet újra a BL-főtáblán. A továbbjutás meghiúsulása esetén a zöld-fehér mezes csapat az Európa-ligában folytatja, története során ötödször.
2025-08-21: Család - :

Fejlesztik a járóbeteg-ellátást

Európai források állnak rendelkezésre az Egészségügyi Operatív Program keretében a járóbeteg-szakrendelők fejlesztéséhez, emellett meghosszabbítják a rendelők nyitvatartási idejét, a krónikus betegek egy része pedig háziorvosi beutaló nélkül igényelhet járóbeteg-szakellátást – jelentette be augusztus 16-án az egészségügyi miniszter.