Azt is jelenti, hogy valaki/valami között partnerség van, egymással közös valamilyen cél vagy érdek. Vagy csak simán azt jelzi, hogy valakik egymás kezét fogják, így haladnak.

Mindegyik jelentéséből mégis kiérződik az összetartozás, a közelség. Ez lehet – mint tulajdonság – egy barátság, családi vagy párkapcsolat minőségi jellemzője is. Hiszen ahány ember, annyi kapcsolat. Nem is kell ezekből mindegyiknek szoros vagy baráti, meghitt viszonynak lennie. De azokban a kapcsolatokban, ahol úgy vagyunk benne, mint barát vagy társ, szükségszerű (lenne) ennek a minőségnek – kéz a kézben – a jelenléte. Ebből a kifejezésből érződik, hogy együtt vagyunk és közösen haladunk. Nem összevissza, hanem egy közös ütemben, kézen fogva a másikat, kísérve közelről. Nemcsak fizikai közelségre gondolok, hanem érzelmi összetartozásra is. Hiszen azért tartok veled, mert közösek/hasonlóak a belső (lelki) értékeink, így fontossá lettél nekem, és számít az is, hogy eljuttassalak oda, ahová igyekszel – biztonságban. Ezért van a kéz a kézben.

De az a kéz nem rángat semerre, nem húz le, nem akadályoz meg semmiben. Nem lesújt, és nem bánt. Nem szorít, nem manipulál, nem fojtogat. Hanem csak ott van, közel, kéznél. Hogy ha elesnék, megtartson, ha megtorpannék, vezessen, ha kell a biztatás, támogasson, ha szomorú vagyok, megvigasztaljon, és mindig segítse az előrehaladást. Mert nemcsak akkor van gond, ha visszahúznak, hanem akkor is, amikor egy helyben topogunk.

Kell az ember- és önismeret is ahhoz, hogy megleljük a kezet, amelyre rábízhatjuk magunkat, és viszonozni is képesek legyünk ugyanazt a megtartó erőt. Így lehetnek kapcsolataink értékesek, felemelőek és szeretetteliek.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó