Az erdélyi magyarság számára ma is ugyanazon értékek jelentik a megtartó erőt, mint István király korában: a hit, a közösség, a szülőföldhöz való hűség, és ezt különösen fontos tudatosítanunk – mutatott rá Miklós Zoltán, az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője tegnap délután Sepsiszentgyörgyön a magyar államalapítás tiszteletére tartott ünnepségen.
A hagyományos szabadtéri megemlékezést szentmise előzte meg a Szent József-templomban, ezt követően a templomkertben gyűltek össze az ünneplők, akiket Sztakics Éva alpolgármester köszöntött. Országalapító királyunk nemzetünk sorsát meghatározó cselekedeteit felidézve rámutatott: „István szilárd hite, államférfiúi bölcsessége és áldozatos munkája tette lehetővé, hogy ezer év múltán is összegyűlhessünk, őrizve emlékét, ünnepelve nemzeti összetartozásunkat.” Arra biztatott, ünnepeljünk méltósággal, hálával és hittel.
A Szent István-induló a Maksai József által vezényelt rétyi Kováts András Ifjúsági Koncert-fúvószenekar előadásában csendült fel a benépesült templomkertben, majd Miklós Zoltán képviselő szólt az egybegyűltekhez. Ünnepi beszédében emlékeztetett, több mint ezer éve nem csupán országot alapított István király, hanem a keresztény Európába ágyazta nemzetünket. Mára azonban a keresztény Európa veszélybe került, „értékei meginognak, az erkölcsi rend helyét egyre inkább a gyökértelenség veszi át” – mondotta, éppen ezért fontos tudatosítania az erdélyi magyarságnak, hogy számára ma ugyanazon értékek jelentik a megtartó erőt, mint ezer éve is: a hit, a közösség, az összekapaszkodás és a szülőföldhöz való hűség – jelentette ki. Emlékeztetett, kisebbségként azonban megmaradásunkért kétszer annyi erőfeszítést kell tennünk, közösségünk jövőjét pedig napról napra nekünk kell építenünk. „Erdély szívében, romániai magyar kisebbségként nekünk augusztus 20-a üzenete több, mint történelmi emlékezés. Számunkra ez a nap annak a bizonyítéka, hogy bárhol is él a magyarság a Kárpát-medencében, ugyanaz a történelmi gyökere, ugyanahhoz a közös múlthoz és jövőhöz tartozik. Nekünk ma is van hazánk – ott él bennünk, a szívünkben, a nyelvünkben, a kultúránkban és a hitünkben” – mondotta a háromszéki politikus.
Utalva a szintén augusztus 20-án tartott új kenyér ünnepére, Miklós Zoltán kifejtette: a kenyérben egyesülő búzaszemekhez hasonlóan kell nekünk is összekapaszkodnunk, hogy közösségként erősek legyünk. Ha így cselekszünk, akkor megmaradunk azon a földön, amely őseink öröksége és gyermekeink jövője. „Ezer éve ugyanazon földön, ugyanazon templomtornyok árnyékában élünk. Ezért ma Szent István király szobránál mondjuk ki: mi itt, Erdélyben, a Székelyföld szívében akarjuk megélni magyarságunkat. Nem vendégek vagyunk ezen a földön, hanem otthon vagyunk” – nyomatékosította. Arra buzdította az ünneplőket, ne engedjék, hogy a közöny, a széthúzás, a csüggedés felőrölje közösségünket, mert csak az a nemzet maradhat meg, amely hű gyökereihez, csak az a közösség élhet tovább, amely hisz jövőjében. A képviselő végezetül azt kívánta az ünneplőknek, „mindig legyen kenyér az asztalon, és legyen kivel körbeülni azt az asztalt. Legyen bátorságunk dönteni, legyen erőnk építeni, legyen jövőnk ezen a földön” – fogalmazott.
Az ünnepség hangulatát a rétyi fúvósok az István, a király című rockopera közismert részleteinek előadásával emelték, majd Páll Fanni, a Székely Mikó Kollégium végzős diákja előadásában hangzott el részlet Kós Károly Az országépítő című regényéből. „Ha jó a fundamentum, akkor ha összedől is a fal, kicsi dolog felépíteni. Ha kivágod a fát, de ép a gyökere, kinő a fa megint. Mert a gyökér a fa, és nem a korona” – idézett a műből.
Isten igéje az erőt adó kenyér
Sepsiszentgyörgyön évek óta az ökumené jegyében éljük meg nemzeti ünnepünket, kifejezve azt, hogy a Kárpát-medence valamennyiünk közös otthona – emlékeztette az ünneplőket Sztakics Éva. Ennek szellemében Dénes Előd, a Sepsi Református Egyházmegye esperese mondott imát a tegnapi eseményen. Ézsaiás próféta könyvéből idézve úgy fogalmazott: „Megható az a tisztelet, amellyel a magyar ember a kenyeret körülveszi. A megélhetés biztosítását kenyérkeresetnek nevezi, ha valaki embertársának megélhetést nyújt, nyelvünk szerint kenyeret ad neki. Amikor valaki elveszti állását, a keresőképességét vagy éppen vagyonát, a kenyerét veszíti el. Kenyér: ebben a szóban benne van a munka, a verejték, a reménység, a beteljesült kívánság, a szeretet és a hálaadás. A kenyér érték és értékmentő.” Arra biztatta a jelenlévőket, hogy miközben országalapító királyunkra emlékezve a kenyérért is hálát adunk, „szakítsuk ki magunkat egy kis időre a kenyeret lábbal taposó, a kenyér felett marakodó, gyűlölködő világunk hétköznapi gondolkodásából és tegyük magunkévá a jó Isten üzenetét”. Arra buzdított, forduljunk Istenhez, hallgassunk rá, mert „az táplálja életét legcélszerűbben, aki a Jóistenre hallgat, az ő szavát, az ő igéjét mindennapi kenyérként veszi”. Hangsúlyozta, Isten minden igéje életet, erőt, megújulást adó kenyér, és ezt ismerte fel Szent István király is, „amikor Istenhez fordult, rá hallgatott, és egy egész népnek mutatta meg azt az utat, amelyen ma is járhatunk”.
A templomkertben felállított Szent István-szobor megkoszorúzását követően Ilyés Zsolt plébános áldotta meg a Diószegi Pékség által felajánlott új kenyereket, melyekért köszönetet mondott. Azért fohászkodott, hogy akárcsak a sok búzaszem, mely eggyé lett és kenyérré érett, úgy legyen eggyé a szeretetben az Isten kegyelme folytán minden jó szándékú ember. Az atya kérésére az ünneplők együtt mondták el az Úr imáját, majd himnuszaink eléneklését követően a jelenlévők között szétosztottak egy-egy darabot az új kenyérből.
