Az ötödik alkalommal megszervezett, már hagyományossá váló ünnepséget Román Ábel, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum középajtai diákjának éneke nyitotta meg, aki Erkel Ferenc Hazám, hazám című áriáját adta elő, méltósággal, hitbeli mélységgel, reménnyel töltve be az ünneplők lelkét. 

Az ünnepség főszereplői végig a fiatalok voltak, a megszegett új kenyereket is fiatal, székely ruhás, ahogy elhangzott, a legszebb erdővidéki lányok kínálták a jelenlevőknek, ezáltal mintegy sugallva, hogy az ünnepelt hazának nemcsak ezeréves múltja, de minden bizonnyal reményteljes jövője is van.

Gazdag Zselyke 7. osztályos baróti diáklány szavalata után ünnepi beszédet is egy fiatal, Deák Zsófia egyetemi hallgató mondott, amelyben Szent István örökségének értékeire hívta fel a figyelmet. „Szent István öröksége a hitben gyökerező államiság. Oly érték ez, amelyhez a történelem során bármikor visszanyúlhatunk, és erőt meríthetünk belőle, ha kilátástalan helyzetbe kerülünk. A magyar állam megalapításával fontos feladat hárult a magyar nemzetre, hiszen a mai napig mi képezzük a hidat Kelet és Nyugat között. Két, alapjai­ban eltérő világot kötünk össze, miközben megőrizzük hitünket, nemzeti értékeinket, bátorságunkat és hazaszeretetünket” – mondta.

A továbbiakban Iszlai Kamill Zsolt bodosi református lelkipásztor mondott áhítatot, énekelt a bodosi református egyházközség kórusa, illetve bodosi kisdiákok, szavalt Iszlai Júlia bodosi tiszteletes asszony és Bede Tímea baróti diáklány, minekutána sor került a Dénes Ildikó által vadkovásszal sütött kenyerek megáldására és ünnepélyes megszegésére. A jóízű kenyérfalatokkal minden jelenlevőt megkínáltak.

Megkoszorúzták a közelben levő Millenniumi emlékművet is, majd a Sepsi Art Quartet vonósnégyes ünnepi koncertje zárta a rendezvényt, akik az elmúlt évszázadok magyar komolyzenei múltjából hoztak és szólaltattak meg neves zeneszerzők által írt darabokat. Kíséretükkel csendültek fel végül nemzeti himnuszaink is.