Kereken három hónapja, május 26-án tette le az esküt Nicușor Dan államfő, s bár a mandátum kezdete rendszerint egyféle kegyelmi időszaknak számít, amikor az új elnök népszerűsége magasan szárnyal (elődje, Klaus Iohannis közvetlenül az első megválasztása után szerzett akkora tábort magának, amivel könnyedén megnyerte a másodikat is), most valahogy nem ezt látjuk, épp ellenkezőleg.
A szélsőséges erők és jelöltek térnyerése, a tavaly decemberi elnökválasztás érvénytelenítése által felfokozott hangulat is oka lehet annak, hogy érezhető csalódottság lengi körül Nicușor Dan tevékenységét: aki ilyen helyzetben megmentőként jelent meg, attól bizony sokat vártak el. E remények azonban lassan kezdenek szertefoszlani, ami inkább az országnak baj, mint az államfőnek, aki eleinte nagy lendülettel vetette bele magát a kormányalakítási tárgyalásokba, de az utóbbi hetekben láthatóan magára hagyta az államháztartási hiány lefaragásával küzdő, a széles nyilvánosságban, a koalíción és pártján belül is támadott Ilie Bolojan kormányfőt. Nicușor Dan első kudarca nyilvánvalóan a júliusban eldöntött áfaemelés volt – hiszen az elnökválasztási kampányban írásba adta, hogy erre nem kerül sor –, ezután távolodott el a kormánytól, s bár ez valamennyire természetes, egyúttal rossz is, hiszen az államfő egyik fő feladata a közvetítés a különböző társadalmi szereplők (pártok, szakszervezetek, munkaadók, szakmai és civil szervezetek stb.) között, ennek pedig nem tesz eleget az állam első embere.
Ez két okból is bántó: mert nem ezt ígérte, és mert a múlt még közel van. Óhatatlan az összehasonlítás Klaus Iohannis rideg, nemtörődöm hozzáállásával, és a vakációzó elnöki családról érkező hírek sem alkalmasak a drágulásoktól, adóemelésektől, elbocsátásoktól, megélhetési gondoktól gyötört lakosság megnyugtatására. Nicușor Dan ugyan nem tett luxusutazásokat, de magára haragította a hadsereget azzal, hogy nem vett részt a tengerészet napjának szentelt parádén, a szélsőségesek ellenében rá szavazókat pedig azzal, hogy a neolegionárius mozgalom központjának számító felsőszombatfalvi kolostorba látogatott, és – tudatosan vagy sem – összemossa az antikommunista ellenállást a legionáriusokkal – emiatt dobta vissza a diszkriminációellenes törvényt is a parlamentnek. Az eredmény magáért beszél: Călin Georgescut ismét százak veszik körül nyilvános megjelenésein, Diana Șoșoacă pedig hat napig dicsőíthette zajosan a legionárius értékeket pártja nyári táborában, egyetlen hatóság sem zavarta meg ebben. Szomorú, de ez a hatás is Iohannisra, a hírhedt Jó napot kívánok, PeSzeDe kezdetű beszéde által felkorbácsolt nacionalizmusra emlékeztet.
Nicușor Dan száznapos mérlege nemigen biztató; ha tényleg jót akar Romániának, nem ezen az úton megy tovább.
Nicușor Dan a szombatfalvi hegyimentőkkel. Fotó: Facebook / Salvamont Brașov