A történet egyszerű beszélgetésből indult. „A nővéremmel együtt találtuk ki, hogy kellene valamit szervezni Zágonban, mert kevés volt a gyerekeknek az iskolán kívüli foglalkozás, és úgy láttuk, nincs hová menniük. Így született az ötlet” – idézi fel Veres Katalin.

Az első vetítést két és fél évvel ezelőtt, áprilisban tartották. A program kísérletként indult, de rögtön nagy sikere lett. Húsz gyerek gyűlt össze a portán, hogy megnézzenek egy rajzfilmet. A kezdeményezés azóta kinőtte magát: ma már negyven–ötven gyermek jár rendszeresen, a legutóbbi alkalommal – augusztus 20-án – negyvenhatan vettek részt.

Jó időben a Veres-porta kertje természetes mozivá alakul, rossz idő esetén pedig a ház szobái telnek meg zsivallyal. „Néha elfogynak a székek, ilyenkor szőnyegeket, takarókat terítünk a fűre, párnákat hozunk, azon ülnek kényelmesen. Volt, hogy szabadtérre terveztük a vetítést, de eleredt az eső. Rohantunk befelé: valaki a vetítőt hozta, más a székeket, a gyerekek a párnákat. Bent folytattuk, és így is felejthetetlen élmény maradt. Télen pedig a film után kiengedtem őket a hóba: hógolyóztak, futkároztak az udvaron. Nem akartak hazamenni” – idézi fel Katalin.

Veres Katalin gyermekek körében. Fotó: Facebook / Veres Katalin

Alkotástól a mozivarázsig

A program mindig alkotással kezdődik. A gyerekek előbb rajzolnak, festenek, kézműveskednek, majd a közös munka után jön a filmvetítés, amely az estét megkoronázza. A kreatív tevékenységeket Molnár-Kádár Katalin vezeti: sokszor ő találja ki a feladatokat, készíti elő az anyagokat, és segít a gyerekeknek. „Nagyon sokat köszönhetünk neki, nélküle a program nem lenne ilyen teljes” – mondja Veres Katalin.

A foglalkozások palettája rendkívül változatos: volt már akvarellkísérlet kávéval és ecettel, csigafestés, kövek pingálása, laminált képeslapok készítése, krepp-papíros színezés, őszi dekoráció levelekből és termésekből. Tavaly decemberben mesekertet is berendeztek kisebb Disney-figurákkal, a gyerekek saját rajzaival és festményeivel. „Amikor először csigafestésbe kezdtünk, kicsit tartottam tőle, mi sül ki belőle. De a gyerekek hihetetlen fantáziával álltak neki, így valódi remekművek születtek: pöttyös, csíkos, szivárványszínű csigák. Most képeslapokat készítünk krepp-papíros színezéssel: a papírt előbb összevágjuk, bevizezzük, és így a színek élénken jelennek meg, akár egy nyári mező. Látványos, mégis takarékos módszer. Többféle akvarelltechnikát kipróbáltunk: vizes a vízre, szárazra vizes, spriccelés; használtunk ecetet és kávét is – a vastag papíron különleges textúrák születtek. Kísérleteztünk fóliával, lamináltunk képeslapokat, sőt, karcolós papírt is vettünk, amelyen színes minták bukkantak elő a fekete fedőréteg alól” – sorolja Molnár-Kádár Katalin.

Benépesül a Veress-porta Zágonnan. A szerző felvétele

Amikor a kézműveskedés véget ér, kialszanak a fények, majd életre kel a vetítő. A vásznon megelevenedő történetek teljesen magukkal ragadják a gyerekeket: szinte lélegzetvisszafojtva figyelnek. A rajzfilmek kiválasztása tudatos: a kisebbek számára is könnyen érthetőek, a nagyobbaknál pedig beszélgetést indítanak el. Nem egyszer előfordult, hogy a film után a gyerekek a kertben eljátszották a történetet. „Egyik este a Turbó című rajzfilmet néztük meg, amelynek főszereplője egy csiga. A gyerekek rögtön elővették a saját festett csigáikat, és újraélték a történetet. Így kapcsolódik össze a kézműves rész a filmmel” – mutat rá Katalin.

Interaktív mesék

A vetítéseken és kézműves-foglalkozásokon túl olykor interaktív mesélések is színesítik a programot. Elekes Judit kézdimartonfalvi óvónő ebben különösen jártas: a gyerekekkel együtt kelti életre a történeteket. „Nemcsak elmondja a mesét, hanem bevonja a gyerekeket: valaki király, más hangya, valaki kastélyfal vagy fa, így a mese megelevenedik” – magyarázza Katalin.

„Ezek az alkalmak a felnőtteknek is emlékezetesek. Mi, akik a háttérből figyelünk, sokszor jobban élvezzük, mint a gyerekek. Le a kalappal Judit előtt, a szívét-lelkét beleadja” – teszi hozzá.

Szalonnázás. Fotó: Facebook / Veres Katalin

A család minden tagja részt vesz

A program megszervezése és lebonyolítása nem egy ember vállán nyugszik. „Amikor mozi van, senki nem marad ki; mindenkinek megvan a feladata az előkészületeknél, a legkisebbtől a legnagyobbig. Négy testvér vagyunk, hat unoka – egy fiú és öt lány –, és mindenki kiveszi a részét. Van, aki a vendéglátásban segít, más a technikai előkészületeknél. Volt, hogy babgulyást főztünk, és a sógornőm lett a szakácsnő. Nálunk nincs olyan, hogy valaki kimaradjon. A közös munka nem teher, hanem öröm. Ez családi és baráti vállalkozás: mindenki tudja a dolgát, és mindenki örömmel végzi. Ettől válik igazán bensőségessé” – fogalmaz Katalin.

Elekes Judit és Veres Katalin. Fotó: Facebook / Veres Katalin

Szülők nélkül, gyerekekkel

A rendezvények sajátossága, hogy a szülők többnyire távol maradnak. „A gyerekek teljesen másképp viselkednek, ha ott vannak az anyukák – mondja Katalin. Sokkal önállóbbak, felszabadultabbak, kezelhetőbbek, ha a szülők nincsenek jelen. Az anyukák persze támogatnak: nasit, innivalót küldenek, és bíznak bennünk. Ez a legnagyobb elismerés.”

Ez a bizalom a gyerekeken is látszik. Megtanulják a közösségi együttlét szabályait anélkül, hogy szigorú keretek közé lennének szorítva. Nem tolonganak, nem lökdösődnek, hanem kérnek, szólnak, figyelnek egymásra, együtt játszanak és nevetnek. Ez nem iskola, nincsenek merev szabályok, de van rend – és mindenki jól érzi magát.

Közösségi nevelés a digitális korban

A gyerekmozi egyik fő célja, hogy alternatívát kínáljon a digitális kor kihívásaira. „Én is rajtakapom magam, hogy sokat ülök a képernyő előtt. Ilyenkor belegondolok: ha engem így beszippant a virtuális világ, akkor a gyereket mennyire? Itt viszont kimozdulnak, figyelnek egymásra, játszanak, nevetnek. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy együtt legyenek, hogy közösségben éljenek át élményeket. Ezért fontos, amit csinálunk” – mondja Katalin.

Molnár Kádár Katalin kézműves tevékenységet vezet. Fotó: Facebook / Veres Katalin

A civilben gyógytornász és masszőr Katalin pedagógiai hajlamát természetesnek tartja. Honnan jön mégis ez a pedagógiai hajlam? – kérdeztem tőle. „Nem tudom. Talán a gyerekektől. A családban lévő gyerekek sokat alakítottak rajtam: türelmet tanultam tőlük, és azt, hogy egy ház másképp rezonál, ha tele van gyereknevetéssel – válaszolta mosolyogva.”

Zágonban a Veres család portáján két és fél éve nemcsak filmeket vetítenek, hanem közösséget is építenek. Veres Katalin számára a gyerekmozi már nem egyszerű feladat, hanem hivatás. „Ez az életem része lett. Ameddig igénylik, ameddig jönnek a gyerekek, addig csinálni fogom. És bízom benne, hogy egyszer majd elmesélik az unokáiknak: olyan gyerekkoruk volt, amikor Zágonban a Veres-portán moziba járhattak.”

Az már külön történet, hogy Veres Katalinnak amatőr fotósként a kamerán keresztül is éles látása van.