Amint a családok megérkeztek, a tábor szervezőjével, Bucsi Zsolt Tamás vártemplomi lelkipásztorral együtt elénekelték a nagycsaládosok himnuszát, amely a Tavaszi szél népdal adaptált változata. Ezt követően minden család elkészítette, azaz kivágta és megírta a családjára jellemző virágot, amelyre a családtagok nevei és a családra jellemző jelszó került fel. Így készült el egy mutatós kiállítás a fotós kapura, ahol minden család megörökíthette a tábor emlékét.

Este Kardosné Gyurkó Katalin, a magyarországi Kulturális és Innovációs Minisztérium generációk közötti együttműködés segítségéért felelős miniszteri biztosa – maga is nagycsaládos édesanya – beszélgetett a szülőkkel. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének korábbi elnöke a beszélgetésben elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyre Magyarországon is felfigyeltek, mivel a városban az átlagosnál nagyobb a születési ráta, és itt pezsgő közösségi, kulturális élet zajlik. Sepsiszentgyörgyön minden közösségformáló téren – sport, kultúra, vallási élet, könyvtárszolgálat – aktív élet zajlik, és a város vezetősége is hangsúlyt fektet arra, hogy itt tartsa a fiatalokat, munkahely-lehetőségeket próbálva biztosítani számukra, hiszen ha új városba költözik egy fiatal pár, körülbelül öt évvel tolódik ki a családalapítás ideje. A változatos kulturális és családtámogatási programok serkentően hatnak a fiatalokra, megnövelve az elégedettségi arányt.

Az ötgyermekes Kardosné Gy. Katalin közvetlen hangnemben beszélt a saját családjáról, az átélt nehézségekről, komoly megpróbáltatásokról, a családjában együtt élő generációk életéről. Kitért arra: napjainkban az online tér hatására mennyire megváltozott a kapcsolatok minősége, és a nagycsaládos találkozók segítenek a gyerekeknek abban, lássák, tapasztalják meg azt, hogy a nagycsalád érték, és a való világban is fontos ismerkedni, kapcsolatot fenntartani. A beszélgetés végén felmerült a nagycsaládosok közötti nemzetközi kapcsolatok kérdése, és a miniszteri biztos megígérte, gondolkodni és dolgozni fog ezek kialakításán, életre keltésén. 

A péntek délelőtti előadó Édler Rozália volt, aki a LAM Alapítványnál tevékenykedve segít az érdeklődőknek abban, hogy tudatosan főzzenek, étkezzenek. Előadásában gyakorlati tippek hangzottak el arról, hogyan lehet időt spórolva főzni, békésen közösen étkezni, rendszerezni. A mindennapokat megkönnyítő dobozolási ötletek a kevesebb pazarlást és a kreatív maradékhasznosítást támogatták, és a hallgatók egy hasznos összeállításban is részesülhettek, amelyben időspórló praktikák, valamint napi menüjavaslatok is szerepeltek, fagyasztási javaslatokkal kiegészítve. Délután Józsa Tihamér lelkipásztor, édesapa, ugyanakkor komoly sportember tartott egy őszinte hangvételű előadást arról, hogyan tükröződött a belső, lelki élete önismereti, magánéleti köröket „futva” a külső, szakmai és családi életével, amelyben egyensúlyoznia kellett a család és a hobbi, esetében a futás között. Tihamér elmesélte, hogyan jutott el egy 2016-os, 10 kilométeres éjjeli futástól a 2025-ös, 210 kilométeres UltraBalatonig. Ebben a 9 évnyi munkában sok lemondás, áldozat, kitartás és elszántság van, és a sikert Tihamér közös sikerként könyvelte el, hiszen a felesége, Abigél és a kisfia nélkül nem érhette volna el ezt a kimagasló eredményt, amely sok évnyi küzdelem után végre elégedettséggel töltheti el. Tihamér előadása mély lelki tartalommal bírt, őszinte bizonyságtétel volt arról, hogyan hozható létre az egyensúly kötelezettségek, énidő és hobbi között, valamint mennyire fontos az, hogy szembenézzünk a problémáinkkal, megpróbáltatásainkkal, hogy felvállaljuk őket és megoldást keressünk ezekre, támogatást a család és esetleg szakemberek segítségével.

A szombati napon Bucsi Zsolt Tamás tiszteletes a méhészet műhelytitkaiba avatta be a résztvevőket, elmondva, hogy lelkészként az állatvilág a saját inspiráló forrása, hiszen annyi mindent tanulhatunk az állatok viselkedéséből, életstílusából. A táborozó felnőttek és gyerekek sok érdekességet tudhattak meg a méhekről tartott bemutatóból, megcsodálhatták egy kaptár életét, a méhek szervezettségét, a méhészeti termékeket és kellékeket. Dóczé Boglárka tanítónő segítségével a családok minden évben közösen elkészíthetnek egy kedves emléket a bútorfestés technikáját alkalmazva – idén egy méhsejt alakú, „Isten hozott” tábla készült el tábori emlékként.

A szervezők az előadások alatt a táborozó családok gyermekei számára a vártemplomi egyházközösség fiataljai által felügyeletet, játszóházat biztosítottak. A szabadprogramok (fürdés, jakuzzi, játszás, horgászat, íjászat, viking sakk, a péntek esti közös éneklés, a szombat esti tábortűz) idén sem maradtak el, és mindenki próbára tehette hozzáértését, ügyességét az asztalitenisz- és focibajnokságon. 

A tábor a vasárnapi közös énekléssel, istentisztelettel és áldással zárult. Bucsi Zsolt Tamás tiszteletes azon gondolatokkal bocsátotta útra a részt vevő családokat, hogy jó nekünk itt lenni, amint a Szentírásban is elhangzik a Máté szerinti evangéliumban, a Jézus megdicső­üléséről szóló részben (Mt 17,4). Jó a táborozó családoknak együtt lenni, beszélgetni, megpihenni, osztozni az együttlét kiváltságos pillanatai­ban és hazavinni ezt az élményt az otthonokba, a családi fészekbe, ahol külön élnek ugyan családok, de ha hazavitték magukkal Jézust, az együvé tartozás érzését, akkor sosem lesznek egyedül. Tárgyi emlékként magukkal vihették a családok azt a követ is, amelyre célkitűzésként egy szót írhatott minden család: mi az, amit a családban az elkövetkező időkben meg szeretnének valósítani. 

Köszönjük az előadóknak a színvonalas előadásokat, foglalkozásokat, a vártemplomi fiatalok önkéntes munkáját és természetesen mindazok támogatását, akik hozzájárultak a tábor kivitelezéséhez: Sepsiszentgyörgy Önkormányzatának, Sepsiszentgyörgy Vártemplomi Egyházközségének, Kovászna Megye Tanácsának, valamint Berszány Tibor, Szőcs Gyula, Bálint József, Gecse Olga vállalkozóknak. Jó volt nekünk itt lenni, és találkozunk jövőben, a július 16-tól 19-ig tartandó nagycsaládos táborban!

Gál Judit
nagycsaládos édesanya