A katonai temetőben tartott megemlékezésen mintegy háromszázan vettek részt. Ifj. Czikó László, Csíkszentmárton plébánosa és Bucsi Zsolt Tamás, a sepsiszentgyörgyi református vártemplom lelkésze tartott egyházi szertartást, amely közös imával zárult.

Dolhai István, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője beszédében kifejtette, hogy Úzvölgyében a történelem nem csupán emlékeztet, hanem tanít is. „Tanít alázatra, megértésre, és arra, hogy a múlt sebei csak akkor gyógyulhatnak, ha közösen vállaljuk a felelősséget a jövőért” – hangsúlyozta a főkonzul. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a temető „nem térfél”, hanem végső menedék, az emberi méltóság pedig nem kisajátítható. Kiemelte: a megemlékezés nemcsak ünnep, hanem figyelmeztetés is, hogy a béke soha nem magától értetődő, újra és újra meg kell dolgozni érte. „Bíznunk kell abban, hogy az úzvölgyi temető a jövőben is megmarad annak, ami a rendeltetése, és amit a létrehozást követően, hosszú évtizedeken át számunkra jelentett: az emlékezést, a kegyeletet és az elődeink hősi áldozata iránti tiszteletet. A legfontosabb üzenet számunkra nem lehet más, mint a hazájukért elesett katonák kölcsönös tisztelete, bármelyik oldalon is harcoltak” – mondta Dolhai István.

Bíró Barna Botond, Har­gita Megye Tanácsának elnöke a temetőben nyugvó katonák áldozathozatalát emelte ki, aláhúzva, megérdemlik, hogy „nyugalomban legyenek”. „Nem lehet egy ilyen katonai temető a provokátorok játékszere. Nem lehet levitézlett politikusok megfakult politikai imázsának az eszköze” – mondta. Hozzátette: a jelenlegi generációknak „nem a múlton kell összeveszniük, hanem a jövőért kell összefogni és építkezni”.

Borboly Csaba, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke az úzvölgyi hadi események 101 éves veteránját, vitéz Bartha Mihályt is köszöntötte. A politikus hangsúlyozta: az úzvölgyi sírkert nemcsak egy temető, hanem a magyar történelem szerves része, és a történelmi múltnak a megtartása, az erre való emlékezés, a nemzet és a kultúra megtartása mindenkinek kötelessége.