A székelyföldi románok szervezetének Facebook-oldalán hosszú bejegyzés siratja a Bodok Szállodát, és mindjárt a címben kiemelik, hogy a városvezetés – Antal Árpád polgármester irányításával – 6,3 millió lej közpénzt „pazarolt” a román történelem egyik, a „jelenlegi helyi adminisztráció” számára kényelmetlen jelképének megsemmisítésére. A magyarellenes megnyilvánulásairól ismert román fórum felidézi, hogy az 1971–72-ben felépült szállodát 2014-ben mintegy 745 ezer euróért vásárolta meg a város, most pedig áfa nélkül 2,2 milliót fizet a bontásáért. Az elöljáró azon nyilatkozatát, hogy egy kommunista maradványtól szabadul meg Sepsiszentgyörgy, ferdítésnek tartják: szerintük nem egy politikai rendszerhez köthető az ügy, hanem ahhoz, hogy a Bodok Szálloda a város román közigazgatásának egy fejezetét jelentette, ami „mélyen zavarja a municípium RMDSZ-es vezetését”. Ezt az állítást azzal igazolják, hogy amennyiben a bontás valóban a kommunizmus elítéléséről szólt volna, akkor nem avatták volna fel a kommunizmus múzeumát ugyancsak Sepsiszentgyörgyön. Így fest a történelem szelektív újraírása, amelyben a kényelmetlen szimbólumokat kisöprik, a közpolitikákat pedig kizárólag a magyar közösség érdekeihez szabják – írják. 

A románok fóruma súlyosbító körülménynek tartja, hogy a Bodok Szálloda helyén egy „úgynevezett” ifjúsági és multikulturális központ épül, amelyet az egész közösséget szolgáló projektként mutattak be, de „az előző évek tapasztalata azt jelzi”, hogy „szinte kizárólag” a magyar kultúra szálláshelye lesz. És miközben millió lejeket fognak erre az új épületre költeni, a Szakszervezetek Művelődési Házát hagyják romosodni, a polgármesteri hivatal pedig mindent megtesz a „leblokkolásáért és megkaparintásáért”. A román közösségnek nincs egyetlen olyan terme sem, ahol kulturális előadásokat vagy eseményeket, fesztiválokat, ünnepségeket lehet szervezni, és még az olyan egyszerű kéréseit is rendszeresen, elfogadható érv nélkül visszautasítják, mint Mihai Eminescu költő szobrának felállítása a város központjában – sorolják a bejegyzésben, hangsúlyozva, hogy a város lakosságának egynegyedét kitevő románok ugyanúgy adót fizetnek, mint mindenki más, ezért jogos elvárásuk, hogy ezt a pénzt kiegyensúlyozottan és helyesen használják fel, a 2025-ös esztendő Romániájában ugyanis „elfogadhatatlan”, hogy a város román polgárait meghívottként kezeljék, a forrásokhoz, kultúrához és közterekhez való egyenlő hozzáférés nélkül. 

Végezetül a fórum teljes átláthatóságot követel a most zajló bontási és a következő beruházási költségeket illetően, felhívja a figyelmet a helybeli román közösség „állandó marginalizálására”, és garanciá­kat követel arra, hogy minden állampolgár egyenlő bánásmódban részesül, a közpénzből finanszírozott beruházások pedig valóban az egész közösséget szolgálják majd, ne csak egy részét. 

A Kovászna, Hargita és Maros megyei románok civil fórumának bejegyzése ferdítések és csúsztatások, sőt, valótlanságok egész sora. Kezdve a Bodok Szállodával, amellyel kapcsolatosan az nem világos, hogy egy turisztikai egység (amelyet a kommunizmus bukása utáni magánosításkor egy Brassó megyei román vállalkozó vásárolt meg és tett lakhatatlanná) miért lenne a román adminisztráció jelképe, ami pedig a kommunizmus múzeumát illeti, annak az avatása még nem történt meg, csak egy év múlva esedékes. A Szakszervezetek Művelődési Házát – sokszor elmondta már Antal Árpád polgármester – a város azért akarja megszerezni, hogy visszaadja a kulturális életnek a központi román adminisztráció nemtörődömsége által romos és fertőzésveszélyes hajléktalantanyává züllesztett épületet, amely épp a románok számára fontos Mihai Viteazul-szobor mögött rontja a városképet. Az sem igaz, hogy a románok nem rendelkeznek előadóteremmel: a Művész moziból leválasztott Andrei Mureșanu Színház székhelye korszerűbb, mint a Tamási Áron Színházé. A Mihai Eminescu-szobor felállítását maga a románok civil fóruma ásta alá: ez a szervezet akadályozta meg, hogy Petőfi Sándor és Mihai Eminescu nevét viselő utca legyen Sepsiszentgyörgyön, ugyanez a szervezet indított pereket a városzászlót jóváhagyó kormányhatározat ellen, és a Municípiumi Sportklubot, illetve a Szabó Kati Sportcsarnokot is a románok fóruma perelte vissza az államnak. 

„Hozzászoktunk a félretájékoztatásokhoz és féligazságokhoz a románok civil fóruma részéről, de jobb lett volna, ha akkor fejezik ki aggodalmaikat, amikor a privatizálás során bizonyos turisztikai egységek olyan megyén kívüli vállalkozók tulajdonába kerültek, akik aztán nem teljesítették a vállalásaikat; ezért kerültek az önkormányzatok olyan helyzetbe, hogy megvásárolják ezeket, megmentsék, ami menthető, és lebontsák, ami nem az” – nyilatkozta megkeresésünkre Antal Árpád polgármester. Az elöljáró ugyan szabadságon van, de elmondta: az egykori Bodok Szálloda sokáig eladó volt, megvásárolhatták volna a román nemzetféltők is. 

Az épület lebontásával amúgy még nem fejeződött be a munka: a törmelék elszállítása, az alapozás, a föld alatti vezetékek és az üzemanyagtartály kiásása következik, utána pedig a tereprendezés. A megürülő telek szélén maradt még négy ház, amelyeket később bontanak le. A megtisztított területen ideiglenesen parkolót alakítanak ki, idővel ott épül meg a hat kulturális intézmény székhelyéül szolgáló új művészeti központ, amely természetesen a város egész lakosságának szól.