Általában elmondhatjuk, hogy a korhadó vagy élő fán lakó gombák nagy része jobban alkalmazkodik a szárazabb időszakokhoz, mint a talajon élő (mikorrhizás vagy szaprotróf) társaik. Ezek a fajok a csapadékra is gyorsabban reagálnak, vagyis képesek termőtestet fejleszteni egy enyhe, szemerkélő eső után is.
Nyálkás gyökeresfülőke (Hymenopellis radicata)
Korábban Xerula radicata néven volt ismert, de az újabb molekuláris vizsgálatok a Hymenopellis nemzetségbe helyezték át. Közepes termetű, sárgás-, szürkésbarna kalapjának szélessége ritkán éri el a 10 cm-t. A kalap előbb domború, majd hamar laposra terül. Közepén gyakran kis púp található, felülete nedvesen nyálkás, sugarasan ráncolt, ritkán sima. Áttetsző, nyúlékony kalapbőre könnyedén lehúzható. E gumiszerű réteg védi a gombát a kiszáradástól. Lemezei elég ritkán állnak, szélesek, a tönk előtt felkanyarodnak, fehéres, sárgás színűek, hosszuk változó. A tönk karcsú, jellemzően csavarodott. Töve orsószerűen elvékonyodó, gyakran a faanyagba mélyen gyökerező (radicata – latinul gyökeres). Húsa a kalapban fehéres, vékony, viszonylag rugalmas, a tönkben merev, rostos, nincs jellegzetes illata, íze.
Könnyen felismerhető gomba, esetleg közeli rokonával, a bársonyos gyökeresfülőkével (Xerula pudens) téveszthető össze. Ez utóbbinak általában még hosszabb a tönkje, és ami még jobban megkülönbözteti: kalapja nemezes, szőrös, nem nyálkás.
Lombhullató fák, elsősorban bükk és tölgy felszíni vagy eltemetett faanyagán, gyökerein termő korhadékbontó faj. Gazdáját sokáig elkíséri, előrehaladott korhadási állapotban levő, már málladozó tuskókon is képes megélni. Világszerte széles körben elterjedt, közönséges faj. Környékünkön is gyakran fellelhető, de tömegesen sehol sem fordul elő.
Sepsiszentgyörgyön sem ritka, minden évben felbukkan a város valamelyik pontján. Az idén például, pár héttel e cikk közlése előtt, az Erzsébet park egyik vadgesztenyetuskóján fotóztam le. Egy termőhelyen ugyanabban az időben ritkán fejleszt egy-két kalapnál többet. Termőideje rendszerint májustól novemberig tart. Jellegzetes, mélyre hatoló, gyökérszerű tönkjének köszönhetően, amivel ilyenkor is képes a fától elegendő nedvességet elvonni, a szárazabb időszakokban is megtalálhatjuk. Az ilyen, gombaszegény periódusokban egy-két példánya néha konyhára is kerül.
Nem mérgező, de nem különösképp ízletes faj. Szívós, rágós tönkje nem alkalmas fogyasztásra. Kis mennyiségben azonban érdekes textúrájával fokozhatja a vegyes gombás ételek gasztronómiai értékét. Ha gyűjtünk belőle, feltétlen tároljuk külön, ragadós bőrét pedig elkészítés előtt mindenképp távolítsuk el. A gyógyászatban is próbálják felhasználni, gomba elleni, antibakteriális anyagokat mutattak ki belőle.
Farkas János
