Idén 35 éves a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ). Az egész éves ünneplés mellett az augusztus 14–23. között zajló emléktábor koronázta meg a jubileumi évet, ahol nemcsak Erdélyből, hanem az egész Kárpát-medence és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség különböző korosztályaiból is voltak résztvevők. A tíz nap alatt Kolozsvár Lombi-erdejében a LEHET táborban ezer cserkésznek jelentett kikapcsolódást és szórakozást a jubileumi nagy találkozó.
Visszatekintő
1940-ben Észak-Erdélyben magyar fennhatóság alatt a cserkészet zavartalanul működhetett a háború végéig a Magyar Cserkészszövetség részeként. A kommunista hatóságok 1948-ban betiltották a mozgalmat, a cserkészet csak 1989 decembere után indulhatott újra. 1990 februárjában Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakultak az első magyar cserkészcsapatok. 1990. február 20-án Csíkszeredában alakult újra a romániai magyar cserkészet Tankó Albert és az öregcserkészek vezetésével. 1990. május 15. és 24. között Gyergyószárhegyre hívták össze a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését. Első elnöke Eigel Ernő, a Márton Áron Gimnázium igazgatója volt, őt Gaál Sándor követte majdnem 17 évig. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint 1000 romániai magyar cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen.
Az RMCSSZ az erdélyi magyar kisebbség hivatalos cserkészszervezete, Románia egyik legelső bejegyzett ifjúságnevelő szervezete. Tevékenységei cserkészkörzetekben, cserkészcsapatokban, azon belül őrsökben zajlanak, a szervezet minden korosztály számára nyitott. Világviszonylatban nyolc szövetség van, ami összefogja a cserkészetet: a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagja a Magyar Cserkészek Nemzetközi Fórumának, és szoros szálak fűzik a Magyar Cserkészszövetséghez is.
A cserkészet eszmei háttere összetett: önkéntes, politikamentes, ifjúságnevelői tevékenysége kihat a társadalomra is. Isten, haza és az embertársak szolgálata sok felelősséggel, egyben sok örömmel is jár. Az alapító Bi-Pi (Lord Robert Baden-Powell) szerint egyik legfőbb célja kicsit jobbnak hagyni magunk után a világot, mint ahogyan kaptuk. Baden-Powell 1908-ban jelentette meg a Scouting for boys könyvét, amiben leírta az alapokat. Mozgalmát azért indította el, mert amikor Mafekingben (Dél-Afrika) szolgált, a parancsnoksága alatt álló katonákat akarta motiválni. Rájött, hogy akkor tudnak a leghatékonyabbak lenni, ha minden tisztből a saját tulajdonsága szerinti legjobbat hozza ki. Később sikerült egy olyan rendszert kidolgoznia, amely az egész világon megállta a helyét. A cserkészet pedagógiai gyakorlata egyedülálló és eredményes: év közben őrsökben, 7–9 gyerekkel foglalkozni, élményszerű ismeretátadással, nyáron nagytáborban élni egy hétig az erdőben; a tíz cserkésztörvényt beépíteni az életünkbe.
Valamikor a kilencvenes évek elején családi barátunk, néhai Barabás Lajos tanító, faragómester, a 10-es számú Gyertyánfy Jónás csapat vezetője kért fel, hogy segítsek Szentegyházán a gyerekek cserkészoktatásában. Ehhez fel kellett készülnöm, képzésen kellett részt vennem Gödöllőn, hogy megszerezzem azt a tudást, ami a feladathoz szükséges. Akkoriban indult újra Erdélyben az RMCSSZ azoknak az idős, nagy tudású személyeknek köszönhetően, akik gyerekként élték a cserkészeszményt. Lánykoromban legnagyobb álmaim között szerepelt, hogy ha családom és gyermekeim lesznek, akkor a cserkészetben nőjenek fel. A jó Isten teljesítette ezt a vágyamat, és megadatott, hogy mindkét gyermekem cserkész legyen. Én már csak háttérimával szolgálok, de aki egyszer életében letette a fogadalmat, az idős koráig lélekben cserkész marad, még akkor is, ha nem gyakorolja aktívan.

Méltóságok a kapun
LEHET jubileumi nagytábor
Hosszadalmas, sokrétű és sokfelé ágazó felkészülés előzte meg a nagytábort. Orbán Renáta cserkésztiszt, a szövetség és a tábor kommunikációs vezetője szerint különösen értékes dolog, hogy mindenki önkéntesen vállalt munkát a szervezésben, ugyanakkor bízik abban, hogy aki valamilyen módon részt vállalt a táborok lebonyolításában, az olyan tudásra és gyakorlati tapasztalatra tett szert, amelyet bátran használhat a mindennapokban, a munkahelyén, a karrierjében és a szakmájában is referenciaként. A 7 fős Korona tanács (főszervezők) alá rajokba csoportosulva dolgoztak, azon belül pedig tematikus munkacsoportok szerveződtek, mindegyik egy-egy vezetővel és sok-sok tettre kész, lelkes cserkésszel.
A Megjelenés és PR raj feladatai: arculat és emléktárgyak, bazár; tábori újság, kiadványok és web; protokoll; sajtó és PR; fotó & videó; közösségi média. A Humán erőforrás raj tevékenységei: GHB (konyha), rohamcsapat, építés, egészségügy. A Program raj munkái: keretmese, tábortüzek, belső és külső programok, portyák, túrák és vásártér. A Háttér és logisztika raj feladatai: pénzügy, iroda és web, forrásteremtés, pályázatok, étkezés, szertár és beszerzés, vízellátás. És az altábori törzsek, altábori rajok és vezetőik, akik a résztvevőkkel töltötték a legtöbb időt, koordinálták a napi menetet és igyekeztek maximumra járatni az élményt.
Sorbán Boglárka, a LEHET Jubileumi Emléktáborban közösségi médiáért felelős munkacsoport vezetője, a 14-es Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat segédvezetője: „Számomra hatalmas élmény volt több mint ezer cserkésszel együtt táborozni. A Jubileumi Emléktábor szervezése már egy éve elkezdődött, hisz fontos esemény ez a Romániai Magyar Cserkészszövetség történelmében. Hosszú és tartalmas folyamat volt az elmúlt egy év, amelyben a szervezők vállalták, hogy önkéntesen, idejüket, energiájukat nem sajnálva megvalósítsák Erdély eddigi legnagyobb cserkésztáborát. A szervezői feladatok jól strukturálva voltak leosztva, mindenki azon a területen vállalhatott munkát, amihez a legjobban ért, és ami által személyesen is fejlődni tud. Az én feladatom az emléktábor szervezésében a tartalmak elkészítése volt a Romániai Magyar Cserkészszövetség közösségimédia-felületeire. Így jelen voltam a tábor népszerűsítésének teljes folyamatában egészen a tábor pillanatainak bemutatásáig. Hiszem, hogy küldetésünk hitelesen megmutatni a közösségi médián keresztül a cserkészértékeket, a tábor nyújtotta élményt és szövetségünk munkásságát.”
A tábort meglátogatta Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, ami nagyon megtisztelő, ugyanis erdélyi cserkésztáborban hasonló eseményre még nem volt példa. Körbevezették a táborban, bemutatták, milyen programokon vesznek részt a táborlakók, majd átvették a történelmi zászlót, melyet ajándékba kaptak tőle. Még a parázson sült palacsinta készítését is kipróbálhatta...

Sulyok Tamás köztársasági elnök is tiszteletét tette
A nyílt napon kinyíltak a tábor és Mátyás király várának kapui, hogy befogadhassanak minden látogatót és vendéget. Ennek margójára egy sajtótájékoztatón foglalták össze a tábor szervezési körülményeit, értékeit a jelen lévő érdeklődőknek.
Bálint Lajos Lóránt, az RMCSSZ elnöke idézte fel a kezdetek kezdetét, ahogy az első bejegyzett ifjúsági szervezet a rendszerváltás után elindította a legnagyobb ifjúsági mozgalom erdélyi hullámát. Ma ötven jól működő csapat, több mint 3000 aktív taggal, a hármas eszme működése szerint élteti a szövetséget. Dióhéjban hallhattuk, hogy a LEHET 2025 a negyedik emléktábor a lassan négy évtizedes erdélyi cserkészet történelme során. „Istennek hála, szerencsésen, nagyobb gond nélkül lezajlott ez a nem mindennapi tábor. Örülök, hogy az időjárással is kegyes volt hozzánk a Fennvaló. Minden a lehető legjobban sikerült. Ami nem, azt majd elemezzük és értékeljük. 35 év elég sok idő, hogy hálásak legyünk Istennek minden napjáért, minden csapatért és minden cserkészért. Nekem ebben a hálában telt el a tábor minden perce. A szervezők mellett nem sok munka jutott, így volt időm a családos altábor programjait élvezni, együtt a családommal.”
Hunyadi Mátyás birodalma
Kiss Gellért Zsolt, a tábor vezetője és a másfél éves szervezői munka összefogója a tábor megálmodásáról, működéséről és tartalmáról mesélt. „A LEHET név jelentése nem más, mint Lombi Erdőben Harmincöt éves Erdélyi Tábor – keretmeséje pedig Hunyadi Mátyás és uralkodásának korhű megidézése. A helyszín különleges cserkészenergiákkal van teli, hiszen már az 1940-es években cserkészpark működött itt. A programok sokszínűsége és színvonala teszi igazán méltóvá a 35 éves ünneplést. Bekukkantást nyerhettünk Hunyadi Mátyás birodalmába, ahol nemcsak a megszokott tábori tevékenységekkel töltik napjaikat a táborlakók, hanem a Kolozsvári Magyar Napokon is megjelennek, lovagi tornát rendeznek, kalanderdő, íjászat, kézműves-foglalkozások, kajakozás, ugrálóház, a Tordai- és a Túri-hasadék rejtelmeit tapasztalhatják meg, és ez mind-mind csak töredéke annak az élményhalmaznak, amelyet a tíz nap alatt élhettek meg.” Gellértet 190 szervező társa segítette, hatan irányították a munkacsoportokat, általuk jöhetett létre a cserkésztörténelem egy újabb fénypontja. A szereposztásban ő jelenítette meg a táborban Mátyás királyt. Felesége, Orbán Renáta kommunikációs vezető volt, aki szerepe szerint Aragóniai Beatrix magyar királynét játszotta. A tábor résztvevői csapatokba, vármegyékbe szerveződve versengtek egymással, mindegyik csapatnak van vezetője, azaz főispánja. A történet központi eleme a Szent Korona visszavásárlása aranypengők gyűjtésével, amit a programok során szerezhettek meg.
Orbán Renáta mesélt a 10 altábor összetételéről, struktúrájáról és arculatáról. Kiemelte a támogatók nagylelkűségének köszönhető gördülékenységet, és azt is, hogy olyan szinten összehangolt a tábor szervezői csapata, hogy még egy igazi tábori újság kiadására is kapacitásuk és lehetőségük volt. A Tábori miújság öt lapszámot ért meg ötletes, kreatív kis anyagokkal, tábori készítményekkel, a Koronatanács bemutatásával, korabeli hangulatokkal, keresztrejtvényekkel, időjárás-jelentéssel és képtörténetekkel... Úgy érzi, hatalmas köszönettel tartoznak a támogatóknak, az összes olyan cserkésznek és hozzátartozóinak, akik a LEHET megalkotására áldozták idejüket, energiájukat és minden odaadásukat.

Tábori miújság érdekességekkel
Életre szóló keresztény értékek
Kerekes László, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke, a 96-os számú Pongrácz Szent István Cserkészcsapat vezetője is jelen volt az ökumenikus istentiszteleten. Röviden így foglalja össze a tábor lényegét: „A cserkészek Mátyás király udvarába érkeztek, tanultak történelmi tényeket és a hétköznapjaikban hasznosítható ismereteket, egyben önállóságot, életrevalóságot, összetartozást, emberi, keresztény értékeket. Versenyeztek, de azt is megtanulták, a fő célt összefogással tudják leginkább elérni: egymást építve épülnek.”
Megkérdeztem néhány háromszéki cserkészvezetőt, hogyan élték meg a jubileumi nagytábort, milyen élményeik voltak.
Csiszér Emese, a 14-es Dr. Kovács Sándor sepsiszentgyörgyi cserkészcsapat rajvezetője: „A táborban én a belső kiadványok munkacsoportban dolgoztam, ez új volt legtöbbünk számára, mert egy átlagos cserkésztáborban nincs lehetőség tábori újságot készíteni. Ennek ellenére sikeresen kiadtunk 5 számot, valamint a Velemjáró füzetet. Az interjúknak és cikkgyűjtéseknek köszönhetően beleláttam mind a tíz altábor életébe, sok-sok érdekes, színes egyéniséget megismerve. Volt szerencsém besegíteni a belső programok megtartásába, így tapasztalatot gyűjtöttem azzal kapcsolatban, hogyan lehet ezer embernek izgalmas programokat tartani. Azért én sem maradtam ki a mókából: gyújtottam tábortüzet, részt vettem kajakozáson és más, a korosztálynak szóló felfedező programon. A LEHET minden szervező számára hatalmas munkát jelentett, de nagyon boldog vagyok, hogy létrejöhetett, és alig várom a következő jubileumi nagytábort!”

A 040-es Szent György csapat jubileumi táborlakói
Köpe Anna Mária, a négyfalusi 059-es Zajzoni Rab István Cserkészcsapat csapatvezető-helyettese: „Két cserkészlány anyukájaként és aktív felnőtt cserkészként úgy éreztem, hogy kötelességem elmenni, segíteni bármiben is, főleg, hogy mindkét lányomat beírattam a táborba. Az elején gondolkoztam, hogy hova is iratkozzak, de mindenképp a segítség volt a célom. Végül a családos altáborban voltam törzstag, azaz „nemes”, mert ott volt a munkámra szükség. Az elején furcsa volt, mivel sok feladatot nem kaptam, de végül hálával tartozom, mert emiatt volt időm kikapcsolódni, megismerni közelebbről a vezetőséget és a résztvevőket. Nagyon jól telt, fizikailag kicsit fárasztó, de lelkileg feltöltődtem. Nagyon várom a következőt!”
Györgyjakab Tímea, a 115-ös számú Bölöni Farkas Sándor sepsiszentgyörgyi cserkészcsapat vezetője: „A felnőtt és családos altábor a LEHET legkisebb, de egyben legszínesebb altábora volt: nálunk volt a tábor legkisebb és legidősebb lakója (8 hónapos, illetve 82 éves), de megfordult itt a cserkészszimpatizánstól a cserkészvezetőig mindenféle képzettséggel rendelkező személy. Az altábor programja alkalmazkodott a kisgyerekes családok ritmusához, de szerves része volt a teljes tábori életnek is. Mi is ugyanúgy építkeztünk, zászlót varrtunk, őrsi szolgálatokat teljesítettük, mint a többi résztvevő, valamint voltak felnőtteknek szóló előadások és beszélgetések is, ez idő alatt pedig a gyerekekkel cserkészek játszottak. A családi együttlét és a cserkészet szép ötvöződése volt a családos altábor, ahol öröm volt együtt megélni a tábortüzek vidámságát és a közös imák meghittségét.”

Szabadon, örömmel, szeretettel
Nánia Hanna, a 34-es Gábor Áron kézdivásárhelyi cserkészcsapat segédvezetője: „Kislány korom óta tapasztalom: a cserkészet elsősorban örömteli szolgálat Isten, haza, embertárs felé. Szolgálat a szeretetben, a szervezésben, a jelenlétben. Amikor bő egy éve Bereczki-Orbán András programokért felelős fő szervező felkért, hogy lássam át és tartsam kézben a LEHET tábortüzeit tíz altábor számára, ilyesfajta szolgálatot vállaltam. Bár akkor még nem tudtam elképzelni, hogyan érezheti jól magát majd vasárnap este ezer ember a tűz körül és milyen módon teremtünk egyszerre tíz tűzhelyet kilenc napra a Lombi-erdőben ennyi cserkésznek. Lelkes munkacsoportommal azon dolgoztunk a táborban, hogy a nyolcadik törvény értelmében – A cserkész vidám és meggondolt – minden altábor tartalmasan tölthesse az estéit, felszabadultan reflektálhasson az átélt élményekre és jobban megismerhesse cserkésztestvérét, önmagát. Nevessen, kapcsolódjon, mélyüljön el a lángok mellett. Kreatív munkát, de kellő átlátó képességet is kívánt a feladat. A tábortüzek mellett a kiadványoknál is besegítettem, hiszen szívügyem az újság. A szavak szeretetét ebben a két csoportban egyesíthettem. Hálás vagyok és büszke minden jelenlévőre, hiszen augusztusban megmutattuk: egymást szolgálni így LEHET és így érdemes: szabadon, örömmel, szeretettel.”
A tábortüzekben mindig van valami csodálatos. A parázs pattogása, a fa sercegése, a különböző jelenetek, a népdalok éneklése és átköltése majd az esti ima, ami lezárja a nap történéseit. Általában eléneklik a Szellő zúg távol című éneket is, amely így hangzik: „Szellő zúg távol, alszik a tábor, /Alszik a tábor, csak a tűz lángol. / Rakd meg, rakd meg cserkésztestvér azt a tüzet, / Isten tudja, mikor látunk megint ilyet! / Szellőzúgásnak fárad a hangja, / Kis falucskának szól a harangja. / Hallga, hallga, szól a harang, bim-bim, bim-bam, / Lelkünk mélyén kél rá visszhang, bim-bam, bim-bam.” És a lélek mélyén visszhangzik...