Igaz, a kormány és a miniszterek változtak közben – a bánya elárasztásakor ügyvivő kormánya volt az országnak –, de az állami sóvállalat, a Salrom vezetői rendíthetetlenül állnak a helyükön, mi több, packázni is mernek a feletteseikkel: Radu Miruță gazdasági miniszter elmondása szerint nem hajlandóak összehívni a részvényesek közgyűlését, amely hivatalosan tudomásul vehetné a céget ért óriási, nemtörődömségből keletkezett veszteséget és meneszthetné annak igazgatóit. Ez törvénysértés, tehát perre kerül – de épp akkor, amikor az igazságszolgáltatás sztrájkol, mert a bírák és ügyészek nem akarnak lemondani a kiváltságaikról. A miniszter bízik abban, hogy a vétkesek előbb-utóbb megfizetnek a mulasztásaikért, de nem tudni, mire alapoz, ha még a kormányfői ellenőrzés sem zárult le sem a sóvállalatnál, sem a vízügynél. 

Közben megépült az a vezeték, amelybe a Korond-patakot terelték be a sóbánya fölött. De az is hogyan? A Salrom egy olyan céget bízott meg a kivitelezéssel, versenytárgyalás nélkül, amely műszakilag és szakmailag sem volt felkészülve egy ilyen munkálatra. Késtek is vele egy kerek hónapot, és az azóta eltelt második hónapban már látszott, hogy nagyobb esőzést nem véd ki, de a helybeliek szerint száraz időben is szivárog a cső. A sóvállalat nem vette át, és nem is kezdett további védelmi beruházásokba, pedig minden szakértő elmondta, hogy a patak becsövezése nem elég: ez csak az első lépés, amely után még nagyon sokat kell tenni. Már nem is annyira a bányáért, mert azt menthetetlennek nyilvánították, hanem a Kis-Küküllőért, amelynek élővilágát a sószennyezés teljesen kiölte. Megoldás van, a talaj szikesedése is visszafordítható, de ez többévi erőfeszítést kíván – ezért kellene elejét venni egy újabb csapásnak. De akik 18 évig nem tettek semmit a bányakatasztrófa kivédésére, azok utólag is nagyon ráérnek.

A parajdiak pedig próbálják újra feltalálni magukat, más megélhetési lehetőségeket keresni. Ötletekben nincs hiány – Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, aki síoktatói képesítéssel is rendelkezik, a bucsini sípályák és a Görgényi-havasok túraútjainak bővítésében lát esélyt a turizmus fenntartására, Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium megálmodója a világ legnagyobb fotóalbumának és egy Európa sólegendáira épített élményparknak a létrehozását javasolja, Trucza Adorján, a Taste of Transylvania alapítója és más gasztronómiai szakemberek az erdélyi konyhaművészetre építenének vendéglátást –, a kérdés az, hogy van-e erő a megvalósításukhoz ebben a megpróbált közösségben, amely a nyarat még túlélte, de az ősz beköszöntével várhatóan sok vállalkozás bezár, munkahelyek százai szűnhetnek meg.

Most lenne igazán szükség az államra, támogatásokra, pályázati, fejlesztési, képzési lehetőségekre, ha meg akarjuk előzni a még nagyobb bajt, az elvándorlást.

A vízzel elárasztott Sószoros – a munkanélküliség kiürítheti a falut. Fotó: Facebook / Nyágrus László