„Urunk, kérünk, adj tehetséget, testi és lelkierőt, hogy közösségünket és templomunkat a Te dicsőségedre felépíthessük, ámen.” Ez az imádság hat éven keresztül, az új templom alapkövének letételétől a felszenteléséig (2011–2017) minden istentiszteleten elhangzott a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református gyülekezetben. Az imádság meghallgattatott: felépítették templomukat és a gyülekezet igazi közösséggé formálódott. Erről emlékezett meg a húsz évvel ezelőtt létrejött gyülekezet az új kenyér ünnepén tartott hálaadó istentiszteleten vasárnap.
Az évforduló alkalmából a gyülekezet két lelkészével, Bancea Gáborral és Hegyi Istvánnal idéztük fel az elmúlt két évtized történéseit és vázoltuk a közösség jelenlegi életét, jövőbeli elképzeléseit.
Az akkor meglévő három sepsiszentgyörgyi református gyülekezet – szemerjai, vártemplomi és belvárosi – mellett negyedikként alakult meg a Gyöngyvirág utcai egyházközség 2005 őszén a körzetek újrarendezése révén. Területileg az Állomás negyedi és az Olt-parti református hívekre korlátozódott, a tagok többségét a belvárosi gyülekezet adta.
A körzet reformátusait kezdetben Mátyás István angyalosi beszolgáló lelkész pásztorolta. A lelkészválasztást 2006 januárjában tartották, majd bizonyos hibák miatt novemberben megismételték, Bancea Gábor bitai lelkészre esett a választás. Még abban az esztendőben, májusban felszentelték az Erdélyi Református Egyházkerület által építtetett ifjúsági központot a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által biztosított területen, amely az új gyülekezet otthonává vált.
Mielőtt megáldotta az új létesítményt, Pap Géza, az egyházkerület akkori püspöke leszögezte: azoknak a reformátusoknak, akik a negyedik gyülekezet körzetében laknak, tudomásul kell venniük, hogy ide tartoznak; a másik három gyülekezetnek segítenie kell anyagiakban és lelkiekben, hogy az új közösség gyarapodhassék; a jövőben építsenek templomot és parókiát.
Templomépítés
A templom építésének szándéka a több mint 1800 lelkes gyülekezetben is igen erős volt, az Erdélyi Református Egyházkerület pedig tisztán kifejezte, ennek a közösségnek gyarapodnia kell és Isten hajlékát felépíteni a gyülekezet számára.
Az alapkövet 2011 augusztusában, újzsenge vasárnapján helyezték el az ifjúsági központ szomszédságában, az ezt megelőző istentiszteleten Kató Béla, az egyházkerület akkori főjegyzője azt mondta: itt nemcsak köveket raknak egymásra a templomépítők, hanem mindazt a tapasztalatot, sajátosságot, melyet magukkal hoztak ebbe az Olt-parti városrészbe a különböző helyekről idetelepedettek.
Már az alapkőletételnél megkezdték az adománygyűjtést a templom építésére. Ettől a naptól az új templom felszenteléséig (2017. augusztus 27.) minden vasárnap az istentiszteleten elhangzott az írásunk elején idézett ima, melyet Bancea Gábor lelkész azért tartott fontosnak, mert szerinte a templommal együtt a közösségnek is épülnie kell, hisz lélek és imádság nélkül nincs templom, közösség nélkül nincs gyülekezet.
Úrvacsorához járulnak a hívek
Az építkezés a helyi önkormányzat anyagi támogatásával indult, hozzájárult a kultuszminisztérium, helyi cégek és intézmények, a megyei önkormányzat, a magyar kormány. Az építkezés utolsó évében Sepsiszentgyörgy magyar történelmi egyházai a templomépítés javára részben vagy egészben lemondtak a helyi önkormányzat vonatkozó pályázatán elnyert összegekről, és közben folyamatosan adakoztak a gyülekezeti tagok is.
Ünnepi pillanat volt, amikor a tíz éve létrehozott gyülekezet Zakariás Attila tervezte félig kész temploma sisak nélküli tornyába felhúzták a 450 és a 210 kilogrammos két harangot 2015 áprilisában. Orgonát a sepsiillyefalvi református egyházközség adományozott a gyülekezetnek. Az új templomot 2017. augusztus 27-én szentelte fel Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki az ünnepi istentiszteletet megelőző keresztelési szolgálaton azt mondta: gyermekeinknek építjük a templomot. Bancea tiszteletes szerint nagy dolog volt, hogy az ötszáz éves reformáció emlékévében sikerült felszentelni a templomot, mert úgy véli, ezzel azt is kifejezték, az előző nemzedékek valamit letesznek az asztalra és kötelezik a következő nemzedéket, hogy az örökséget átvegyék.
Minden résznek megvan a helye a közösségben
A húsz éve létrehozott gyülekezet építkezése történetének felidézése után – amelyet az elmúlt két évtizedben lapunkban is végigkövettünk – Bancea Gábor és Hegyi István tiszteletessel a gyülekezet lelki építkezésére, számbeli adatkora, nehézségekre és sikerekre tértünk át.
Elmondták, végig élt bennük a remény, hogy felépül a templom, és amikor ők már nem lesznek, itt szólni fog az orgona, zsoltárt énekelnek, összegyűlnek az emberek. Hittek ebben, és jelenleg is van okuk, hogy higgyenek, mert ez a közösség bebizonyította, hogy élni akar – mondották. Igaz, hogy a gyülekezet állandó mozgásban van, egyesek jönnek, mások mennek, a fiatalok keresik a városközponti jobb iskolák közelségét, az idősek, a betegek elmaradnak a templomtól, de minden résznek megvan a helye a közösségben – vélik.
Húsz év alatt 337 gyermeket kereszteltek, 370 temetés volt, 160 házasságkötés történt, 361 személy tett konfirmációi fogadalmat. Esztendő végén veszik számba a pontos létszámot, jelenleg néhány híján 1900 lélekkel számolnak. Az egyházközség terület szerinti körzete elöregedőben, az idős ember nem költözik, főként a fiatalok városon belüli és városról falura történő migrációja határozza meg a gyülekezet csoportdinamikáját. Beszélgetőtársaim szerint bárhogy alakul, minden korosztály megtalálja itt a helyét, a kérdés, kik azok, akik valóban kötődnek a közösséghez, akik érzik, hogy életük szorosan kapcsolódik Istenhez.
Új kenyér ünnepén hálát adtak a kenyérért, az életért, a lelki táplálékért
A gyülekezetben az alapprogram a vasárnapi istentisztelet, működnek a gyermek- és ifjúsági tevékenységek, a vakációs bibliahét, nagyon aktív a presbitérium és a nőszövetség, évek óta tartják az adventi zenés áhítatokat, szervezik a tavaszi és őszi előadásokat a Teológia mindenkinek sorozat részeként, amikor vallási, kulturális, politikai, művészeti, hitbéli, magyarságtudattal kapcsolatos, valamint történelmi témák vannak terítéken. Évente kétszer, anyák napján és farsangkor tortasorsolással egybekötött közösségi találkozót tartanak, rendszeresek a szeretetvendégségek, csak az nem részese valamilyen gyülekezeti tevékenységnek, aki nem akar.
A templom bejáratánál keresztyén irodalmat lehet vásárolni, azt mondják, ezzel a könyvasztallal azt próbálják kifejezni, hogy olyan embereknek szeretnek prédikálni, akik olvasnak keresztyén irodalmat. A diakóniai szolgálat is jelen van a gyülekezetben: betegeket látogatnak, évente kétszer-háromszor fogyatékkal élők számára tartanak istentiszteletet.
Hiányérzet, jövőkép
Amikor a hiányosságokról, nehézségekről kérdezzük a két lelkészt, számítunk arra, hogy az anyagi gondokkal kezdik, hisz ez az új, alig húszéves gyülekezet nem rendelkezik erdővel, földekkel, temetőkerttel, amelyek anyagi biztonságot jelenthetnének, mégsem erre panaszkodnak a leginkább. Pedig az anyagi igencsak fontos tényező, ha csak egy példát hozunk fel, az is lényeges az ifjúság nevelése, a közösségépítés és -megtartás tekintetében: nem áll módjukban tábort szervezni egyházi támogatással, a körzetükben lakó szülők pedig nem igazán tudják megengedni maguknak az ilyenfajta nagyobb költségeket. Ellenben, ha a gyülekezet előrehaladásához, valamilyen konkrét cél eléréséhez kell hozzájárulni, sokan nyúlnak a zsebükbe – hangsúlyozzák a lelkipásztorok.
Vagyoni szempontból előrelépés, hogy püspöki mandátuma utolsó évében, tavaly Kató Béla lehetővé tette, hogy az ifjúsági központ az egyházkerület tulajdonából kerüljön a Gyöngyvirág utcai egyházközség tulajdonába, ezáltal a templom, az ifjúsági központ és a két lelkészi lakás olyan épületegyüttes, ahol a gyülekezet otthon érezheti magát.
A jövőt illetően Bancea és Hegyi tiszteletes úgy véli, egyetlen gyülekezet sem tudja újból feltalálni a spanyolviaszt, megváltozott világunkban nem a református egyházat kell megreformálni, hanem a tagoknak kell naponta reformálódniuk, hogy a Krisztus szerinti hitben újra és újra erőt, bátorítást, reménységet és hitet találjanak, és akkor megmarad a közösség.
Minden református szolgatárs feladata, hogy visszavigyük a közösségekbe az atomizálódott társadalom tagjait – mondották. Sokszor az igehirdetés, a liturgia, az, hogy el tudta mondani az ember a bűnvallomást, el tudta énekelni a szoltárt, ezek is egymagukban megtartanak, de számolni kell azzal is, hogy a világot követve az egyházban eseményszerűvé váltak a programok. Nem kell megváltoztatni a tartalmat, csupán a módszert, ahogyan közeledik az egyház a gyermekekhez, a fiatalokhoz, a lényeg: vissza kellene jutni, hogy az ember szívből, az Istenért menjen a gyülekezetbe – hangsúlyozta a húsz éve alakult gyülekezet két lelkipásztora.
