A Lemhényi Ifjúsági Szervezet (LISZ) Hőseink Ösvényén túracsoportja idén is megszervezte augusztus 22. és 26. között az immár hagyományossá vált, közepesen nehéz túráját a nyolcvanegy esztendővel ezelőtt az Ojtozi-szoros és az Úz völgye védelmében hősi halált halt székely katonák emlékére.
A gyalogtúra megálmodója és vezetője ezúttal is Lukács Botond volt. A 90 kilométer hosszú, három napra beütemezett ötödik emléktúrán huszonketten vettek részt. A legkisebb hétéves, a legidősebb pedig hatvanéves volt.
A LISZ sajtóközleménye szerint az emléktúra augusztus 22-én Ojtozban a római katolikus templomkertben 2007-ben felavatott Honvédemlékműtől indult, ahol ima kíséretében egy csokor rózsát helyeztek el az emlékmű talapzatára, majd öt visszatérő túrázó átvette a csapat egyik jelvényét, az acélfokost, amely nemzetünk történelmét minden korban végigkísérte. A csapat szabályai szerint az acélfokos pénzzel nem vásárolható meg, azt csak kiérdemelni lehet. „Ára” két végiggyalogolt Ojtoz–Úzvölgye túra, amely bőven 180 kilométer nehéz hegyi terepen, ezzel válhat valaki a csapat elismert tagjává, elnyerve az acélfokost.
Ojtozból a már megszokott útvonalon indultak el, és naponta harminc kilométert gyalogoltak az Árpád-vonal mentén az ojtozi völgyzártól az Úz-völgyi völgyzárig. Első nap Ojtozból indulva a Nagy Sándorig jutottak el, ahol a tető közelében található táborhelyüket késő délután érték el. Rövid pihenő után igyekeztek fel a csúcsra, hogy megnézzék a naplementét.
Az egész éjszaka zuhogó eső sártengerré változtatta a továbbvezető utat, ezért kénytelenek voltak módosítani az eredeti útvonalon, amelynek célja a Piripó-tetőn épült menedékházuk volt. Az Ojtoz–Úzvölgye túra második napjának táborhelyén, a Kászonfeltízhez tartozó Piripó-tetőn eddig igencsak ki voltak téve az időjárás kénye-kedvének, hiszen az előző években az éjszakát a szabadban kellett tölteniük. Mostanra, hála a sok jóindulatú támogatónak és a csapat dacos határozottságának, többhetes szervező- és előkészítő munka után felépült a mobil menedékhely, ahol a második éjszakát töltötték.
Harmadik nap, augusztus 24-én érkeztek meg Úzvölgyébe. A hadi temetőben egymás kezét megfogva csendes imával köszönték meg az isteni gondviselésnek, hogy átsegítette őket minden akadályon, és végül megérkezhettek végső céljukhoz, az Úzvölgyi hősök temetőjébe. A szálláshelyükön minden kényelem biztosítva volt, tiszta szobák, kényelmes ágyak, zuhanyzó stb., mégis páran az Úz-patakban való fürdést választották. A finom és meleg vacsora után késő estig szólt a nóta a tábortűz fényénél.
Másnap reggel az Úz-völgyi völgyzár erődítményeit nézték meg. Lőállások sokaságát, a Mátyás király erődöt, majd az Aklosban megtekintették a nagy háború nyomait és az ott harcoló katonák emlékére állított keresztet. Augusztus 26-án délben a csapat katonai hagyományőrző tagjai második világháborús határvadász-egyenruhában díszőrséggel és katonai tiszteletadással rótták le kegyeletüket a hadi temetőben a nemzet hős fiainak emléke előtt. A túrán részt vevő gyermekek a hagyományőrző határvadászokkal közösen helyezték el a Hőseink Ösvényén túracsapat koszorúját a hősök emlékművénél.
