85 éve annak, hogy 1940. augusztus 30-án, délután 3 órakor a bécsi Belvedere-palotában Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter a második bécsi döntést kihirdette. Ennek értelmében Magyarország visszakapta az 1920-as trianoni békeszerződés nyomán Romániához került Erdély északi részét, 43 104 négyzetkilométeres területet 2,394 millió lakossal (melynek 53,6 százaléka volt magyar). A honvéd csapatok szeptember 5–13. között vonultak be Észak-Erdélybe. Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. A visszatérő területek magyar lakossága leírhatatlan örömmel köszöntötte a honvédség alakulatait. A közbeszéd és az utókor gyakran az 1940–1944 közötti időszakot „kis magyar világ” néven emlegeti.

A rövid, családias hangulatú megemlékezés Vörösmarty Mihály Szózatával kezdődött, majd Beke István Attila a történelmi nap jelentőségét méltatta, amit az anyaországtól elszakított területeken élő magyarság a mai napig nem felejtett el. Elmondta, Románia további területi veszteségeket szenvedett el: át kellett adnia Besszarábiát a Szovjetuniónak, Dél-Dobrudzsát pedig Bulgáriának. Arról is szólt, hogy az ítélet kihirdetése után Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult. Beszédét az Igazságot Magyarországnak szavakkal zárta.

Ambrus Ágnes ny. egyetemi oktató irodalmi alkotásokból olvasott fel rövid szövegeket, amelyek ecsetelik az eufóriát, melyet az észak-erdélyi emberek éreztek azokban a napokban. Tamási Áron és Wass Albert az elsők között reagált a történelmi eseményre, írásaikban azt hangsúlyozva ki, hogy a gyűlöletre nem lehet válasz a gyűlölet, hogy emberségesen kell viszonyulni a másik nemzethez, a románokhoz, még akkor is, ha nagyon sok sérelmet kellett elviselni az elmúlt huszonkét év alatt. Gyűlöletre nem gyűlölet a válasz, hanem a remény, a szeretet és a megértés – hangsúlyozta a ny. egyetemi oktató.

Biró Levente Tibor kézdiszárazpataki oktató végül arról beszélt, hogy a baráti társaság tizenöt éve jár arra a helyre emlékezni és ünnepelni, majd korabeli tudósításokból olvasott fel részleteket a magyar honvédek bevonulásáról Észak-Erdélybe, illetve Háromszékre. A koszorúzás után a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Az ünnepségen Fülöp Hilda harmadik osztályos kézdiszárazpataki tanuló az alkalomhoz illő népdalokat énekelt.  A kettős kereszttől a megemlékezők Farkas Gyula (1912–1944) sírjához vonultak, ahol – miután azt rendbe hozták – közösen imádkoztak. Az ünnepség id. Bara Endre katrosai hétvégi portáján szeretetvendégséggel ért véget.