Ahol „vándorol” a bolgárkertészet

2025. szeptember 3., szerda, Faluvilág

Mesélő falvaink sorozatunkban két, Sepsiszentgyörgytől délre eső település bemutatását a községi rangot viselő Kökössel szándékoztunk kezdeni, de Szotyorral indítunk. Azzal a város melletti peremfaluval, ahol hamarabb meggyökerezett az ígéretes vállalkozásnak bizonyuló bolgárkertészet, és az csak Kökös polgármesterének tűnt fel, hogy közel tíz kökösi fiatalember házasodott Szotyorból, s különös volt számára, hogy a tehetséges feleségek kezén-tudásán vándorolt be oda is a bolgárkertészet.

  • Református templom. Fotók: Albert Levente
    Református templom. Fotók: Albert Levente

Ennek szerfelett örvendtek a kökösiek is, ugyanis ha valaki a zöldségeskertet lélekkel és odaadással műveli, otthon is megélhetést teremt számára, nem kell más településre ingáznia az asszonynépnek. A dolog azonban nem éppen ilyen egyszerű, mert ez a kertészkedés tudományos alapokon nyugszik. Mesélték e sorok írójának a szotyori asszonyok, hogy sok évvel ezelőtt – úgy lehet, hogy még az első világháború előtt – egy brassói bolgárkertész telepedett meg Szotyorban, s azok munkásai elsajátították ennek a kertészkedésnek a mikéntjét, titkait, azóta pedig sikerrel művelik, és apáról fiúra, anyáról leányra hagyományozódik. Ki ne tudná, hogy a rég Brassóba telepedett bolgárok lakóhelyét, a Bolgárszeget egyedül a mi magyar nyelvünk örökítette meg ebben a formában! „A szűk brassói bolgárszegi kertekben a lakók intenzív zöldségtermesztéssel foglalkoztak. Több, a Balkánon fogyasztott zöldségfélét ők honosítottak meg még a brassói szászok asztalán is” – állítják Brassó helytörténetében.

 

Új lelkészi lak és gyülekezeti központ

Szotyor lakói büszkék arra, hogy minden jót megtartottak és megörököltek a település népéletének tisztes múltjából, és ragaszkodnak azokhoz. Mint peremfalu, ha lehet így emlegetni a települést, szorgalmas és alkotó kisközösségként „nem hoztak szégyent a falura”, állítják, s élik a kétlaki életet, de megőrizték önálló református egyházközségüket, római katolikus filiájukat, művelődési otthonukat, testvértelepülési kapcsolatokat ápolnak a magyarországi Alsónánával.

 

A Serester- és az új ház

 

Nemcsak a szotyoriak büszkék arra, hogy aránylag rövid idő alatt új lelkészi lakás és gyülekezeti központ született a megrozzant régi paplak helyébe. Ezzel közel egy időben épült meg a református templom mögötti részen a település ravatalozója.

Az egyházközség lelkipásztorával, a közéleti személyiségként is ismert Sánta Imre lelkésszel megtekintettük az impozáns és korszerű épületet, megálmodása Zakariás Attila és a Linea Kft. munkája, kivitelező a közismert baróti Cseresznyés Szilamér csoportja volt. Kiderült, hogy jócskán van még tennivaló, szándékoznának rendezni a tágas udvart, és tájba illő kerítést építeni a telek út menti frontjára.

A lelkész hosszan sorolta, hogy a költségek tetemes részét határon túli anyagiakból fedezték, besegített a református egyházkerület, a megyei és a helyi önkormányzat. Tiszteletes Sánta Imre közel negyedszázada lelkész, kanadai tanulmányútja után Ikafalva és Bikfalva volt a szolgálati helye, 2019-től pásztorolja a 365 lelket számláló szotyori református eklézsiát. Pezseg a gyülekezeti élet, megalakult a Református Ifjak Egyesülete, minden munkában nélkülözhetetlen a nőszövetség tevékenysége, melynek elnöke Demény Márta gyógy­pedagógus.

 

Márton Edit lelkész

 

Többrétű a falugond

Szotyor falufelelőse Miklós András. Minden ujját a település ütőerén tartja, érzékeli a hely bajait, lelkiismeretes gondnoka s énekvezére is a református egyházközségnek. „Valós gondunk lassan templomunk külső-belső meszelése is” – mondta. Mint zeneismerő és zenész felvállalta a falu közművelődését, ápolója-védője a település művelődési otthonának. „Egy csak majdanában megvalósuló aszfaltozás hiányában Szotyor minden utcája kavicsot kapott, s nem titok az sem, hogy vannak olyan utcaszakaszok, ahol a szennyvízhálózat hiányát pótolni kellene” – mondja. Másik gond, hogy meg kell menteni a volt iskola, a jelenleg csak kis létszámú gyermeket gondozó óvoda műemlék jellegű épületét, amelynek homlokfalán látható névadója, Szotyori Nagy Tamásné Vajna Terézia portédomborműve.

A Nagy család erőfeszítései révén visszakapta régi pompáját a família régi kúriája. Eleget téve az épület maradék nélküli restaurálásának, tiszeletben tartva történelmi emlékhelyi jelentőségét, most Nagy-kúria Panzió néven működik, halljában családi hagyatékként őrzik a tulajdonos Nagy család asszonyának, Vajna Teréziának és fiának, Szotyori Nagy Tamásnak a portréját, mely a családi hagyomány szerint egy ismeretlen olasz festőművész munkája. A tulajdonos ifj. Nagy Tamás elmondta, hogy hét szobában összesen tizennégy hely áll a turisták rendelkezésére, akiknek 80 százalékát bukaresti és konstancai, majd német, francia, magyar és izraeli vendégek teszik ki.

Szotyor termelőegységei közül a friss ízek világát, a Zoemia pékipari egységet kerestük fel, ahol kiváló kenyérféleségeket, többek között teljes kiőrlésű kenyeret és pékipari édes süteményeket készítenek.

 

Rápolti Béla gondnok

 

A múlt szava

Ma is létező örökség a falu református temploma. 1463-ban védelmi célokat is szolgáló várfalakkal körülvett plébániatemplomáról emlékezik a szakirodalom. Ebből a templomból maradhatott meg az 1426-ból származó kis harang, melyen az akkori idők latin nyelvű harangfelirata olvasható: O Rex gloriae veni cum pace (Dicsőség királya, jöjj békével). A helyi hagyomány azt tartja, hogy a tatárdúlás idején az Oltba süllyesztették, mert nagyon féltették, s csak évszázadok teltével került elő annak iszapjából. A régi erődtemplomot az 1802-es nagy földingás pusztította el, kötelezve keresztény lakóit, hogy újat építsenek a feltehetően XV–XVI. századi vár köveiből. Templomát 1816–1825 között újjáépítették, késő barokk harangtornya azonban 1869–1871 között készült el.

Az épületet körülölelő temetőkertben áll a Nagy család temetkezési kriptája is. Itt nyugszik a család több jeles tagja: Szotyori Nagy Tamásné Vajna Terézia (1805–1884) is, aki a magyar szabadságharc idején tanúsított magatartása miatt – kúriájában bújtatta és élelmezte az osztrák terror elől menekülő honvédeket – Nagyszeben börtönében szenvedett, másik fia, Szotyori Nagy Károly (1838–1898), aki egyik udvarházában látta vendégül 1884 áprilisában Jókai Mórt és 1887 nyarán Mikszáth Kálmánt, akik mindketten háromszéki választókerületi képviselők voltak.

 

Római katolikus kápolna-templom

 

Az időközben lélekszámukban megszaporodott szotyori katolikusok az 1989 előtti kommunista időkben nagy nehézségek közepette építettek maguknak kis kápolnatemplomot, védőszentje Szent Imre herceg – tudtuk meg Rápolti Béla gondnoktól. Kis harangját gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi katolikus püspök ajándékozta 1903-ban. Ide került az a harang is, melyet 1937-ben, az erőszakos elrománosítás idején – országos rendeletre – a falunak „ajándékozott” a chișinăui (!) felekezeti iskola. De mert itt nem létezett görögkeleti gyülekezet, a harang az új kápolnába került. Készült a bukaresti Gheorghe Dumitrescu-féle Oituz nevű öntödében. Az illyefalvi anyaegyházhoz tartozó katolikus filia híveinek lélekszáma félszáz.

 

Gólyás Kökös

Megyénk déli kapuja „Gólyás Kökös”, az a községközpont, ahová a legszentebb kapcsolat, a házasság útján „vándorolt el” – a polgármester kifejezésével élve – Szotyorból a bolgárkertészet. Nem kell mást tenni, csak bekukkantani a brassói piacra, amikor már lejártak az ókirálysági primőr termékek, ott találjuk a mi kertészeinket is zöldségeikkel.

Még ha olykor ismétlem is a már megfogalmazott emlékeimet, vidéki riportútjaim során volt alkalmam megismerni ezt a sepsiszéki települést, s bár népességének összetétele változott az idők folyamán, a kökösi emberekben fellelhettem székelységünk jegyeit, tulajdonságait, hagyományos vendégszeretetét. 

 

Miklós András falufelelős

 

Van ennek a településnek ragadványneve is. „Volt egy öregasszony, aki mindig a kapu előtti padon töltötte szabadidejét és állandóan bucsálódott. Mi a baj, néném? – kérdezték a szomszédok. Búsulok, mert még nem jöttek meg a gólyák. Örvendett, amikor megérkeztek, mert mindig a nagy madarak életével foglalkozott. Ismét bucsálódik-e, néném, a gólyákkal, ’sze már ismét itt vannak? – kérdezték tavasszal ismét. Igen, most azt búsulom, hogy milyen messzire kell szegényeknek innen majd elrepülniük. A gólyás néniről, akit az egész környék ismert, a falura is ráragadt: Gólyás Kökös.”

Nevének hallatán az olvasónak bizonyára a híres csata és Gábor Áron jut eszébe, pedig elöljáróban el kell mondanom, hogy időközben hadtörténészeinknek sikerült kideríteniük az említett csata pontos helyét is: „valahol Kökös és Uzon között féltávolságban”. Hinni merjük, hogy ez mit sem változtat azon a dics­fényen, amely körüllengi a csatát és hősét s a látogatók kökösi hídhoz kapcsolódó emlékeit.

A Kökösbe érkező turista a Feketeügy holtága melletti Gábor Áron-emlékműhöz is elzarándokolhat, mely az utókor tiszteletét örökíti meg, de még nagyobb öröm, hogy a Gábor Áron mártír tüzér őrnagy nevét viselő iskolában a kisebb tanulók is tudják, ki volt iskolájuk név­adója – tudtuk meg az intézmény igazgató-tanárától.

 

Sánta Imre lelkész

 

Templomok meséje

A kökösi református templom előterében a magyar millecentenárium, a szabadságharc és a két világégés áldozatainak emléktábláját láthatjuk. Néhai Kósa Ernő református lelkipásztor hívta fel a figyelmet két értékes, Kökös múltjához kapcsolódó krónikára: Leírása Kökösnek a címe annak a sok szakaszból álló „költeménynek”, amelyet Fosztó József írt 1772-ben, Bíró Áron helybeli református lelkész pedig a negyvennyolcas szabadságra és saját fogságára emlékezett egyik kéziratában.

Kovács Leventét, Kökös református lelkipásztorát már csak azért is érdekelték az említettek, mert öregbítenék a református egyházközség és a település múltját. Fontos lenne tehát összeállítani egy Kökös történetéről szóló kötetet. Sztolykáné Virág Ibolya nyugalmazott magyartanár őriz ugyan egy hajdani monográfiát, melyet hasznos volna kiegészíteni az elmúlt fél évszázad történéseivel, Silviu Tăraș történelem szakos tanár, a község polgármestere pedig a kökösi kollektivizálás és a közös gazdaság történetét írta meg államvizsga-dolgozatában. Lenne tehát bőven mentenivaló az utánunk jövők számára, összeállítása mindenképpen Kökös nyugalmazott és aktív értelmiségének lenne hazafias feladata.

 

Silviu Tăraș polgármester

 

Kökösben áll az az 1740-ben épült és 1812-ben Zajzonból Kökösbe költöztetett Szent Péter és Pál ortodox fatemplom, melyet régi temető ölel körül, sírkövein magyar nevek is olvashatók. A helyi hagyomány sejti, hogy azért vette tulajdonába ezt a fatemplomot a régebbi román hitközösség, mert csak jóval később, 1934–1936-ban nyílt lehetőség arra, hogy új, bizánci kupolás görögkeleti templom épülhessen a faluban, ugyancsak a Szentháromság tiszteletére.

Közigazgatásilag Kököshöz tartozik a Feketeügy árterületén elnyúló, román ajkúak lakta Kökösbácstelek, melyet gyakran eláraszt a folyó. Neve jelzi, hogy juhpásztorok (bácsok) alapították, akik a dús legelőkben gazdag alsó-háromszéki lapályon találtak megélhetést, a módos bikfalvi birtokosok hívták meg őket állattartásra. Ortodox templomuk titulusa Szent Miklós, 1899-ben építették. Cintermében kereszt áll a második világégés áldozatainak emlékére, itt még élő népszokás a legények hajnalozása, a karácsonyi kolindálás és a verses újév-köszöntés.

 

Ifj. Nagy Tamás

 

Régiségek nyomában

Egy kökösi származású régészt, a Székely Nemzeti Múzeum jelenlegi munkatársát, Sztáncsuj Sándor Józsefet kértük meg, szólna azokról, akik időlegesen belakták ezt a térséget a székelység letelepedése előtt.

A Magoseger határrészen az őskor és a népvándorláskor időszakában is megtelepedett az ember. A felszínről összegyűjtött leletek a kora bronzkori Schneckenberg-kultúra (Kr. e. 4. évezred) és a késő bronzkori Noua-kultúra (Kr. e. 2. évezred vége) hagyatékát képezik. Késő bronzkori település nyomai kerültek elő a Cigányház nevű határrészről is. Néhány edénytöredék a Kr. u. 3–4. század folyamán a Délkelet-Erdélyben letelepedett, germán eredetű vizigótok régészeti kultúrájához sorolható. A Feketeügyön áthajló vasúti híd közelében 1949-ben középkori temetkezés maradványai láttak napvilágot. A csontvázas sír mellékleteként előkerült kétélű, markolatgombján bevésett kereszttel díszített kard alapján a temetkezés a 14–15. századra keltezhető, jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében található – sorolta a régész.

Megtudtuk, hogy Sztáncsuj Sándor József vezette régészcsoport végezte a feltáró ásatásokat az évekkel ezelőtt felújított és restaurált, középkori eredetű, műemlék kökösi unitárius templomban is. Bebizonyosodott, hogy a mai épület helyén már a 14. században állt egy, a mostaninál kisebb, nyújtott félkör alakú szentéllyel rendelkező templom, amelyet a késő középkorban, majd a reformációt követő időkben is többször bővítettek, átalakítottak. Falait festett falképek díszítik.

 

Nagy-Kúria Panzió

 

A nyugati falon megmaradt freskó művészettörténeti érdekesség, hiszen egyike a híres Szent László-legenda ritka székelyföldi ábrázolásainak. Az épületről és az elvégzett munkálatokról rangos összefoglaló kötet jelent meg Jánó Mihály művészettörténész szerkesztésében 2023-ban.

Látogatásunk idején valóságos munkatelep volt az unitárius egyházközség szomszédos területe. Márton Edit lelkész kíséretében örömmel láttuk, hogy a felújítás végéhez közelednek az egykori Serester-háznál, szomszédságában pedig új közösségi épület áll befejezés előtt. Élénk a gyülekezeti élet is az eklézsiában, ottjártunkkor közös kirándulásra készültek, augusztus 30-ára családi napot terveztek. 

Gonddal küzdött ottjártunkkor az önkormányzat, mert a májusi árvíz miatt megkéstek a kökösbácsteleki utak-utcák munkálatai. Mintegy 2,5 kilométer hosszúságban ár borította a főutat. Megkésett az általános iskola épületének tatarozása is, augusztus vége felé igyekeztek bepótolni a lemaradást. Nyertes pályázat volt Kökös számára hat ülőhellyel is ellátott autóbeálló, amelyre még várakozni kell. „Számos munkálatba besegít a helybeli tűzoltó-alakulat csoportja. Parancsnokuk Molnár Levente, ők képviselnek minket a magyarországi Olaszfalu testvértelepülésen is” – tájékoztatott a polgármester.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint ki volt a legrosszabb miniszterelnöke Romániának az elmúlt években?
















eredmények
szavazatok száma 693
szavazógép
2025-09-02: Jegyzet - Pálmai Tamás:

Kezek (Békési levelek)

Üldögéltem minap az udvaron a vesszőből font fotelben és rápillantottam a kezemre. Néztem a tovafutó ereket és megdöbbentem. Mintha az anyai nagybátyámét láttam volna. Anno úgy szólítottam: Báttya. Így, megnyomott tyével. Nagyon hasonlítunk. Testben és lélekben is. Volt életünknek olyan időszaka, amikor az öccsének hittek. Aztán „kicsit” kigömbölyödtem és így csökkent a hasonlóság, ám most, hogy tudatosan faragom kilóim, unokahúgom szerint ismét kezdünk hasonlítani. Hál'Istennek.
2025-09-03: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Kovásznai Városnapok
EMLÉKEZÉS GRÓF MIKÓ IMRÉRE. Ma 18 órakor a kovásznai Csoma-emlékközpontban bemutatják Hegedűs Imre János Toronyember fekete utakon című kötetét. A Budapesten élő, székelyföldi származású író gróf Mikó Imre életét dolgozza fel regényes formában. Az eseményen a szerző beszélgetőtársa Lepp-Gazdag József lesz.