Augusztus elején különleges esemény indította az idei falunapot Lisznyóban: átadták a település közösségi összefogás nyomán megújult tűzoltószertárát. Az avató nem csupán egy épület, hanem a falu életében is meghatározó szerepet játszó közösségi erő, az önkéntes tűzoltóság újjáéledését is jelentette, melynek immár több mint százéves hagyománya van az Uzon községhez tartozó településen. Az alakulat múltjáról, jelenéről, a távlati tervekről Hidi János tűzoltóparancsnokkal beszélgettünk.
Lisznyóban 1923-ban alakult az önkéntes tűzoltóság, mely 2016-ig szolgálta a települést és annak lakóit. Nem csupán a bajban segítették a helybelieket, a ma is gondosan őrzött tárgyi emlékek, fényképek arról tanúskodnak: a falu életének mondhatni mozgatórugói szintén az önkéntes tűzoltók voltak, ők szervezték a nagyobb mulatságokat farsang, szüret idején, majálisokat, újévkor bált tartottak, színjátszó csoportot is működtettek.
Hidi János tűzoltóparancsnokkal és néhány önkéntessel a gondosan felújított tűzoltószertárban találkoztunk. Mint elmondta, idén márciusban tűz volt a faluban, ő maga is segített az oltásban, akkor tapasztalta meg, hogy milyen jó a víznyomás a tűzcsapokban, melyek a falu több pontján is megtalálhatók. Jó barátságot ápol az uzoni önkéntes tűzoltó-alakulat vezetőjével, Sipos Jánossal, és a történtek után felvetette neki, jó lenne ismét tűzoltócsapatot alakítani Lisznyóban, ha már adottak a tűzcsapok is, így szükség esetén gyorsan beavatkozhatnának. A beszélgetést tett követte: másnap reggel a régi tűzoltószertáron lecserélték a lakatokat, Hidi Jánost kinevezték parancsnoknak, vezetésével pedig elindult a lelkes munka, melynek nyomán mára jól szervezett, összetartó és tettre kész tűzoltócsapat működik Lisznyóban.
Kincs a szertárban – száz éves tűzoltófecskendő
Összefogás egy épületért
– Az épület nagyon rossz állapotban volt, sokat dolgoztunk a helyreállításon. Beszéltem a polgármester asszonnyal, hogy segítségre lenne szükségünk, így kaptunk jelentős támogatást az önkormányzattól: biztosították a szükséges anyagokat, cserepet, mi adtuk az erőnket. A tetővel kezdtük a munkát, és azt terveztük, hogy elkészítünk egy részt öltözőnek, kellékeknek, hogy legyen komfortosabb. Közben a polgármester asszony is kijött, megnézte a munkát, elégedett volt, és utólag merült fel, hogy akkor bent is rendbe kellene hozni a termeket, a homlokzatot le kellene festeni. Összesen 34 napon át dolgoztunk, a legénység aktívan odaállt, a falustársak közül többen bekapcsolódtak, segítettek, támogatóink voltak, jöttek a fiatalok is, kivették részüket minden munkafázisból, a bontásban, építésben, festésben, takarításban segítettek – idézte fel a tűzoltóparancsnok.
Az elődöktől megörökölt kellékek régiek, használtak voltak, így újabb feladat elé nézett a csapat, működő szertárat kellett összeállítani. Ebben ismét az Uzoni Önkéntes Tűzoltó Egyesület segítette a lisznyóiakat, felszerelésük jelentős része tőlük származik, és további eszközöket kaptak Magyarországról, Németországból is. Tisztaságtól ragyogó öltözőjükben katonás rendben sorakoznak a csapattagok ruhái, csizmái, a sisakok, mindennek jól meghatározott helye van. „Ha most bevetésre kellene mennünk, biztosan helyt tudnánk állni” – jegyezte meg a parancsnok.
Hidi János parancsnok az alakulat 1923-as zászlójával
Szó esett a felkészülésről is, mint kiderült, nagy hangsúlyt fektetnek erre, különböző forrásokból tanulnak tűzoltásról, elsősegélynyújtásról, biztonságról, és összeállítottak egy 13 oldalas felkészítőt is arról, mire kell figyelni, vigyázni – ezt kiosztották a tagoknak. Úgy vélik, sokat tanulhatnak attól a korábban hivatásos tűzoltóként tevékenykedő társuktól is, aki csatlakozott az új alakulathoz, az ő tapasztalata mindannyiuk javát szolgálja. Tavasszal szakmai gyakorlaton vettek részt Székelykeresztúron az erdő- és tarlótüzek oltásáról, felszámolásáról, ahol egyebek mellett a biztonság kapcsán azt erősítették meg bennük: „a legfontosabb, hogy a tűzoltónak mindig haza kell mennie” – emelte ki Hidi János.
Kincsek a tűzoltószertárban
Lisznyóban jelenleg húsz, az önkormányzattal szerződésben álló önkéntese van a tűzoltó-alakulatnak, közülük tízen a korábbi csoportban is tevékenykedtek. Utánpótlás-generációval is büszkélkednek, sőt, hölgyek, asszonyok is csatlakoztak hozzájuk és segítik a rendezvények, versenyek lebonyolítását, így mintegy félszáz fős mozgalom szerveződött a megújult tűzoltószertár köré. Egyik termében féltve őrzik az elődök által 1923-ban vásárolt, jó állapotban lévő tűzoltófecskendőt, melyért visszaemlékezések szerint akkoriban 75 ezer lejt fizettek a lisznyóiak. Mint látogatásunkkor kiderült, sokan ragaszkodtak ahhoz, hogy ezt a tárgyi emléket megőrizzék az utókornak, és joggal: úgy tudják, volt olyan ház, melyet ennek segítségével mentettek meg a lángoktól.
Csapatmunka. Fotó: Facebook / Hidi János
A korábbi alakulatok fekete-fehér fényképei díszítik egy másik terem falait, ahol a szintén 1923-ból származó egyleti zászlót, kürtöket őrzik, de a közelmúlt eseményeit és a megújulás, a jelen pillanatait megörökítő fényképeket is kifüggesztették. Azok az önkéntesek, akikkel látogatásunkkor találkoztunk, azt mondták, szeretik ezt a fajta munkát, van, aki kikapcsolódásként éli meg, más fontosnak tartja, hogy szükség esetén a faluért, az emberekért tehessen valamit. Idén három alkalommal volt bevetésük a tavaszi árvíz idején, részt vettek a védekezésben, nemrég pedig egy szénával megrakott tehergépkocsi kigyulladt kerekén oltották el a lángokat. Önerőből saját akadálypályát építettek, és két tűzoltó versenyen is részt vettek, az ősz folyamán pedig további három versenyre készülnek.
A következő időszakra is terveznek, Hidi János egy egyesület bejegyzését tartja elengedhetetlennek, így hozzáférhetnének különböző forrásokhoz, illetve egy tűzoltóautót is szeretnének beszerezni. Úgy érzik, munkájukkal a közösség javát szolgálják, „lehet, hogy tíz évben egyszer van szükség ránk, de megeshet, hogy egy évben tízszer kell segítenünk” – jegyezte meg.
